2021 novemberében indult az ELTE podcastsorozata, amely kéthetente jelentkezik új résszel a Spotify-on. A beszélgetésekben olyan témákat járnak körül, amelyek érdekesek lehetnek a tudományok kedvelőinek, a leendő, valamint a jelenlegi hallgatóknak. A legújabb, február 4-i adás vendége Aczél Balázs, az ELTE PPK viselkedéskutatója volt, a téma pedig hülyeségeink pszichológiai háttere.
Az ELTE Long minden hónap első péntekén jelentkezik új résszel. A nagyjából ötvenperces adásokban egy-egy tudományos téma kerül előtérbe az ELTE kutatóinak közreműködésével. A beszélgetések középpontjában általában aktuális és népszerű felfedezések állnak. A legújabb adásban Bánhidi Bálint, az Első Pesti Egyetemi Rádió munkatársa beszélgetett a „hülyeség pszichológiájáról” Dr. Aczél Balázzsal, aki az ELTE PPK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese, valamint az Affektív Pszichológia Tanszék oktatója. A vendég fő kutatási területei közé tartozik többek között a racionalitás, a döntéshozás, újabban pedig a metatudomány is. A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban publikált például a social distancing, illetve a lezárások megszegésének témájában is.
A hülyeség fogalmának meghatározása nagyon sokáig nem történt meg, tudományos kérdésként pedig csak elvétve merült fel. Aczél Balázst éppen ezért kezdte el izgatni a téma: ugyanis nem tudta elképzelni, hogy miképpen lehet valami, ami ennyire szerves része az életünknek, ilyen feltáratlan. Gyakran előfordul velünk, hogy valamire azt mondjuk, hogy butaság, valamit azért nem teszünk meg, mert úgy gondoljuk, hogy hülyeség lenne. Pszichológusként érdekes kérdés ez számára, és szerinte arról is szól, hogy hogyan élnek az emberek, hogy merre tart a világ. Döntéskutatóként azzal kezdett el foglalkozni, hogy az emberek pontosan mit is értenek „hülyeség” alatt, és az is érdekelte, hogy hogyan lehetne egy ilyen hétköznapi kifejezést a tudomány nyelvére lefordítani. Aczél elárulta, hogy a kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek egyhangúlag egyetértenek abban, hogy mi hülyeség, és mi nem.
„Ez felveti azt a meglátást, hogy van bennünk valami, ami miatt folyamatosan értékeljük azt, hogy mit csinálunk, mit csinálhatunk, mások mit csinálhatnak. Van egyfajta mérce, ami mentén ezeket kiértékeljük. Ha egy bizonyos ponton túlmegy a mutató, akkor azt hülyeségnek címkézzük” – mondta.
Az emberiség eddig még nem volt ennyi tudás és technikai fejlődés birtokában. Lehetne akár kiegyensúlyozott, boldog, egészséges egyenlőségalapú társadalmakban élni, ennek ellenére mégis olyan, mintha a dolgok az ellenkező irányba tartanának. Az elmúlt évtizedek pszichológiai kutatásai alapján döntéseink szisztematikusak, mintázatokat mutatnak, bizonyos helyzetekben prediktálható, hogy az emberek hogyan fognak viselkedni, milyen hibákat követnek majd el.
Aczél így magyarázta el a műsorban a hülyeség tudományos hátterét: ,,azt találtuk, hogy három egészen más dologra használják a hülyeség címszót az emberek. Szakmailag erre három szót kellene használnunk. Az egyik a magabiztos tudatlanság kategóriája, amikor valaki valami olyat csinál, amihez tapasztalatokkal kéne rendelkeznie, és úgy áll neki a dolognak, mintha meglenne hozzá a tudása. Ilyenkor gyakran fut az ember olyan helyzetekbe, amiket mások hülyeségnek neveznek. A második kategóriát, amit találtunk, hívhatjuk figyelmetlenségnek. A tapasztalata és a tudása is megvan valakinek egy bizonyos kérdésben, csak abban az adott helyzetben nem monitorozza a viselkedését, mint amikor fennmaradunk a buszon vagy a villamoson. A harmadik esetben a személy birtokában van mind a tudás, mind a monitorozás. Tudja, hogy rossz, vagy rossz következményekkel jár az, amit csinál, mégis megteszi. Ez impulzív helyzetekben áll elő, mint amikor jóllaktunk, de meglátunk még egy nagyon szép tortaszeletet a hűtőben. Szakmai szempontból ez három teljesen más kategória, de a hétköznapi nyelvben a hülyeséget használják az emberek rá.”
Nem ad immunitást a hülyeséggel szemben az, ha a valaki nagy tudású. Aczél kiemelte a téma kapcsán, hogy az okos, művelt emberek sem mentesek a hülyeségtől. Azok, akik nagyon intelligensek bizonyos területeken, néha hajlamosabbak hülyeségnek titulálható dolgokat csinálni. Példaként Arthur Conan Doyle skót írót említette, aki megalkotta a világirodalom egyik legracionálisabb alakját, Sherlock Holmest. Kevesen tudják, hogy Doyle folyamatosan meg akarta ölni Holmest, mert szerette volna befejezni a racionalitás témakörével való foglalkozást, elkezdte valami más érdekelni, ami nem más, mint a spiritualizmus: hitt a tündérekben, a szellemekben.
Végezetül, a döntéshozással kapcsolatban Aczél Balázs elmondta, hogy a torzításokkal szemben remek módszer lehet, ha néha összeszedjük a bátorságunkat, és feltesszük magunknak a kérdést: „Mi van, ha tévedek?”. A világban nem csak a saját gondolatainkat, hitrendszerünket támogató információkat kell keresnünk. Egyfajta érettséget kell elérni ahhoz, hogy be merjük fogadni az elképzeléseinkkel szembemenő információkat, kritikákat, hogy nyitottak legyünk az ellenérvekre, és az információkat ne szűrjük a saját szubjektív céljaink szerint.
A teljes adás itt elérhető.
Képek forrása: hu.jf-varzeadaserra.pt, elte.hu
