Az ELTE mesterszakjait bemutató interjúsorozatunk a történelemtudományokkal folytatódik. Sikeres államvizsgája után beszélgetünk Novák Bálinttal, aki amellett, hogy Ausztria védőszentjének kultuszát kutatja, a történészhallgatók forrásául szolgáló Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában is dolgozik.
Milyen motivációkkal döntöttél a történelem alapszak folytatása mellett?
Kisgyermekkorom óta nagy szeretettel fordultam a történelem rejtelmeihez. Az általános iskolai szünetekben a barátaimmal szüntelenül kerestük Salamon király kincsét, vagy éppen az elveszett frigyláda titkait fürkésztük a könyveinkben. A végső löketet Nagy György és a Magyarország története sorozat klasszikusai adták meg. Harmadéves gimnazistaként az egyes korok, valamint kutatóik elhivatottsága végleg rabul ejtett, amelyhez nagyban hozzájárult középiskolai tanáraim lelkesedése is. Az egyetemre kerülve talán már az első órák után egyfajta küldetéstudat fogalmazódott meg bennem: egy cél, amely arra sarkallt, hogy a múlt értékeinek minél részletesebb feltárásával a történelem speciális szeleteit ismerhessem meg, mindezzel hozzájárulva az egyetemes tudásanyag minél pontosabb rekonstruálásához. Az államvizsgát követően nem is volt kérdés: irány a mesterszak!
A képzés egy tucatnyi specializálódási lehetőséget kínál az ókortól a modern korig: te mit választottál, és miért?
Mindig is nagy kedvencem volt a középkor, legfőképpen az Árpád-házi uralkodók története. Ugyanakkor nagy érdeklődéssel fordultam az újkor, a politikai reformok időszaka felé is, így nehéz volt a választás. Visszatekintve, a legmeghatározóbb mondat talán az Európa ezer éve tankönyv kézbevételekor talált rám: „A középkor az európai történelem azon szakasza, amelyről jólesik gondolkodni”. Akkor még nem sejtettem, pontosan mit rejt magában. A képzést folytatva azonban ez a különös érzés kezdett szárba szökkenni bennem, a Középkori Történeti Tanszék oktatói, Nagy Balázs és Uhrin Dorottya előadásai pedig még tovább mélyítették. Újabb mérföldkövet jelentett a CEU Középkortudományi Könyvtárban tett látogatás, amely nemcsak a könyvtárosok kedvességével, de mind az európai, mind a magyar tudásanyag ily módon történő reprezentálásával végleg magával ragadott.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az évek során, mit adott neked a képzés?
Már a felvételi során is számos pozitív és építő jellegű kritikát kaptam, amelyek még szimpatikusabbá tették számomra a „középkorász létet”. Szerencsére ezek a kezdeti benyomások igazolást nyertek a képzés során. Nemcsak a középkortudomány számos kérdésével és módszertani érdekességével ismerkedhettem meg, hanem a mindennapi élet során hasznosítható tapasztalatokat is szereztem. Elképesztő érzés volt kézbe venni István király első érméit, vagy akár egy Nagy Lajos korabeli függőpecsétet. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezt a diszciplináris képzést választottam, amely az évek során nagyban hozzájárult nemcsak szakmai, de személyiségbeli fejlődésemhez is.
A történelem alapszak egy igazán univerzális választás, számos mesterképzés keretében folytatható aztán tovább (A legfrissebb ilyen épp a Levéltár MA): mit üzennél a képzésben gondolkodóknak, miért érdemes történésznek állni?
Igen, valóban mindenekelőtt univerzális választás. Az egyes specializációk (ókor, középkor) iránt érdeklődők is belekóstolhatnak minden korszak rejtett világába: az ókori feliratoktól a jelenkor nagy háborúiig. Számomra a legvonzóbb ez a sokszínűség volt, hogy itt minden ember megtalálhatja az érdeklődési körének esszenciáját. Sőt, a legújabb képzési programok nemcsak a történeti, hanem további értékteremtő tudományokba is betekintést engednek, kezdve a kulturális örökség megszervezésének rejtelmeitől egészen a történeti muzeológia által vizsgált tárgyakig. Minden alapszakosnak csak ajánlani tudom, már csak a mesterszakos nyílt hét keretében is megéri kipróbálni az elérhető órákat, és megtapasztalni az itteni légkört.
Milyen témában íródott – történelem szakon hírhedten vaskos – diplomadolgozatod?
2019 márciusában a szüleimmel ellátogattunk a Klosterneuburgban megrendezett orchidea-világkiállításra. Akkor még nem sejtettem, hogy ami igazán csodálatba ejt majd, az elsősorban nem a színpompás növények szirmai között keresendő. A kolostor és környezete Ausztria hivatalos védőszentjének, III. (Babenberg) Lipót kultuszának elsődleges központjaként szolgál. A Babenberg család széleskörű tiszteletének tárgyi emlékei és az egykori őrgróf élete végleg magával ragadott. A szentek sorába 1485-ben felvett Lipót mind egyház-, mind jogtörténeti szempontból sokszínű szentté avatási perével foglalkoztam, természetesen konzulensem, Klaniczay Gábor útmutatása mellett. A munka nagy örömmel töltött el, hiszen a téma számos tudományterület együttműködésével érthető meg teljesen, így a források és a szakirodalom feldolgozásával nemcsak tapasztalatra, de jelentős módszertani gyakorlatra is szert tehettem.
Frissen végzettként milyen terveid vannak a diploma után, merre tovább?
Már alapszakos korom óta nagy álmom volt a doktori, a kutatási tevékenység elmélyítése. Mindenképpen szeretném a mesterszakon elkezdett témát – tágabb történeti kontextussal – kiegészíteni. Már a középiskola óta nagy szeretettel vettem részt társaim segítésében, az alapszakos évek alatt több ízben vállaltam tanítást, ezt a későbbiekben is szeretném folytatni .
Mit mondanál a történészképzés kritikusainak, mit tud kínálni a jelennek egy múltba tekintő tudomány?
Talán elmondható, hogy erre a kérdésre nem létezik egységes válasz. Számomra a történelem nem egy tudomány, sokkal inkább az emberi természet, az emberiség egy olyan alapvető eleme, amely mindannyiunkat összeköt. Mindenki a saját tapasztalatait, lelkének darabjait látja benne. Habár Cicero „Historia est magistra vitae” kijelentésénél nemigen találni jobb megfogalmazást, mégis talán úgy lehetne leírni a legjobban, hogy a történelem az emberség tudománya. Számomra ennek elsődleges megjelenési formája a hagiográfia (a szentek életének, hatásának kutatásával és bemutatásával foglalkozó tudomány – a szerk.) mezsgyéjén keresendő: vegyük csak Remete Szent Günther esetét, akinek XII. századi szentté avatása az Alpokban eltévedt követek miatt húzódott el. Ugyanezen mozzanat fedezhető fel Lipót esetében, akinek a szentek sorába emelését a császári követ modortalansága következtében halasztották el. Mindent összevetve – habár a szakma megítélése akár az anyagi, akár a gazdasági szintet tekintve kevésbé honorált –, a fenti példák alapján is kitűnik, hogy a történelem az eszme tudománya, az embereké, akik korokon átívelően hibákat követtek el, ám ezekből tanulni nem csak nekik volt lehetőségük. Mi is mindenből csak építkezhetünk.
A fotókat Lazar Anilla készítette.
