Határok nélkül című interjúsorozatunkban az ELTE-n tanuló külföldi hallgatókat, illetve nemzetközi mobilitásprogramban részt vevő magyarokat kérdezünk tapasztalataikról, élményeikről, közelebb hozva egymáshoz ezáltal történeteket, kultúrákat és embereket. A harmadik részben Szávai Liliánával beszélgetünk, aki elkalauzol minket a görögországi Patrasz lépcsőkkel teli utcáira, mesél nekünk a görög szél szeszélyéről, és azt is elárulja, hogyan a legfinomabb a feta sajt.
Az ünnepi sürgés-forgás után és a vizsgaidőszak közepette mindannyiunknak jólesik egy kis kikapcsolódás. Vesszünk el együtt ebben a gyönyörű városban, amit egy Erasmus-hallgató szemén keresztül láthatunk!
Mesélnél kicsit magadról? Hogy kerültél az ELTE-re, és milyen szakon tanulsz?
Vezetés és szervezés mesterszakon vagyok, maga az ELTE pedig úgy jött, hogy itt végeztem sportszervező alapszakon. Utána egy kicsit tanácstalan voltam, hogy merre tovább, mert nem volt meg konkrétan a fejemben, hogy mit szeretnék, csak az, hogy érdekel a szervezés, a HR, a szervezetpszichológia. Az egyik alapszakos tanárom segítségét kértem, és ő ajánlotta ezt a szakot.
Az Erasmus gondolata mikor vetődött fel benned? Hogyan választottál országot?
Az Erasmus gondolata bennem már nagyon régen felmerült, viszont mikor 2014-ben elkezdtem az egyetemet, levelezőn voltam, így pedig sajnos nem lehetett jelentkezni. Ennek ellenére akkor is bennem volt már, hogy mindenképp szeretnék Erasmusra menni az egyetemi évek alatt. Akkoriban élsportoltam, ezért sem jött össze, az alapszak után pedig kihagytam egy évet, amit Angliában töltöttem. Amikor eldöntöttem, hogy hazamegyek, és jelentkezem mesterképzésre, az egyik fő motivációm a továbbtanulás mellett az Erasmus volt. Úgy terveztem, hogy a második félévben megyek majd ki, de akkor ütött be a Covid, és kicsit át kellett szerveznem a dolgokat, így végül csúsztatok egy évet. Ami Görögországot illeti, eredetileg nem ez volt az első helyen. Porto és Torino után Görögország csak a harmadik volt, viszont ez volt az egyetlen egyetem, ahol olyan szakok voltak, amik engem igazán érdekeltek, vagyis amik a szervezetpszichológia köré szerveződtek. Mint kiderült, a Covid miatt eléggé összetorlódtunk, az első két helyre valószínűleg ezért nem jutottam be. Az elején kicsit el is szontyolodtam, de utólag átértékeltem a helyzetet, és már úgy gondolom, hogy ennek biztos így kellett lennie. Alapvetően az ember csak a „nyaralós” oldaláról ismeri Görögországot, ahogy én is az Erasmus előtt, így nagyon jó volt összevetni ezt az új tapasztalatokkal.
A Covid az első kiutazásodat meg is gátolta. Második próbálkozásra milyen hatással volt a járványhelyzet a lehetőségeidre, akár ismerkedés szempontjából, akár összességében?
Mindenre hatással volt, és van is, a bizonytalanság sajnos nem szűnt meg, de kezdem az elején. Alapvetően nagyon örültem, hogy mehetek, azt gondoltam, hogy ősszel már sehol sem lesz a Covid. Aztán közeledett az utazás, és megint egyre rosszabb lett a helyzet mindenhol, nagyon rezgett a léc. Közben vártam, hogy küldjék az infókat, de csak egy e-mailt kaptam arról, hogy a görög kormány még nem döntötte el, hogy jelenléti oktatás lesz vagy sem. Ez augusztus körül érkezett, bár hozzá kell tennem, hogy itt októberben kezdődik a tanítás. Ezután még két-három e-mail jött, amiben a türelmünket kérték, és nagyjából egy hónappal a kezdés előtt derült ki, hogy lehet utazni, és jelenléti oktatás lesz. A maszk használata itt is kötelező, és minden óra előtt lecsippantják az oltási igazolványunkat. Ami a bulikat illeti, ezeket nem befolyásolja annyira a vírus, de az igazolást mindenhol ellenőrzik. Amit még kiemelnék az az, hogy a Covid miatt nagyon hektikus lett a közlekedés. A buszmenetrend jó esetben két nappal előre felkerül a honlapra, de előfordul, hogy csak egy nappal, tehát tervezni sajnos nem nagyon lehet. Ezt mondanám talán a legnagyobb hátránynak az egészben. Az ismerkedés szempontjából szerencsés vagyok, mert elég jó a közösség, bár az elején az ESN (Erasmus Student Network) sem nagyon tudott programokat szervezni. Mostanra viszont már volt egy paintball, és szerveznek egy háromnapos utazást is.
Az erasmusosok egyik nagy dilemmája, hogy hogyan találjanak maguknak szállást, milyen platformon érdemes keresni, mire kell odafigyelni. Megosztanád velünk a tapasztalataidat ezzel kapcsolatban?
Nekem elég sokáig nem volt szállásom, ez is valószínűleg a Covid miatt volt. Leszűkítették a létszámot, akik a hostelben lakhattak, bár utólag nem bánom, hogy nem kerültem be, és örülök, hogy lakásban vagyok. Azt is tudom, hogy még így is szerencsés voltam, mert volt olyan is, akinek még nem volt szállása, amikor idejött, így eleinte airbnb-zett, és közben keresgélt. Nem könnyű lakást találni, mert általában csak fél évre jönnek a diákok, ennyi időre pedig nem nagyon akarnak albérletet kiadni. Én írtam mindenféle honlapra, és ha ötven e-mailt nem küldtem el, akkor egyet sem, de nagyjából kettőre jött válasz, hogy ne haragudjak, de egy év a minimum. Végül egy diákokkal foglalkozó szervezet segítségével találtam szállást, a nevük Stay in Patras. Három apartmanjuk van itt, én egy háromszintes házban vagyok, ahol minden szinten van három szoba, tehát minden szint egy külön lakás igazából. Külön van a fürdő, a konyha és a három szoba. Fontos, hogy időben el kell kezdeni a keresést, mert tényleg nem egyszerű.
Ha nagy nehezen sikerül az embernek szállást találni Patraszban, hova érkezik meg? Mesélsz kicsit magáról a városról, és hogy neked mik a kedvenc helyeid?
Amit elsőnek mondanék az az, hogy lépcsők mindenhol! Valamiért nekem az volt a fejemben, hogy ha tengerpart, akkor lapos, de ez egyáltalán nem így van, általában vannak dombok, hegyek. Az egyetem kijjebb van a központtól, de elég sűrűn jár a busz oda. A belváros nagyon nyüzsis, úgy kell elképzelni, mint Budapesten a Váci utca környékét. Ahol én lakom, feljebb van, ez Patrasznak a régebbi része, a vár mellett. A várat ki is emelném, mert ez az egyik kedvenc helyem: nagyon szép kilátás nyílik innen mind a tengerre, mind a hegyekre, amik mögöttünk vannak, és ahol egyébként most hó is van. Ez is érdekes volt számomra! Nyilván tudtam, hogy itt is van tél, de elkönyveltem magamban, hogy úgysem fogok havat látni, aztán végül még hógolyóztam is. A belvárosban van egy főtér, aminek nagyon jó hangulata van, és van egy szuper fagyizó, ahova mindenképpen el kell mennie annak, aki idelátogat. Ha csak elmész mellette, nehezen állod meg, hogy ne egyél egy fagyit. A tengerpartnak az a része, ahol strandolni lehet, kicsit messzebb van, vagy busszal, vagy egy óra sétával érhető el. Amit még utolsónak említenék, az egy híres lépcső, ami nagyon közel van hozzánk, és nekem minden nap meg kell másznom suliból hazafelé jövet. Én egyébként nagyon szeretek futni, ezért már az elején elterveztem, hogy legalább heti kétszer-háromszor fel fogok rajta futni, és ezt nagyjából igyekszem is tartani. Ezen kívül esténként ki lehet ülni oda sörözni, borozni, beszélgetni, nagy élet van általában. Kiülnek a zenészek, gitároznak, énekelnek, és a jó hangulat mellett még rá lehet látni a tengerre is, a naplemente mindig gyönyörű. A karácsonyi időszakban a főutca fényei is látszanak innen.
A havas tájjal kíváncsivá tettél, milyen Patraszban átlagosan az idő? Én is azt feltételezném, hogy ott sokkal később jön a hideg, és kevésbé intenzív a tél.
Hát igen, az időjárás! Ott kezdeném, hogy éltem egy évet Angliában, de ott egy év alatt nem tapasztaltam annyi esőt, mint itt két hónap alatt. Miután kijöttem, mondták, hogy Patrasz híres az esőről, és tényleg! Alapvetően nincs hideg, persze vannak hűvösebb napok, de például ma is egy háromnegyedes nadrágban mentem futni. Novemberben még úsztam egyet a tengerben, nem mondom, hogy meleg volt, de még úszható volt a hőfok. Az rész, ahol az egyetem van, Rio, nagyon szeles. Előfordult, hogy a könyvtárban elültem az ablaktól, mert féltem, hogy be fog törni. Itt általában vagy szél van, vagy eső, vagy hideg. Egyszerre mind a három szerencsére nem szokott lenni, viszont elég hektikus a váltakozásuk. Volt olyan nap, amikor négyszer lezúdult az ég, de közte tűző napsütés volt és huszonnégy fok.
Térjünk ki azért a görög konyhára is egy kicsit, így a vége felé. A legtöbb embernek rögtön a gyros és a feta jut eszébe, de gondolom, ennél azért gazdagabb a gasztronómiájuk. Te mennyire mélyedtél el benne? Van kedvenc görög fogásod?
Nagyon szeretem a zöldségeket, a feta sajtot, meg az olívabogyót. Szerintem az ételfogyasztásomnak a 70%-át ezek teszik ki. Nagyon finom friss zöldségeket lehet kapni, minden szombaton van piac, illetve most már rájöttünk, hogy hétfőn, pénteken és szombaton is van, de a szombati a legnagyobb. Egyébként nyilván a gyros és a souvlaki az, ami nagyon görög. És hát az édességeik, amik elég durvák. Tömény cukor! Egyébként én nem vagyok édesszájú, pontosabban nem szeretem azokat a sütiket, amik nagyon cukrosak, de valahogy ezeket nagyon eltalálják, a textúrával kompenzálják az édességet. Ami nagyon finom még, az a feta megsütve szezámmagos bundában, mézzel leöntve. Valami isteni, minden nap meg tudnék enni legalább kettőt! Érdekes még az étkezéssel kapcsolatban, hogy a vegáknak és a vegánoknak elég nehéz itt. Athénban még csak-csak, de itt nem is tudják a különbséget a kettő között, és nem egyszerű olyan helyet találni, ahol van ilyen opció. Vannak viszont jó borok és van tipikus helyi sör is, a Mamos. Más görög sörök is vannak, amiket például mindenhol lehet látni, az az Alfa és a Mythos. Különleges még a Rakomelo. Ez egy rövidital, amit melegen szokás inni. Van egy raki nevű italuk is, ami olyan, mint nekünk a pálinka, ezt szokták mézzel összekeverni.
Összességében mit adott neked eddig ez a pár hónap, amit kint töltöttél?
Rengeteg utazást: az volt az egyik tervem, hogy amíg itt vagyok, szabadidőmben menjek ide-oda. Ez szerencsére sikerült is. Nyilván új barátokat is szereztem, de nekem tényleg az utazás számít a legtöbbet, hiszen nagyon sok olyan helyen jártam, amiről hallottam, tanultam, és amikor ott voltam, és körülnéztem, újra értelmet nyertek a történelemórák. A Korinthoszi-öbölnél van egy csatorna, amit magyar mérnökök terveztek. Az ottani látogatóközpontban van is egy emléktábla a görög–magyar örök barátság emlékére állítva, ezt nagyon jó érzés volt látni. Ami pedig az új ismeretségeket illeti, amikor összeülünk az erasmusosokkal, mindig megtudunk valami új, érdekes dolgot egymásról. Illetve amit az elején is említettem: hogy teljesen más idejönni nyaralni, és idejönni úgy, hogy fél évre megpróbálod átvenni azt a ritmust, amiben ők élnek.
Képek: Szávai Liliána
