Mediterrán életérzés egy világjárvány közepén – Határok nélkül II.

Folytatódik Határok nélkül címmel elindított interjúsorozatunk, melyben az ELTE-n tanuló külföldi hallgatókat, illetve nemzetközi mobilitásprogramban részt vevő magyarokat kérdezünk tapasztalataikról, élményeikről. A második részben Toperczer Hanna harmadéves kommunikáció és média szakos hallgatóval beszélgettem, aki az előző szemesztert Madridban töltötte Erasmus ösztöndíjjal. A Covid okozta nehézségekről és pozitívumokról, a spanyol ételekről és életvitelről, valamint a lakáskeresés legjobb módjáról is kérdeztem.

A tavaszi szemesztert idén Erasmus program keretében kint töltötted Madridban. Régóta dédelgetett álom volt Spanyolország, vagy csak szembejött veled a listán, és ráböktél?

Maga az Erasmus nagyon régóta dédelgetett álom volt: amikor a bátyám egyetemista volt, én meg még gimis, már akkor akartam menni, hiszen neki is sikerült kijutnia Helsinkibe. Nem is tudom, hogy Madrid hogy jött. Sok szaktársam mondta, hogy oda szeretne menni, és én értettem, hogy miért, de nekem nem ez volt az első a listámon. Egy ideig Párizs volt, aztán valamiért az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és megváltoztattam. Igazából a lehető legjobb döntést hoztam.

Ezek szerint voltak szaktársak, akikkel közösen mentél ki. Vagy teljesen egyedül vágtál neki a kalandnak?

Teljesen egyedül, mert mindenki az őszi félévben szeretett volna menni, a szigorlat után, és senki sem volt elég bátor rajtam kívül ahhoz, hogy az Erasmuson csinálja meg a szigorlatát.  

Az Erasmus alapvetően is nagy kihívás: új ország, új emberek és kultúra, most pedig még a Covid is közbeszólt, nehogy olyan egyszerű legyen minden. Ez milyen nehézségeket hordozott, mennyiben változtatta meg a kiutazást, az ismerkedési lehetőségeidet?

Ez egy elég összetett kérdés. Eleve az előkészületeknél sokkal bonyolultabb volt minden, az ímélváltások sokkal lassabban zajlottak, mert mindenki túl volt terhelve, szóval én egy jó hónapig szenvedtem a papírok elintézésével, a különböző Covid-tesztekkel. Engem beoltottak, mielőtt kimentem, és haza kellett jönnöm a második oltásra. Ez nagyon macerás volt, mert nem volt közvetlen repülőjárat: vagy Bécsből mentem, vagy Amszterdamon keresztül jöttem Budapestre. Már a kiutazás maga problémás volt, a spanyolok eleinte nagyon szigorúan vették a vírust, mindenhol maszkot kellett hordani, létszámkorlátozások voltak, a szórakozóhelyek zárva tartottak. Ahogy haladt az idő, egyre lazábbak lettek, az utolsó nagy szigorítás megszüntetése júniusban volt, amikor feloldották a régiók közötti blokádokat. Én júniusig csak Madrid régiójában voltam, még Toledót se látogathattam meg, csak az utolsó pillanatban. Ami pedig az ismerkedést illeti, nekem ez nagyon könnyen megy, az Erasmusnak pont ez a varázsa, hogy még a Covid közepette is nagyon egyszerűen lehet ismerkedni. Eleve hét emberrel laktam együtt, ez egy stabil pont volt az életemben, mert rajtuk keresztül megismertem másokat, például az egyetemről. Az Erasmusnak van egy ilyen láncolata, hogy megismersz valakit, rajta keresztül még valakit, és így tovább, míg végül egy nagy baráti háló alakul ki. A helyzet ellenére voltam azért házibulikban is, mindig megoldottuk valahogy.

Ezekre a házibulikra, bevallom, nagyon irigykedtem, mikor megnéztem az Instagram-sztorijaidat. De ezektől függetlenül is látszott, mennyire jó kint lenni, sokszor csodálkoztam is, hogy milyen lazaság van ott.

Igen, ez nagyon érdekes. Mindenkivel, akivel összefutottam, visszatérő téma volt, hogy Madrid a legjobb hely, ahol lehetsz most Európában. Kevésbé volt szigorú, mint Spanyolország többi része. Mindig hasonlítgattuk, hogy otthon épp milyen a helyzet: elmondta a német, mondta a belga, mondta a görög, mondtam én, és megállapítottuk, hogy igen, Madrid valóban a legjobb hely.

Hogy találtad meg a helyet, ahol laktál? Vannak Facebook-csoportok erre szánva, vagy maga az Erasmus program is segítséget nyújt a szállás megtalálásában?

Volt egy Teams-beszélgetés az Erasmusról, ahol javasolták, hogy nézzük meg, van-e az iskolának szerződése bizonyos cégekkel. Volt is, de nagyon drágának éreztem azokat a lakásokat. 500-600 eurónál kezdődtek, ezt pedig az ösztöndíj se fedezte. Azt is javasolták, hogy Facebook-csoportban keressünk lakótársakat, akik szintén erasmusosok, és együtt találjunk valamit. Én egy ilyen csoportban ismerkedtem meg egy ír lánnyal, Juliával, akin keresztül megismertem másokat is. A lakásunk pedig végül olyan épületben volt, ahol szinte csak fiatalok laktak, így mindig volt valahol buli. Áldás és átok egyszerre.

Ezt a pörgős életet hogyan tudtad egyeztetni a sulival? Mesélsz kicsit az ottani egyetemről és az óráidról?

Az egyetlen, ami hátránya volt az egyetemnek, hogy nem volt nagy kínálat, nem volt olyan sok angol nyelvű tárgyuk, így nehéz is volt bejutni rájuk. A Covid miatt pedig nem volt sok az erasmusos diák sem: főleg spanyolokkal találkoztam az angol órákon is. A páros félévben csak páros féléves tárgyakat lehetett felvenni, és fordítva, így a tárgyaim jelentős része kiesett. Viszont az óráim nagyon érdekesek voltak, és az összeset el tudtam ismertetni, egyeseket rendes kreditként, másokat szabad kreditként. Én kommunikáció és médiatudomány szakon vagyok, de a spanyol egyetem sokkal inkább a médiára koncentrált, ami nekem nagyon szimpatikus volt. Az angol nyelv a tanároknak nem okozott akadályt, bár a kiejtés néha necces volt, de ilyenkor egyszerűen csak visszanéztem a felvételeket. Sokkal több kint a gyakorlati feladat, a hétről hétre való készülés, meg a csapatmunka és a prezentáció, mint itt az ELTE-n. Ez pozitív és negatív egyszerre, mert sokkal jobban begyakoroltam mindent, viszont sokkal macerásabb is volt hétről hétre csinálni a dolgaimat. A tanulással igyekeztem egyensúlyozni, bár néha fájt lemondani a bulikról. Nem mentem el például Barcelonába a barátaimmal, mert pont a szigorlat előtt álltam.

Az egyetemen egyébként spanyolul folyt az oktatás?

Lehetett választani spanyol és angol órák közül, de én sajnos nem tudtam spanyolul egy picit sem. Most már tudok, hogy kint éltem fél évig, de még mindig nem egyetemi szinten, így maradtam az angolnál.

Mik voltak a kedvenc helyeid Madridban?

Ami nagyon tetszett Madridban, az az, hogy tele van parkokkal. Én már március közepétől kezdve piknikezni jártam. Szóval a természeti területei tetszettek a legjobban, mert ott a maszkhasználat sem volt szigorúan véve. Sokan összeültünk, új embereket ismertem meg, élveztem a napsütést, lebarnultam. Illetve van egy nagyon-nagyon jó hely, amit mindenkinek ajánlok, aki Madridban jár: a környéknek, ahol éltem, La Latina a neve, és van ott egy étterem, az a neve, hogy La Buha. Meglepően olcsó, és a lehető legjobb tapas kajákat lehet ott enni.

Ha már tapas, mesélj kicsit a spanyol ételekről! Egyébként is szeretted a spanyol konyhát, vagy ez az út új világot nyitott meg számodra gasztronómiai szempontból?

Ez teljesen új világ volt nekem, amikor régebben spanyol ételekre gondoltam, igazából mindig a mexikói konyha jutott eszembe. Az az érdekes, hogy a spanyoloknak van egy úgynevezett „tapas-kultúrájuk”, vagyis hogy nem esznek este nagyot, hanem sok kicsit. Ha beülsz egy bárba, mindig hoznak ki valami tapast ingyen: egy chips, egy apró tál gumicukor, egy kis nasi, magvak, néha még sült krumpli is. Erasmusos legenda, hogy meghízol a program alatt. Ez így igaz, de emiatt nem fogok panaszkodni, abszolút megérte.

Felfedeztél hasonlóságokat, különbségeket a magyarok és a spanyolok között?

A lazaság. A spanyolok elképesztően lazák, nem sietnek sehova, olyan „mediterránosan” ráérnek mindenre. Ami nagyon pozitív, hogy a kint tartózkodásom alatt én is átvettem például, hogy nem vettem mindent a lelkemre, ha késem húsz percet, akkor késem húsz percet. Amit hasonlóságként említhetek a magyarokkal, az talán az, hogy nem jók az angolban. Nagyon nehéz megértetni magad. Volt például olyan, hogy nem működött a kártyám, és nem tudtam magam megértetni az ellenőrrel, hogy nem tudok bejutni, és megy a vonatom az egyetemre. Ami izgalmas volt még, hogy a spanyolok nagyon sokszínűek: mész az utcán, és annyi karaktert látsz, hogy élmény nézni. Az egyetemen kicsit zárkózottabb volt a közösség, ahova érkeztem: már másod-, harmadévesek voltak, nem igazán érdeklődtek az újoncok iránt, így spanyol barátom csak egy-kettő lett. Ezzel ellentétben viszont nagyon sok nemzetközi barátot szereztem.

Mit adott neked ez a félév, és miért ajánlanád másoknak az Erasmust?

Az biztos, hogy elképesztően sokat önállósodtam, hiszen egy világjárvány közepén bedobtak a mély vízbe. Még sosem laktam egyedül korábban, el kellett látnom magam teljesen, mindent magamnak kellett intéznem. Ez nagyon izgalmas volt. Mit adott még? Megtanultam főzni! És persze elképesztő sok emléket. Megismertem egy teljesen új kultúrát, és nem csak a spanyolt, hanem a lakótársaimon keresztül az ő kultúráikat is. Madridot úgy ismerem már, mint a tenyeremet, a végén már otthonosabban mozogtam ott, mint a spanyolok. Ez egy olyan felejthetetlen élmény, egy olyan izgalmas időszak, ami tényleg kihagyhatatlan. Azt mondják, ez egyszeri élmény, ami örökre megmarad, és ez abszolút igaz. Biztos vagyok benne, hogy hetvenévesen is vissza fogok gondolni arra, amikor Madridban az asztalon táncoltam. Tényleg érdemes elmenni és kipróbálni!

Fotók: Toperczer Hanna

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]