Szegénység és média a járványhelyzetben

Az Esély Labor Egyesület Szegénységről Méltósággal Sajtódíjat idén ötödik alkalommal adják át. Célja, hogy felhívja a figyelmet a szegénységben élők helyzetét körültekintően, méltósággal és árnyaltan bemutató médiamunkákra. Ez a díj egy nemzetközi kezdeményezés eredményeként jött létre, Ausztriából indult. Minden évben az előző év január elsejétől december 31-ig megjelent, a szegénység témáját feldolgozó médiaanyagokat méltányolják. A díj különlegessége, hogy a zsűri érintettekből áll. Ennek apropóján az ELTE Média Tanszék 2021. május 13-án, csütörtökön 18:00 órától szervezett kerekasztal-beszélgetést online formában Szegénység és médiakép a járványhelyzetben címmel.

Az eseményt Hammer Ferenc, az ELTE Média Tanszék vezetője nyitotta meg; az esemény moderátora Horváth Dóra Málna, az ELTE Média Tanszék hallgatója volt.

A beszélgetésen részt vett Ercse Krisztina oktatáskutató, a Láncreakció Oktatási Munkacsoport és a Civil Közoktatási Platform munkatársa. Krisztina kutatási területe az oktatási esélyegyenlőtlenség. Babos Attila a Szabad Pécs újságírójaként és főszerkesztőjeként volt jelen. A Szabad Pécs 2017 tavaszán indult, alapvetően egy helyi közéleti-politikai független újság. László Johanna szociális munkás, az Esély Labor Egyesület elnöke is az esemény vendége volt. László Johanna szociális munkásként dolgozik alacsony jövedelmű, szegénységben élő családokkal, valamint közösségszervezőként is tevékenykedik. Munkájából adódóan rálátása van arra, hogy a szegénységet övező kommunikációs mintázatok ma milyenek Magyarországon. Az Átlátszó.hu a sajtódíj médiapartnere, az újságot munkatársuk, Zsilák Szilvia képviselte. Porcsin Zsolt a Debreciner főszerkesztőjeként vett részt az eseményen. L. László János a Nyomtass te is! alapítójaként, főszerkesztőjeként érkezett a kerekasztal-beszélgetésre. A Nyomtass te is! nem egy átlagos újság, küldetésük, hogy a vidéken, kis településeken élőket hiteles információkkal lássák el. Egy négyoldalas lapozható újságban összefoglalják a hét legfontosabb híreit. Ezt az újságot bárki az országban letöltheti, kinyomtathatja és eljuttathatja bárkinek.

Kép forrása: pixabay.com

A független média csökkenése és az állami média terjeszkedése mennyire szorította háttérbe a szociális témákat az elmúlt évben? – hangzott a beszélgetés első kérdése. Babos Attila válaszában megemlítette, hogy az adott szerkesztőség és a civil szervezetek közti kapcsolaton is múlik, hogyan tudnak megszületni a szociális témákat érintő cikkek. L. László János felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy ha írnak is a szegénység problémáiról, az pontosan az érintettekhez nem jut el. Továbbá meglehetősen kevés olyan írás van, ami az átlagemberhez szól. Ercse Krisztina kiemelte, hogy alapvetően a társadalom nem szeret a szegénység problémáiról olvasni, hallani. Zsilák Szilvia megjegyezte, hogy az elmúlt egy évben még nagyobb szükség lett volna a szocioriportokra, az emberek azonban a járvány első szakaszában a saját helyzetükről szerettek volna tájékozódni. Az országos sajtóban a számok szintjén jelent meg a téma, a személyes történetek elmaradtak. 

Ercse Krisztina az online oktatás helyzetéről osztott meg információkat. Különböző civil szervezetek gyűjtöttek digitális eszközöket a rászorulók számára, azonban hamar kiderült, sok gyerek nem tudja kezelni ezeket az eszközöket. Hihetetlen módon az egész országban óriási elmaradásokat okozott az oktatásban a pandémia. László Johanna terepen dolgozó szociális munkásként számolt be saját tapasztalatairól. Az egyértelmű volt, hogy a digitális oktatás különösen nagy nehézségeket okoz majd a szegénységben élőknek. Hatalmas szakadékokat kellett volna hirtelen megoldani, erre pedig nem volt lehetőség. Ugyanez igaz volt a segítő szakmák oldaláról is, hiszen az ő szakterületük a személyes találkozásra, direkt, közvetlen, embertől-emberig segítségnyújtásra épül. Maguk a segítők is szembetalálták magukat azzal a helyzettel, hogyan tudnak hatékonyan jelen lenni az ügyfeleik életében, amikor sok szociális intézményben és civil szervezetnél probléma, hogy legyen a munkatársaknak egy telefonjuk, laptopjuk, amikkel kapcsolatban lehetnek az ügyfelekkel. A két szervezet közül, ahol László Johanna dolgozik, alapvetően egyiknek sem tartozik a profiljába az adománygyűjtés és -osztás, viszont ebben a krízishelyzetben ki kellett bővíteni a repertoárt.

Az eseményen szóba került, vajon a médiának van-e hatása a civilek adománygyűjtő tevékenységére. Porcsin Zsolt szerint a médiának nem szerepe az adománygyűjtés, a különböző sajtóorgánumok feladata, hogy felhívják az emberek figyelmét különböző ügyekre. L. László János egyszerre tartozik a civilekhez és a sajtóhoz. Munkatársaival azt érzékelték terepen, hogy óriási probléma vidéken az információhiány. 

Kép forrása: pixabay.com

László Johanna szerint a média segítette munkájukat, hiszen mikor adománygyűjtést szerveztek, a média hangosította ki őket, így rengeteg olyan emberhez jutottak el, akikhez önmagukban nem tudtak volna. A szegénységről való kommunikáció témakörében kiemelte: aki megszólal a saját nehéz helyzetéről, az ne magára hagyva tegye ezt, ne lehessen később visszaélni a nyilatkozatával. Ebben a szociális munkásoknak is kiemelt szerepe van. Ercse Krisztina sokszor azt érzi, a médiában néha alesetek képződnek a szegénység helyzetével kapcsolatban, azáltal, hogy konkrét, egyéni történetek kerülnek bemutatásra. Emiatt az olvasók is hajlamosak megfeledkezni a rendszerszintű problémáról. Zsilák Szilvia felhívta a figyelmet arra, hogy kevés covid-szociotémájú cikk íródott. Ebben szükség lenne a civil szervezetek és a média együttműködésére. László Johanna fontosnak tartja a civil szervezeteknél dolgozó szakemberek és a sajtó képviselőinek a kapcsolattartását, hiszen szegénységtémában ekkor születnek igazán jó anyagok. Babos Attila újságíróként hozzáfűzte: nem tudnak minden egyes adománygyűjtésről írni, hiszen szinte minden civil szervezet foglalkozik ezzel.

Az esemény IDE kattintva visszanézhető.