Újságírásról a hazai független média jeles képviselőivel – Alumni Maraton

Mi a következő lépés a diploma megszerzése után? Milyen lehetőségek várják a munkaerőpiacon a média különböző szegmenseiben elhelyezkedni vágyó fiatalokat? Az ELTE Média Tanszék Alumni Maraton címmel indított programsorozata ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni, és a tanszék egykori hallgatóinak közreműködésével segíteni a karrierválasztás előtt álló fiatalokat. Az első beszélgetésre április 8-án került sor a Zoom felületén, melynek keretében az újságírás kulisszái mögé nyerhettünk bepillantást a független média zászlóshajóinál dolgozó szakemberek segítségével.

Újságírónak lenni napjainkban hatalmas felelősséggel jár, mégis rengeteg fiatal hallgató vágya, hogy olyan platformoknál dolgozhasson, melyek nevét az egész ország ismeri. Arról, hogy mit kell tenni, hogy ez az álom valóra váljon, és hogy közben milyen megpróbáltatásokkal kell szembenézni, Végh Veronika, alumni hallgató és a tanszék oktatója kérdezte a meghívott vendégeket.

Munk Veronika

Elsőként a beszélgetés legfiatalabb résztvevőit, Csatári Flóra Dórát, a Telex munkatársát és Szopkó Zitát, az Átlátszó újságíróját ismerhettük meg. Míg ők főként a pályakezdés mai lehetőségeiről számoltak be, a program többi vendége már több év munkatapasztalatával, számos sikerrel és kudarccal a hátuk mögött látták el tanácsokkal az érdeklődőket. A meghívott alumnik között szerepelt Szigeti Péter, a 24.hu lapigazgatója, Gergely Márton, a HVG újságírója, a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese és Magyari Péter, a 444.hu munkatársa is, akik ugyan mostanra már távolabb kerültek az ELTE Médiától, mégis fontos mérföldkőként tekintenek a tanszékre, ahol a szakma alapjait elsajátíthatták. Csatlakozott még a beszélgetéshez Bátorfy Attila, az Átlátszó által indított ATLO adatvizualizációs projekt vezetője, az oknyomozó portál munkatársa, valamint a Telex főszerkesztői, Munk Veronika és Dull Szabolcs is, akik jelenleg is az ELTE Média oktatói.

„Szívügyem a fiatal újságírók mentorálása, különösen a mai magyar médiahelyzetben.” (M.V.)

Végh Veronika először arról kérdezte a résztvevőket, hogy mit jelentett a tanszékre járni, hogy az ELTE mennyire segítette őket álmaik megvalósításában. Mindannyian kiemelték, hogy az egyetem a gyakorlatban is alkalmazható tudást, valódi munkalehetőségeket és ezáltal magabiztosságot adott, valamint egy olyan közösséget, ahol életre szóló barátságokat is lehet kötni, és ahova érdemes visszatérni. Bátorfy Attila szerint éppen ezért nem is volt opció visszautasítani a meghívást, hogy oktatóként ismét a tanszék oszlopos tagja legyen, hiszen ez a miliő képes behúzni és maradásra késztetni az embert. Munk Veronika úgy érezte, azt a rengeteg élményt és tapasztalatot, amit itt kapott, csak úgy adhatja vissza, ha felkarolja a fiatal tehetségeket, és megpróbálja őket átsegíteni a kezdeti nehézségeken. Dull is egyetértett abban, hogy rendkívül fontos a jövő generációjának mentorálása, valamint kiemelte, hogy az ELTE Média oktatóként és hallgatóként is színes utazás, hiszen az aktuális sztorik, az érdekes találkozások élettel, izgalommal töltik meg az egyetemisták mindennapjait.

„Minden újságnak szüksége van vérfrissítésre.” (M.V.)

Számos pályakezdő számára még a diploma megszerzése után is elérhetetlen álomnak tűnik az ország legismertebb médiumainál dolgozni, a beszélgetés során azonban kiderült, hogy ez korántsem lehetetlen küldetés. Szigeti Péter szerint a 24.hu minden megkereséshez figyelemmel fordul, tehát megéri bátornak lenni. A Telex pedig már kidolgozott gyakornoki programmal készül, csupán a járványhelyzettől függ, hogy mikor indulhat el a jelentkezés. Munk Veronika kiemelte, hogy amellett, hogy nagyon kell akarni, fontos lehet még a nyelvtudás, a határozottság, valamint készen kell állni arra, hogy az újságírás olyan munka, amely a nulladik perctől beledob a mélyvízbe. Csatári Flóra pontosan így kezdte a pályáját, számára az egykori Index gyakornoki programja a legmeghatározóbb élményt jelentette, amely a szakmai fejlődéséhez hozzátett. A 444 szerkesztősége fontosnak tartja a kezdőknél a jó nyelvezetet, a témákhoz való érzékeny közelítést, és ami a leglényegesebb, azt a munkához és világhoz való attitűdöt, ami a leírt sorokból kiolvasható. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tehetség és a magabiztosság elég ahhoz, hogy valaki munkát kapjon. Fel kell készülni a kudarcokra is, valamint arra, hogy elképzelhető, hogy a tanulási időszakban még fizetés nélkül kell bizonyítani. További nehézségeket okozhat, hogy a mai médiahelyzetben az egyes portálok, lapok imázsa igencsak politikai térbe lett rángatva, azonban Gergely Márton szerint hihetetlen élmény egyszerre tanulni, közben pedig bizonyos értelemben a frontvonalban állni.

„Gyakran elmarad az erkölcsi igazságtétel, és ez lelki teher.” (B.A.)

A jelenlévő szakemberek közül többen is egyetértettek abban, hogy kevesen veszik tudomásul, hogy az újságírás valóban munka, méghozzá olyan, ami számos nehézséggel és lemondással is járhat. Dull Szabolcs szerint ez nemcsak egy szakma, hanem egy életforma is, ezáltal azzal járhat, hogy akár hétvégén, karácsonykor vagy éppen hajnalban kell egy sztori után menni, amit a család, a barátok nehezen érthetnek meg. Ez persze a dolog szépsége is egyúttal, hiszen egy különösen érdekes téma, egy elsőként leközölt hír olyan flow-élményt adhat, amit kívülről képtelenség átérezni. Mindig benne van azonban a pakliban, főként a mai helyzetben, hogy egyszer csak vége, és ha nem lehet folytatni, nemcsak egy állás, hanem az élet szerves része veszik el. Munk Veronika az alázat fontosságát hangsúlyozta, ugyanis előfordulhat, hogy órákat kell várakozni eredmény nélkül, hogy alkalmazkodni kell a hirtelen változásokhoz, hogy újra és újra fel kell tudni állni a kudarcok után. Magyari szerint ma az a legnehezebb az újságíró munkájában, hogy megtanulja elfogadni azt, hogy hiába van nála az igazság, van, hogy ez nem ér célba, ilyenkor pedig muszáj elengedni. Tudomásul kell venni, hogy ma egyre kevésbé vannak válaszok, és számolni kell azzal, hogy egy hihetetlenül felfokozott, az árnyalatokat értelmezni nehezen tudó, gyakran agresszív közeg veszi körül a szakmát. Gergely és Szigeti elmondták, hogy sajnos mindig vannak kiégési szakaszok, amelyek után újra meg kell találni az inspirációt, amiért mindezek ellenére érdemes folytatni.

„A média az egyik legfontosabb demokratikus intézmény, és ez a felelősség egy olyan üveggolyó, amit nagyon óvni kell. Nekünk lehetőségünk van ennek az értéknek az őrizgetésére.” (M.V.)

Ezek után természetesen felmerült az a kérdés, hogy miért éri meg mégis szembenézni a megpróbáltatásokkal, az ellenvéleményekkel, a gyakori igazságtalansággal. Bátorfy szerint a tehetséges, szilárd értékrenddel és határozott elképzelésekkel rendelkező fiatalok adnak reményt. Munk Veronika és Dull hozzátették még, hogy valóban hatalmas élmény ott lenni, ahol a dolgok történnek, belelátni a mélységeikbe, olyan helyeket megmutatni, ahova csak kevesen juthatnak be, egyedülálló tapasztalatokat és tudást szerezni a világ legkülönfélébb eseményeiről. Szigeti a közösség erejét emelte ki, valamint azt az adrenalint, amit az állandó verseny, az olvasottság, egy igazán jó sztori adhat. Gergely Márton a nyomtatott sajtó képviselőjeként rámutatott, hogy fantasztikus érzés kézbe venni az elkészült lapszámot, örülni az ötletnek, a megoldásnak, aztán félretenni, és újrakezdeni elölről.

Különleges élmény volt hallgatni ezeket a szakembereket, akik egyszerre konkurensei is egymásnak, hisz nap mint nap versenyeznek, hogy melyikük hoz le előbb egy-egy fontos sztorit, és mégis mindannyian ugyanazért dolgoznak: a független média életben tartásáért és a jövő újságíróiért.

Az esemény még visszanézhető az ELTE Média Facebook-oldalán.

A képek forrása: Caroline University, Facebook, Multimedia Centre