2020 szeptemberében Posztapokaliptikus média címmel indított kerekasztalbeszélgetés-sorozatot az ELTE Média Tanszék. A program célja, hogy a kreatív iparágak képviselőinek segítségével egy átfogó képet adjon arról, hogy milyen hatással van a járványhelyzet a média különböző szegmenseire. Március 18-án, a Zoom felületén került sor a negyedik beszélgetésre, melynek keretében a hírmédia jelentős hazai platformjainál dolgozó szakemberek osztották meg tapasztalataikat azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben befolyásolja munkájukat a koronavírus.
Hogyan kell jól tudósítani egy válsághelyzetben, hogy az ne demoralizáljon, de mégis tájékoztasson? Hol a határ a hírközlés és a pánikkeltés között? Honnan lehet megbízható információkat szerezni? Milyen etikai szempontokat kell figyelembe vennie egy újságírónak? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk a kendőzetlenül őszinte és elgondolkodtató beszélgetés során.
Az esemény egyik moderátora Szilágyi Anna média szakos hallgató volt, aki egy rövid köszöntő után bemutatta a négy meghívott vendéget. Elsőként Balázs Zsuzsannát ismerhettük meg, aki korábban a National Geographic szerkesztőjeként dolgozott, jelenleg pedig a Qubit tudományos hírportál munkatársa. A következő meghívott Dull Szabolcs volt, aki a 2020 októberében alapított Telex egyik főszerkesztője, valamint az ELTE Média Tanszék oktatója. Csatlakozott még a beszélgetéshez Bod Tamás, a Magyar Narancs újságírója, valamint Haszán Zoltán, a 444 munkatársa is.
„Nehéz volt szakembereket érdemben megszólaltatni, amikor még mindenki csak találgatott.”
Molnár Tamás média szakos hallgató egy egész egyszerű kérdéssel indított: A résztvevőknek egy pozitív és egy negatív dolgot kellett megnevezniük a járványhelyzettel kapcsolatban. Balázs Zsuzsanna a tudományos újságírás képviselőjeként kiemelte, hogy a vírus által töméntelen mennyiségű hírt lehetett és kellett feldolgozni, és az érdeklődés is jelentős mértékben megnövekedett a téma iránt. A többi meghívott is hasonló tapasztalatokról számolt be, mindannyian pozitív hatásként említették, hogy bőségesen akad feldolgozandó anyag, és az oldalak olvasottsága is emelkedik. Egyetértettek azonban abban is, hogy a jelenlegi válsághelyzetben jóval nehezebb az újságírók munkája, hisz nehezebben juthatnak információhoz, kevesebben hajlandóak nyilatkozni, a hírportálok megkereséseire sajnos ritkán érkezik érdemi válasz. Balázs Zsuzsanna kihangsúlyozta, hogy az állandó bizonytalanság nemcsak a közéleti, hanem a tudományos színtéren is problémát okoz, hisz a megfelelő tudással bíró források sem tudják, hogy mi az, amit elmondhatnak.
„Egy olyan korszakban, amikor rengeteg információ ömlik ránk, nagy szükség és igény van az igazi újságírásra, az igazi tényekre.”
A beszélgetés összes részvevője úgy gondolja, hogy az őszinteség, a valós adatok közlése számos problémát részben orvosolhatna, többek között a vírustagadást és a teljes bizonytalanságból fakadó dühöt. A magyar olvasóközönségnek is látnia, hallania kellene, hogy mi történik a kórházakban, hogy mit jelent 48 órán keresztül életekért küzdeni. Dull Szabolcs kihangsúlyozta, hogy az újságírásnak nem célja a leleplezés, a lejáratás, csupán az, hogy megbízható csatornaként működjön az emberek és az országban, a világban zajló események között. Amíg azonban nem kap, és nem adhat válaszokat, addig az újságíró is harcban áll, a tét pedig a tájékoztatási lehetőség. Bod Tamás kiemelte, hogy ebben a helyzetben nemcsak azt kell szem előtt tartani, hogy milyen történeteket érdemes megírni, hanem azt is, hogy a többnyire név nélkül nyilatkozó források védelme mindvégig biztosítva legyen. Haszán Zoltán is egyetértett abban, hogy a munkájuk hatalmas felelősséggel jár együtt. Legfontosabb feladatuk, hogy valós információkat közöljenek, az azonban már az olvasók dolga, hogy mérlegeljenek, és eldöntsék, hogy mit és kinek hisznek el.
„Egy hírportál feladata nem a kizökkentés.”
A beszélgetés során felmerült az a kérdés is, hogy lehet-e a vírussal kapcsolatban gyártott tartalom egy idő után túl sok, túl megrázó, hogy érdemes-e egy ilyen helyzetben mással foglalkozni. Haszán Zoltán szerint érthető, ha az embereknek mára elegük van a korlátozásokból, a negatív hírekből, azonban az újságíró nem hazudhat, és az olvasóknak joguk van valós információkat kapni egy olyan helyzetről, melytől az életük is függhet. Természetesen nap mint nap ezzel a témával foglalkozni, halálozási statisztikákat elemezni, az intenzív osztályon dolgozó orvosok és ápolók beszámolóit hallgatni rendkívül megterhelő mentálisan és lelkileg is. Dull Szabolcs arról számolt be, hogy mennyire abszurd és feldolgozhatatlan, hogy azt kell a főcímekbe tenniük, hogy épp hány haláleset történt az adott napon, hisz lehet, hogy a 95 kevesebb, mint a 200, de egyetlen élet is túl sok, túl nagy veszteség. A beszélgetés többi résztvevője is a tehetetlenség, a frusztráció érzéséről számolt be a járványhelyzetről való tudósítással kapcsolatban, azonban egyetértettek abban, hogy muszáj továbbmenni, hisz az újságírók munkája most különösen fontos.
Az esemény vége felé közeledve a moderátorok az elmúlt egy év összegzésére kérték a meghívottakat. Mindannyian úgy látták, hogy a járvány kitörése óta rámutattak számos ellentmondásra és visszásságra, sikeresen fejtettek fel összefüggéseket, és a lehetőségeikhez mérten mindent megtettek, hogy megbízható információkat nyújtsanak nekünk, olvasóknak.
Az esemény még visszanézhető a Facebookon, megéri belehallgatni.
A képek forrása: Facebook, Magyar Narancs, Telex
