2021-ben is folytatódik az ELTE BTK Esélyegyenlőségi Bizottságának a kari Etikai Bizottsággal közösen, Hol a határ? címmel elindított programsorozata. A kezdeményezés célja, hogy az egyetemi szereplők viszonyrendszerében, kommunikációjában felmerülő határkérdéseket körüljárja, és tájékoztassa a résztvevőket arról, hogy milyen jogokkal, lehetőségekkel rendelkeznek. Március 4-én került sor a MS Teams felületén a negyedik előadásra, melynek keretében az érdeklődők megismerhették Székely László egyetemi ombudsmant, majd kérdezhették őt feladatköréről, az egyetemen felmerülő problémákról.
Már a programsorozat előző előadásából is kiderült, hogy az egyetemi szereplőket ért sérelmek kezelésére sok esetben az intézményi eljárások nem megfelelőek, ezért volt szükség az ombudsmani pozíció létrehozására. Az ombudsman egyik szervezeti egységhez sem kötődik, függetlenséget élvez, nem utasítható, eljárásaiban mindenki köteles együttműködni vele. Munkája során a személyiségi jogokat tiszteletben kell tartania, a rábízott információkat mindig bizalmasan kezeli, valamint évente köteles beszámolni tevékenységéről az egyetem nyilvánossága számára.
„Az egyetemi szereplők nem ellenségként tekintenek az ombudsmanra, hiszen azonos pályán játszunk, célunk az emberi jogok védelme.”
Az eseményt Dr. Senkei-Kis Zoltán nyitotta meg, majd átadta a szót Dr. Székely Lászlónak, aki 1982-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója, 2019-től pedig Magyarországon elsőként egyetemi ombudsman. A jelenlévők köszöntése után Székely László először a hivatalához tartozó alapvető feladatkörökről beszélt, majd néhány konkrét példát is említett a beérkező panaszok közül. Elmondása szerint a járványhelyzet az ombudsman munkáját is nagyban befolyásolja, hisz bár jóval kevesebb ügy kerül napvilágra a digitális oktatásra való áttérés óta, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az online térben nem érheti sérelem az egyetemi szereplőket. Székely László szerint fontos lenne arcot adni az ombudsmannak, melyet ő a karok végiglátogatásával, hivatalának bemutatásával szeretett volna megvalósítani, a vírus azonban itt is közbeszólt, és a tervezett kampány végül nem valósulhatott meg. A beszélgetés résztvevői egyöntetűen amellett érveltek, hogy a megfelelő tájékoztatás elengedhetetlen a jelenlegi helyzet ellenére is, hiszen a hallgatóknak tisztában kell lenniük a jogaikkal, és hogy kihez fordulhatnak, ha panaszuk van. Székely László ígéretet tett, hogy igyekezni fog az online térben is lépéseket tenni, hogy munkásságát minél többen megismerhessék.
Természetesen nem csak a hallgatók kereshetik fel az ombudsmant, gyakran előfordul, hogy oktatók is kikérik a tanácsát. Az egyes problémák akár évekre is visszanyúlhatnak, ilyenkor igencsak nehéz megoldást találni, hisz a konkrét panasz csak a jéghegy csúcsa. Fontos azonban, hogy ezekkel a helyzetekkel kapcsolatban is párbeszéd induljon, hogy az egyetemi szereplők elég bátorságot érezzenek magukban ahhoz, hogy fellépjenek saját jogaikért.
„Az emberi jogok védelme egy olyan folyamat, amely folyamatos finomhangolásra szorul.”
A beszélgetés során Székely László minden felmerülő kérdésre igyekezett választ adni, és segítséget nyújtani azoknak is, akik konkrét problémával érkeztek a konferenciára. Hangsúlyozta azonban, hogy az egyetemi ombudsman sem kompetens minden kérdésben. Működése kizárólag informális, nem közigazgatási jellegű, így azokban az esetekben, ahol hatósági, bírósági eljárás van folyamatban, nem léphet fel. Nem járhat el továbbá a saját karán felmerülő ügyekben sem, ilyenkor feladatait helyettese, Dr. Dósa Ágnes (Semmelweis Egyetem, egyetemi docens) látja el.
A konferencia résztvevőinek hozzászólásai és kérdései rámutattak, hogy az ombudsmani hivatal létrehozásával is még számos megoldatlan probléma maradt az egyetemi szereplők viszonyrendszerében. Mit tehet egy hallgató, ha úgy érzi, diszkrimináció áldozatául esett egy dolgozatának értékelése során? Bele lehet-e/kell-e avatkozni oktató és hallgató kölcsönös beleegyezésen alapuló szerelmi kapcsolatába? Kinek a feladata, hogy megfogalmazza és elfogadja az egyetemen követendő szabályrendszert? Többek között ezek a kérdések is előkerültek a beszélgetés során, és bebizonyították, hogy számos esetben az ombudsman sem tud egyedül megoldást nyújtani. Az ilyen helyzetekben valóban csupán a nyílt kommunikáció és a közös gondolkodás a határainkról vezethet el minket a problémák kiküszöböléséhez.
„Az egyetemi ombudsmani tisztség létrehozása határozott állásfoglalás az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapvető értékei és az egyetemi polgárok jogainak védelme mellett.”
Ugyan a legsúlyosabb társadalmi kihívások nagy részét szinte lehetetlen teljesen megszüntetni, mégis rendkívül fontos, hogy legyen egy olyan hivatal, melynek fő célkitűzése az előítéletesség, a szexizmus, az agresszió, a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok megszüntetése. A Hol a határ? programsorozat pedig segít abban, hogy foglalkozzunk ezekkel a témákkal, hogy merjünk beszélni a sérelmeinkről, és hogy bátran kérjünk és nyújtsunk segítséget.
Az ELTE egyetemi ombudsmanról bővebben itt olvashatsz.
