Minden, ami ember

Demetrovics Zsolt professzor sokáig volt a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja. Hogyan lett az utóda?

Demetrovics professzor úr sok éven keresztül volt a PPK dékánja, de februártól nem vállalta tovább ezt a feladatkört. A lemondását követően került sor az új dékán megválasztására, aminek végeredményeként én kaptam meg a bizalmat, hogy a következő években vezessem a kart.

Könnyű egy ilyen döntést meghozni?

Egy ilyen fontosságú döntés meghozatalakor nagyon sok szempontot mérlegel az ember. Pályafutásom során soha nem fogalmazódott meg bennem fő célként, hogy dékán legyek. De ez a feladat most szembejött velem, ami igen komoly kihívást és motivációt jelent számomra. A kihívásokat pedig mindig szerettem.

Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy a volt egyetemem egyik karának lehetek a dékánja. Az egész életem a tanulásról szólt, s ez így is fog maradni. Minden olyan építő jellegű feladatot, amit még nem csináltam, egyben tanulási folyamatnak is tekintek. Ezek által fejlődünk, többek leszünk, és a tanulásnak pont ez a lényege szerintem.

Amikor valaki egy ilyen pozíciót elvállal, nagyon sok mindent végig kell gondolnia. Főként azt, hogy bírja-e majd, hogy képes-e erre, mert tényleg nagy teher és felelősség dékánnak lenni. Ha ezeket a döntéseket az ember meghozza, akkor bíznia kell magában, hogy meg fogja tudni oldani az ezzel járó feladatokat. Itt nincs más lehetőség. Ha valaki ilyen pozíciót vállal, akkor tudnia kell, hogy innentől nem csupán saját magát képviseli, hanem elsősorban a karon dolgozó munkatársak és az itt tanuló diákok érdekeit.

Melyek dékáni programjának legfőbb elemei?

A PPK jelmondata: „minden, ami ember”. Ez tökéletesen kifejezi, hogy a kar mit tart fő értéknek. Dékáni pályázatomat ennek szellemiségében készítettem el.

A PPK egy sokszínű kar. Képzések sokaságát gondozza az alap- és mesterképzés szintjén. A dékáni munka egyik fő területe tehát az oktatással, képzéssel összefüggő feladatok ellátását jelenti.

Pályázatom másik fontos eleme a nemzetköziesedés hangsúlyozása. Ez már most is meghatározó a PPK működésében, elég, ha csak az angol nyelvű képzéseink folyamatosan emelkedő számára, a PhD tanulmányokat folytató külföldi hallgatók létszámának gyors emelkedésére utalok. De természetesen a kar tudományos eredményessége is folyamatosan fejlődik, s ez a nemzetköziesedésterén is egyre inkább kimutatható. Dékánként e folyamatok további erősítésére komoly hangsúlyt fogok fektetni.

Igen lényeges ebből a szempontból az is, hogy ki tudjuk nevelni a saját kutatói, tanári utánpótlásunkat. A kar számára fontos, hogy olyan fiatalokat neveljen ki, akik tovább tudják majd vinni azokat a szakmai értékeket, minőségi elveket, amelyekkel itt ismerkedtek meg.

Hogyan tervezi a közös munkát a Hallgatói Önkormányzattal?

Amióta a PPK-n dolgozom, azt látom, hogy nagyon jó a viszony a kar vezetősége és a Hallgatói Önkormányzat között. Ez egy hallgatóbarát kar, ami rögtön érződik, ahogy az ember belép a Kazinczy utcai épületünkbe. Gyakorlatilag ez tükröződik abban is, hogy a Hallgatói Önkormányzat nagyon tevékenyen és aktívan részt vesz a kar életében. A pályázatban is hangsúlyoztam, hogy minden olyan folyamatban, ami őket érinti, várjuk a javaslataikat és az ötleteiket.

Hogyan viszonyul az Önt megelőző dékánok vezetői működéséhez?

Szerencsés helyzetű dékán leszek, mert Demetrovics Zsolt és az őt megelőző dékánok, Hunyady György és Oláh Attila is olyan alapokat raktak le, amit teljes meggyőződéssel tudok tovább építeni.

Hogyan látja a PPK szerepét a tanárképzésben?

A kar alapvető szerepet tölt be az egyetemi tanárképzés rendszerében, és az ELTE-n belül itt található a szakirányú továbbképzések legszínesebb választéka. A célunk természetesen az, hogy ezt a munkát magas színvonalon lássuk el a jövőben is, akárhogyan is fog alakulni országos szinten a tanárképzés struktúrája.

Amikor öt évvel ezelőtt ELTE-s lettem, az összes dékán férfi volt. Most Önnel együtt három női dékánja van az egyetemnek. Hogyan viszonyul a női vezetői szerephez?

Azt hiszem, hogy majdnem mindegy, hogy nő vagy férfi az adott vezető. A lényeg az, hogy alkalmas-e az adott pozíció betöltésére. Ez pedig szerintem a hitelességen múlik, akár férfi, akár nő az illető. Aki hitelesen tudja az ügyeket képviselni, azt fogadják el a munkatársai jó vezetőnek. Emellett azonban azt is gondolom, hogy a nők megjelenése a különböző vezetői posztokon hasznos, mert általuk többféle megközelítés, látásmód, probléma- és konfliktusmegoldás jelenik meg.

Amikor valaki dékán lesz, szembetalálja magát azzal, hogy már nem csak kari érdekek, hanem össz-ELTE-s érdekek is ott vannak emellett?

Igen, ez valóban így van. Ebben az segít, hogy most is ellátok feladatokat az egyetem különböző tanácsaiban. Ami még támasz ezeknek a folyamatoknak a megértésében és kezelésében, ha az embernek van már vezetői tapasztalata, még ha kisebb egységeknek is volt, pl. tanszék, kutatócsoport a vezetője. Decembertől a PPK Neveléstudományi Doktori Iskola irányítását is ellátom, az ott folyó munka koordinálása szintén sok tapasztalatot ad ehhez. Ez ugyanis egy nagy, több kart érintő együttműködés keretében dolgozó doktori iskola sok magyar és külföldi hallgatóval, oktatóval.

Nem lehet könnyű ebben a járványhelyzetben, személyes találkozók nélkül átvenni a dékáni posztot…

Valóban nem. Olyan helyzetben találtuk magunkat közel egy éve, amit szerintem elképzelni sem tudtunk, azt meg végképp nem, hogy ez ilyen hosszú lesz. Ki gondolta, hogy teljes kurzusokat fogunk online formában tartani. Ez volt harminc éves tanári pályafutásom egyik, ha nem a legnehezebb kihívása.

Ha erről tavaly márciusban beszélgetünk, akkor azt mondom, hogy ez lehetetlen. Ma már tudom, hogy bár nagyon nehéz, de megoldható feladat. Akkor persze könnyebb, ha az ember korábbról ismeri azokat a kollégákat, azokat a vezetőket, akikkel most dékánként kell majd tárgyalnia. De lesznek olyan kollégák, akikkel a megismerkedésünk online térben fog lezajlani. Nem könnyű ez, de bízom magamban, hogy meg tudom oldani.

A képeket Ballagó Márton készítette.