A koronavírus-járvány tavaszi időszakában figyeltem fel arra, hogy ismerőseim szinte naponta osztják meg a Mélylevegő projekt különböző tartalmait Instagram-történetükben. Ennek nyomán én is érdeklődni kezdtem munkájuk iránt. Egy olyan platformról beszélünk, ahol a depresszióról és a mentális zavarokról láthatunk tartalmakat tudományos, de érthető formában. Ezt tabumentes, motiváló, hiánypótló kezdeményezésnek tartom, nem csak a jelenlegi időszakban. Ezúttal Juhász Bettinával, az ELTE PPK egyik hallgatójával beszélgettem, aki a projekt megálmodói közé tartozik. Elmesélte, hogy egy csapat egyetemista tanulmányaiból és kreatív ötleteiből táplálkozva hogyan hozta létre ezt az oldalt. Történetük megmutatja, hogy a valódi siker mögött jó emberi kapcsolatok, igazi érdeklődés, innovatív gondolkodásmód, tudomány, szenvedély és tetterő áll.
Mesélj egy kicsit magadról és arról, hogyan ismertétek meg egymást a Mélylevegő projekt elindítóival!
Végzős vagyok az ELTE PPK Klinikai és egészségpszichológia mesterképzésén. A Mélylevegő projekt többi tagjával Pszinapszison találkoztunk. (A Pszinapszis a diákok által szervezett Budapesti Pszichológiai Napok elnevezése – a szerk.) Pető Dorina szintén ELTE PPK-s, Miklós Andi pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója. Én PR- és marketing-stábvezető voltam, amikor jelentkeztek a stábba. Együtt dolgoztunk a Pszinapszison. A következő évben főszervező lettem, és ők lettek a PR és Marketing stábvezetői, tehát továbbra is megmaradt a közös munka.
Amikor elkezdődött a karantén, rengeteget beszélgettünk a Pszinapszis kapcsán az online jelenlétről. Egyszer csak elindult közöttünk egy párbeszéd arról, hogy szeretnénk egy saját oldalt is, ahol ki tudjuk használni, hogy mennyire szeretünk posztokat, pszichoedukációs tartalmakat készíteni. Idő közben kiegészültünk egy negyedik taggal, Pálovics Lacival, aki Mechatronika mérnök mesterképzésre jár jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ő úgy került a projektbe, hogy Dorinával régóta barátok, és szintén szeret pszichológiai önfejlesztéssel foglalkozni. Emellett iszonyatosan jól rajzol, tehát a grafikák terén is segít nekünk.
Honnan jött a Mélylevegő projekt elnevezés?
Sokat gondolkodtunk azon, hogy mi legyen a nevünk. Az volt a fő koncepció, hogy olyan nevet találjunk, aminek pozitív kicsengése van, de mégsem ez a „toxic potitivity” irány. Reményteliséget akartunk tükrözni, hiszen a depresszió és a hangulatzavarok iszonyatosan nehezek, de egyszer mindig vége van ennek az állapotnak, mindig elmúlik. Akkor jöhet a mély levegő, a fellélegzés.
Az Insta-biótok azt üzeni: „A hangulatzavarokról tudományosan & érthetően. / Lépjünk fel együtt az őket övező megbélyegzés ellen!” Számotokra ez összesűríti a projekt lényegét?
Igen, mindenképpen olyan területet szerettünk volna biztosítani, ahol a depresszióban érintettek biztonságban érzik magukat. Stigmatizálva vannak a mentális zavarok és a depresszió is, ez ellen mindenképp tenni szeretnénk. Magyarország vezető helyen áll depresszióban érintettek terén európai viszonylatban, ennek ellenére csupán az érintettek fele jut szakszerű segítséghez. A fennálló helyzet hátterében gyakran az is ott van, hogy nem mernek segítséghez fordulni, mert benne van a társadalomban, hogy pszichológushoz az jár, aki bolond vagy elmebeteg. Szerettünk volna behozni a köztudatba, hogy erről igenis beszélni kell. Ezen kívül a projekt abban is segíthet, hogy így az érintettek nem érzik magukat egyedül. Láthatják, hogy másoknak is van ilyen problémájuk, és igenis mások is kérnek segítséget.
Hogyan kristályosodott ki, hogy mindezt kellemes, letisztult képek által szeretnétek lekommunikálni az emberek felé?
A Pszinapszis Instagramján mi kezdtünk el edukatív tevékenységet folytatni. Utánanéztünk, hogy ehhez milyen eszközök kellenek. Elkezdtünk képeket szerkeszteni, majd rátaláltunk egy programra, amellyel digitálisan lehet rajzolni. Lassan kitapasztaltunk, hogyan működik, és sok külföldi példát is találtunk arra, hogy a pszichológiai ismeretterjesztés működőképes ilyen digitális, grafikus formában. Addig gyakoroltunk, míg úgy nem éreztük, hogy mi magunk is tudunk prezentálható posztokat készíteni ebből.
Láttam, hogy időközben a YouTube-csatornátok is elindult. Ennek az ötlete hogyan jött mindezek után?
Laci nagyon szeret videót vágni és nagyon ügyes a videó- és animációkészítésben, ő kezdett el kampányolni emellett. Gondolkodtunk, hogy mik azok a témák, amiket nem tudunk posztok formájában megvalósítani, mert valahogy sokkal jobban passzolna hozzá a videó, így belekezdtünk a Szavadat adom projektbe. Összeállítottuk egy tizennyolc kérdésből álló csomagot, és megkértük a követőinket, hogy aki érintett depresszióban, küldjön nekünk ezekre egy videót vagy írást válaszként. Laci összevágta a videót, és nagyon élvezte a folyamatot.
Kezdetben voltak félelmeitek, amikor elindítottátok a Mélylevegő projektet?
Ezt hobbiprojektként kezdtük el, ezért nem igazán voltak félelmeink. Talán az egyetlen az volt, hogy valakit majd rosszul érint. Nem szerettünk volna ártani senkinek. Éppen ezért szakmailag is konzultáltunk, és amellett, hogy mi magunk is mesterképzésre járunk már, a Pszinapszis mögött álló Pszichodiák Alapítvánnyal is egyeztettünk, hogy meg tudjanak valósulni ezek az egészséges keretek. Persze izgultunk, hogy milyen lesz a fogadtatás, de már az első posztok után rengetegen írtak, hogy ezt hiánypótló kezdeményezésnek érzik, szükség van rá. Azóta is napi szinten jön olyan üzenet a követőktől, amelyben leírják, hogy egy-egy poszt milyen sokat tud nekik segíteni.
Akkor végülis elmondható, hogy a legnagyobb inspirációtok az, hogy látjátok, hogy tényleg segítetek?
Igen, megnyugodtunk, örülünk, hogy pont úgy segít, ahogy azt mi szerettük volna.
Egyértelműen látszik, hogy a pozitív fogadtatás következtében egyre több projektetek van magán a fő projekten belül is, továbbá folyamatosan növekszik a követőitek száma is. Mi újság mindeközben az emögött álló csapattal az elindulás óta?
Az ELTE Karrierközpont neve alatt fut a Karriermenedzsment kurzus az ELTE-n, és mivel sok pszichológus hallgatót érdekel a tevékenységünk, felmerült, hogy a kurzuson keretein belül önkéntesek érkezzenek hozzánk. Ezt jó ötletnek tartottuk, és nyíltan is meghirdettük, hogy keresünk önkénteseket. Egészen sokan jelentkeztek a kurzuson keresztül, és attól függetlenül is, több egyetemről. Szeptemberben elindult az első önkéntes kör. Összesen három körre osztottuk fel őket, így könnyebben tudtuk koordinálni a csapatokat, ők pedig segítik a munkánkat.
Hogyan osztjátok meg egymás között a tartalomgyártást, hogy az önkénteseknek is jussanak olyan feladatok, amikben kiteljesedhetnek?
Előre meghatároztuk, hogy milyen feladatokra jelentkezhetnek önkéntesként. Természetesen ha valakinek van saját ötlete, előfordul, hogy megvalósítjuk. Alapvetően azonban a kvízek, a napi emlékeztetők és posztok tartalmi kidolgozásában kértünk segítséget, amelyekhez tettünk fel segédanyagot is. Egyeztettünk az önkéntesekkel, hogy van-e valamilyen témaötletük, majd az ötleteiket kibontottuk, beszélgettünk róla, hogy jó-e az irány, a kész tartalmi elemeket feltöltötték nekünk, mi pedig egymás között elosztottuk a grafikai kivitelezést. Az első önkéntes körben egyébként volt egy lány, aki digitális rajzolással is foglalkozik, ezért ő komplett posztot készített. Vele két hete már állandó jelleggel dolgozunk együtt, bővült a csapat tartalomgyártó része. Január-február környékén pedig meghirdetünk egy újabb önkéntes kört, akinek van kedve, tud hozzánk csatlakozni.
Manapság rengeteg motivációs tréning és közösségimédia-oldal létezik, amelyek a mindennapi boldogság értékét hirdetik. Mi a véleményed ezekről a projekt tagjaként?
Két oldala van mindennek. Tudnak jól működni ezek a motivációs tartalmak, hogyha olyan szakember áll mögöttük, aki tudja, mire van szükség ahhoz, hogy ténylegesen motiválja az embert. Egyébként én több veszélyét látom az ilyen tanácsadó oldalaknak, mint hasznát. Gyakran elérhetetlen emberképet közvetítenek, mert nincs olyan, hogy valaki száz százalékosan tökéletes és mindig boldog. Az efféle tartalmak inkább szorongást keltenek, emiatt nem értek egyet velük. Óvatosan kell bánni ezekkel. Szemügyre kell venni, hogy mi az, ami tényleg segít nekünk.
A Mélylevegő projektet tekinthetjük olyan platformnak, amely szembeszáll ezekkel az üres szavakkal?
Igen. Vannak a napi emlékeztetőink, amik heti háromszor mennek ki, és azoknál is nagyon odafigyelünk, hogy ne üres motivációs szövegek legyenek. Ez egyébként nagyon nehéz, mi is sokat gondolkodunk. Vannak olyan üzenetek, amelyek végül nem kerülnek ki, mert úgy ítéljük meg, hogy már átcsúszott a béna, túl pozitív oldalra. Ettől még szeretnénk könnyed tartalmat biztosítani az embereknek, és a követőink ezt nagyon szeretik. Szinte minden nap jön egy üzenet, hogy egy napi emlékeztető pont akkor jött, amikor szükség volt rá, és betalált. Az a célunk ezzel, hogy inkább a tartalmas, de rövid üzenetek vegyék át a teret, mint a „három lépésben megoldom az életedet” vagy „minden jó lesz, mosolyogj” tartalmak.
Mit jelent számodra, hogy a projekt egyik alapítója vagy, és hogyan formált téged ez a közös munka?
Rengeteget tanultam, mióta elkezdtük. Egy-egy poszt elkészítése nagyon sok szakirodalmazással és utánajárással jár együtt. Ez nagyon jó tanulási módszer, hiszen nagy mennyiségű anyagot dolgozunk fel, amit nem csupán megtanulunk, mintha vizsgázni mennénk, hanem átfordítjuk közérthető formába, és a kivonatát készítjük el posztban. Ez sokszor mélyebb megértést biztosít, mint egy beadandó. Emellett közösségi média terén is rengeteget tanultunk, hogy mit, mikor és hogyan érdemes posztolni. Mindannyiunkhoz sokat hozzátett ez az egész, és a kreatív, posztrajzolásra fordított idő is igazán kikapcsol. Továbbá, az nagyon jó érzés, hogy igyekszünk értéket hozzátenni a közösségi médiához, tényleg segítünk. Azt érezhetem, hogy a pszichológia szakmához tartozom, hogy az identitásommá vált ez a segítő foglalkozás.
Mik a jövőbeli terveitek? Terveztek további kezdeményezésekbe belevágni?
Most karácsonykor készülünk egy kis meglepetésprojekttel, ami egyelőre titkos. Szeretnénk elindítani egy középiskolai pszichoedukációs programot, ahol szintén a depresszióval és a hangulatzavarokkal kapcsolatban beszélgetnénk a diákokkal. Ezáltal kialakulhatna egy párbeszéd, amelynek során behoznánk a középiskolások köztudatába is ezt az egészet. Célja lenne az is, hogy senki ne viselkedjen kirekesztően. Nagyon sokan nem is tudják, hogy ha azt mondják valakinek, hogy „Jaj, már megint rendet raktál? Tiszta OCDs vagy!”, az például mennyire stigmatizáló magatartás. Valójában nem tűnik annak, de aki érintett, annak nagyon bántó lehet. Az ilyenekre szeretnénk felhívni a figyelmet, és alternatívákat ajánlani ezek helyett. Megmutatnánk, hogyan tudják felismerni, ha egy társuk depresszió jeleit mutatja, vagy hogyan lehet elindulni a segítségkérés útján, illetve hogy hogyan lehet jól támogatni azokat, akik mentális zavarral küzdenek. Nem az a célunk, hogy ezzel megváltsuk az életüket, de a visszajelzések alapján erre van igény a mindennapokban, és a középiskolások már abba a korosztályba sorolhatók, akik már foglalkoznak ezzel, nyitottak, és nagy befolyással vannak egymásra. Eszünkbe jutott még, hogy szeretnénk egy pszichoedukációs társasjátékot is, de erről egyelőre pont ennyit tudunk, hogy szeretnénk. (nevet)
Izgalmas és ösztönző, hogy ilyen sok motivációtok van új dolgokba belekezdeni! Az ELTE PPK sokat hozzátett ahhoz, hogy ma ilyen szuper dolgokban veszel részt?
A motiváció egyéni, de az például sokat számít, hogy Dorina is PPK-s. Ezen kívül az is hozzátett, hogy a csoporttársaimmal nagyon sokat beszélgettünk róla, hogy a pszichoedukáció milyen fontos, és órákon is mindig feljött ez a téma. Egyszer Egészségpszichológia órán erről volt szó, és akkor arra gondoltam, hogy „Óh, igen ez tök király lenne!”. Azt hiszem akkor fogalmazódott meg bennem az is, hogy esetleg a Pszinapszis Instagramján ezt már el is tudnánk kezdeni. A tudományos közeg tehát mindenképpen a PPK-n volt meg ehhez.
Szerinted akik a Mélylevegő projekthez hasonló innovatív ötletet hordoznak a szívük alatt, merjenek belevágni a megvalósításba?
Ki kell használnunk a lehetőségeket, amelyek akár a közösségi médiában, akár egy ennél személyesebb interakcióban rejlenek. Ha valaki nagyon szeretne valamivel foglalkozni, és igazán a szívügyének érzi, akkor nagyon jó, ha elkezd vele foglalkozni. Sok tapasztalatot tud szerezni, kitanul olyan fortélyokat, amelyek által az élet több területén is gazdagodni tud. Hajrá mindenkinek!
A képek forrása: Mélylevegő projekt Facebook-oldal
