Dióssy Panka esztétika mesterszakos hallgató, a félév eleje óta pedig az ELTE BTK HÖK elnöke is. Pankát terveiről és eddigi HÖK-ös útjáról kérdeztük.
Pontosan hol helyezkedik el a HÖK-ben az a pozíció, amit most megkaptál? Milyen felelősséggel jár egy kari HÖK-elnöki kinevezés?
Mielőtt erre a két kérdésedre válaszolnék, picit szeretném megvilágítani, hogy ez miért pont így és most történt, mert nem az őszi időszakban szokott lenni az elnökválasztásunk. Tavasszal szoktak lenni az alapszakos és az osztatlan tanár szakos választások, ezek után az elnökválasztás, a mesterszakos választások pedig ősszel. Viszont mivel tavasszal beütött a vírus, és az akkori alapszabályunk még nem engedte az online választást, ezért meg kellett várnunk ezt a félévet.
Amit ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy van egy ELTE-szintű hallgatói önkormányzat, és ezalatt találhatóak a kari önkormányzatok. Én most a BTK hallgatói önkormányzatának lettem az elnöke, ami azt jelenti, hogy a BTK-n elinduló összes képviselő elnöke vagyok, illetve mivel a hallgatói önkormányzatnak gyakorlatilag minden hallgató a tagja, így tulajdonképpen ezzel a közösséggel, illetve a BTK vezetőivel tartom a kapcsolatot például a kari vezetői üléseken.
Milyen lehetőségeket ad egy ilyen pozíció?
Azt gondolom, hogy a BTK ilyen szempontból nagyon szerencsés közeg, mert a kari vezetők adnak a hallgatók véleményére, de tulajdonképpen ez a pozitívum a nehézsége is a dolognak: sok kérdésben véleményt kell nyilvánítani. Nyilván van olyan szituáció, amikor egyértelmű, hogy mi a hallgató érdeke, de felmerülnek olyan kérdéskörök is, amelyeknél az oktatóink sem biztosan tudják egyből, hogy mi a helyes – akkor én tudok lenni az a hallgató, aki első körben tud ezzel kapcsolatban megszólalni.
Ezenkívül van néhány olyan, már bevett szokása az ELTE-nek pályázati vagy tanulmányi ügyekben, amelyeknél folyamatosan szükséges, hogy legyen ott egy hallgató, és jelezze, hogy mi működőképes. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy hogy ne csak elszenvedői legyünk annak, ami az egyetemen történik, hanem aktívan szerepet vállaljunk benne.
Milyen problémák merültek fel, amelyeket a járvány okozott, és a HÖK szerepet vállalt a megoldásban?
Az egyik a kollégiumok kérdésköre. Már tavasszal is nagyon nehéz kérdés volt, mert kevés ideje volt a hallgatóknak kiköltözni, de idén a félév elején is kifejezetten fontos probléma volt, hogy hány hallgató költözhet be. Azt gondolom, hogy itt nagyon sokat számított, hogy a hallgatói önkormányzat erről mit gondol.
A másik szintén problematikus kérdés az volt, hogy mi legyen a szociális támogatásokkal. Rengeteg hallgató vesztette el a munkáját, vagy olyan helyzet alakult ki a családjukban, hogy kevésbé tudták őket támogatni. A szociális támogatásoknál fel kell tüntetni ezt szempontként. Ez sajnos nem egy egyértelmű szituáció, hogy akkor mi most azt mondjuk, hogy támogatni szeretnénk őket, és akkor azonnal meg is történik, hanem ki kellett alakítani a rendszerét. Illetve rengeteg olyan tanulmányi ügy van, amellyel eddig nem találkoztunk: például hogy hogyan lehet online vizsgáztatni. Ezek a kérdések a mai napig előjönnek.
A programodon belül melyek azok a pontok, amelyeket a járvány nem befolyásolt?
Az első az utánpótlásképzésünk. A BTK HÖK esetén egy több mint száz fős szervezetről van szó, ami nagyon kis szám ahhoz képest, hogy hányan járnak egyébként a karra. Ha egy ennél nagyobb szervezet mozgatunk, annak is vannak hátrányai (minél kevesebben vagyunk, annál könnyebb együtt dolgozni), de közben ott van az a szempont is, hogy rengeteg hallgatónk van, és ezt le kell fedni. Több fórumon az a visszajelzés érkezett, és én magam is éreztem, hogy most nem igazán hatékony az utánpótlásképzésünk. Abban az egy évben, amíg az elsőéves hallgató eljut odáig, hogy elindul a választásokon, nem biztos, hogy mindenre fel tudjuk készíteni. Előfordulhat, hogy a következő héten már egy olyan kérdés érkezik be hozzá, ami meglepi, és megijed, hogy máris ilyen szintű kérdésekben kell szerepet vállalnia. Az alapját megtartanánk ennek a képzésnek, de valamilyen irányba szeretnénk elmozdítani.
A másik terv, amely már bőven a koronavírus előtt a fejemben volt, hogy szeretnék egy átlátható és emberi szervezetet létrehozni. Az eleje óta azt éreztem, hogy még mindig él egy negatív sztereotípia az emberek fejében a hallgatói önkormányzatról, én meg ugye itt vagyok folyamatosan ezzel a 120 emberrel, és látom azt, hogy ugyanolyan hallgatók, csak abban különböznek, hogy szívből szeretnének ebben a szervezetben tevékenykedni. Szeretném, hogy ezt mások is lássák, és ne egy ismeretlen tömeg legyünk az életükben, akihez esetleg félnek fordulni. Lássák, hogy itt vagyunk, ezt csináljuk, ezt tanuljuk, amúgy így nézünk ki. Ezt az Instagramon és a weboldalunkon tudjuk közvetíteni, amíg be vagyunk zárva; utána pedig szeretném, hogy legyenek olyan rendezvényeink, ahol a hallgatók látják, hogy nem csak egy bulit tudunk megszervezni vagy egy tájékoztatót szárazon megtartani, hanem emberileg is fel tudunk lépni.
Régóta vágyam az is, hogy folytassam az úgynevezett Tudásbázist, amelyet még az elődöm, Jancsó Dorka kezdett el. A Tudásbázis egy megosztott mappában van, a hallgatói képviselők tudják elérni, és az van benne, hogy a különböző referensi pozíciókban lévő képviselő, elnökségi, bizottsági tag havi rendszerességgel milyen feladatokat kell ellásson. Gyakran ütközünk olyan helyzetbe, hogy valaki nem tudja az utódjának a lehető legteljesebben átadni azt, amit ő csinált, ilyenkor jó, ha van egy ilyen adatbázis. Azt gondolom, ez a hallgatóknak is segítség lehet, mert ha ez jól működik, akkor akár publikussá is lehet tenni, így a hallgatók is láthatják, hogy konkrétan kinek mi a feladata.
Rengeteg olyan további eleme van a programomnak, amely konkrétan a hallgatók támogatásával kapcsolatos (mesterszakos nyílt hét, egyéb rendezvények, jótékonysági gyűjtések), de ezek az elmúlt két évben elég szépen kiforrták magukat Dorka alatt. Ezeken nem akartam drasztikusan változtatni, mert azzal csak összeomlana az a kis vár, amit elkezdtünk felépíteni. Az első időszakban arra van szükség, hogy ezeket a programjainkat megszilárdítsuk, és később lehet majd rápakolni új kezdeményezéseket.
Szerinted miért élnek még mindig negatív előítéletek a hallgatókban a HÖK-kel szemben?
Mindenkinek vannak olyan elvárásai a HÖK felé, amelyeknek nem tudunk azonnal eleget tenni, ilyenkor gyakran az az első gondolatuk, hogy mi ezzel kapcsolatban nem teszünk semmit, és jogosan háborodnak fel – pedig elkezdtük megcsinálni, csak sok helyzetet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, hanem idő kell neki, míg az egyetemi vezetés elfogadja, és a bürokrácia is egy külön folyamat. Emellett vannak olyan keretei a HÖK-nek, amelyből sajnos nem tudunk kilépni, és nem feladatunk azokat megoldani. Mi amolyan láthatatlan szervezet vagyunk, a HÖK akkor működik jól, ha hallgatók nem is látják – mert az azt jelenti, hogy mire találkoznának egy problémával, addigra már megoldottuk. Még nekünk is tanulni kell, hogy hogyan kommunikáljuk úgy a sikereinket, hogy az ne nagyzolásnak tűnjön, hanem a hallgatók is elégedettek legyenek vele.
Mióta foglalkozol a HÖK-kel?
Igazából a nulladik perctől kezdve. Amikor gólyatáborban voltam, Dorka, az elődöm jött oda hozzám, és mondta, hogy milyen lelkes vagyok, és ha van kedvem, akkor kezdjek el járni az utánpótlásképzésre. Utána már egyik lépés követte a másikat, és hirtelen ott találtam magam tavasz végén, hogy már bőven a sűrűjében vagyok, és teljesen a szívemhez nőtt ez a közösség.
Hogyan jutottál el az elnökjelölti pozícióig?
Az első időszakban, amikor még nem is voltam megválasztott képviselő, egy olyan helyzet alakult ki, hogy az előttem levő esztétikás képviselő végzett, és kellett egy ember, aki ugyan még nem esztétikás, de már afelé kacsintgat. Utána, tavasszal szintén olyan helyzetbe kerültem, hogy akit a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet elnökének szántak, kapott egy állásajánlatot. Még csak elsőéves voltam, de azt mondta az elődöm, hogy Panka, be kéne ugrani – így lettem az intézeti képviselet elnöke. Ez akkor még egy iszonyú nehéz dolognak tűnt, azt sem tudtam, hogy mi van. Intézeti elnöknek általában egy-két év után szokták megválasztani az embert, én meg ott voltam elsőévesként. Majd Dorka a második elnöki ciklusában jelezte, hogy szeretné, ha elkezdeném vezetni a Tudományos Bizottságot. Akkor már egy éve foglalkoztam az intézeti képviseleti elnökség mellett a honoráciort vagy tutorálást végző hallgatók pályázataival, beszámolóival is. A tavalyi évben tehát intézeti képviseleti elnök voltam a szabad bölcsészeknél, és médiásoknál; mellette pedig a Tudományos Bizottsággal foglalkoztam. Ez a kettő volt rám talán a legnagyobb hatással, utána pedig Dorka jelezte, hogy szeretné, ha én venném át tőle az elnöki pozíciót.
Látszik, hogy nagyon lelkes vagy a HÖK-kel kapcsolatban. Mit szeretsz ennyire ebben a munkában?
Van bennem egy olyan indíttatás, hogy amikor csinálok valamit, akkor azt 100%-osan szeretem csinálni. Ez az egyetemi életemre is igaz: imádok itt tanulni, az a három év, amit a képzésen kaptam, az elmúlt 22 évem legjobb három éve volt tanulmányi és közösségi szempontból is. Azt szerettem volna, hogy ha már itt vagyok az egyetemen, ne csak várjam az abszolutóriumot, hanem ha valami probléma van, azt meg is próbáljam megoldani. Emellett eléggé extrovertált ember vagyok, tudtam, hogy nagy szükségem van itt egy közösségre, és a HÖK-ben meg is találtam azokat az embereket, akik szeretnek megoldani problémákat, és egyébként emellett meg az érdeklődési körünk is hasonló, egy sör mellett is jól el tudunk beszélgetni.
Mi a kedvenc emléked a HÖK-kel kapcsolatban?
Nehéz választani, rengeteg van. Amire tényleg nagyon pozitívan nézek vissza, az az volt, amikor eldöntöttem, hogy szeretnék elnöknek elindulni. Volt ebben egy olyan fázis, hogy csapatot kellett állítanom, majd ezzel a csapattal megírni egy programot. Mi abban a hitben voltunk, hogy tavasszal fogunk elindulni, a márciusi karantén előtt csak egyszer találkozott a csapat. Aztán amikor beszorultunk a karanténba, akkor sikerült igazán jó barátokká válnunk úgy, hogy egyébként csak online beszélgettünk, viszont az egész karantén alatt akár heti háromszor-négyszer öt-nyolc órákat is. Az elején sokat beszéltünk a célokról és a programról, majd sokáig csak úgy beszélgettünk – volt olyan, hogy hajnali négyig ment a Zoom vagy a Teams. Azért fontos emlék ez nekem, mert látom, hogy ha megvan a közös cél, a közös érdeklődési terület, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy egy szobában vagyunk, az ország különböző pontjain, vagy akár az országhatáron túl.
Van olyasmi, amit szívesen üzennél a hallgatóknak a HÖK-ről?
Egy nagy reményem van: hogy el tudunk jutni egy olyan pontra, ahol egyre több hallgató mondja majd azt, hogy segítettek nekünk a HÖK-ösök, és hogy merek hozzájuk fordulni, vagy hogy jaj, persze, ismerem azt a kis szemüveges göndör hajú lányt, tök sokat segített már nekem is.
Ha szeretnétek többet is megtudni Pankáról, csapatáról és programjáról, itt nézhettek utána.
A kampányfotókat az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre, a képernyőfotó a szerző sajátja.
