A Club’89 nélkül elképzelhetetlen lenne a Kőrösi Csoma Sándor Kollégium. Összetartó csapatuk számos programmal színesíti a kolis életet. Közös élményeikről, emlékeikről beszélgettünk Fancsali Kristóf klubelnökkel.
Mesélnél magadról néhány mondatban. Mióta vagy klubtag, hogy ismerted meg a Club ’89-et?
Jelenleg a második évemet töltöm az ELTE Bölcsészettudományi Karán, angol–történelem tanár szakos hallgatóként. A Kőrösi Csoma Sándor Kollégium (KCSSK) minden évben szervez gólyatábort a friss kolilakóknak (idén sajnos ez csak online került megrendezésre), amit a kollégium klubjai bonyolítanak le. Az én gólyagenerációmban (2018) nem jelentkeztem erre, de a beiratkozáskor mégis beszerveztek a Club’89-hez. Az elején ódzkodtam az egésztől, de amint megismertem a tagokat és a klub rendezvényeit, ott maradtam. Azóta is fontos részét képezi az életemnek ez a társaság, most már lassan három éve.
Hogyan lettél klubelnök?
Alelnökként kezdtem a pályafutásomat, sok mindent megtapasztaltam ebben a pozícióban. Amikor az előző elnökünk év elején lemondott, a többiek engem választottak meg. Általában minden döntés így zajlik, a klub többi tisztségét is közös döntéshozatallal határozzuk meg.
Hogy jellemeznéd a klubotokat? Mit kell rólatok mindenképpen tudni?
A Club’89 1989-ben alakult, így a kollégium második legöregebb klubja. Jelenleg aktívan körülbelül harmincöt tagot számlálhatunk. A B épület 133-as szobája mögött található a klubszobánk, ahová minden oda látogatót szeretettel várunk.
A ’89-et egy kisebb, de annál családiasabb klubnak érzem, ahol egyaránt megtalálja a helyét az, aki a lazább és visszafogottabb eseményekre vágyik, de az is, aki a buli központjában szeret lenni.
Mi tesz titeket egy összetartó közösséggé? Miben vagytok más, mint a többi klub?
Úgy látom, hogy a tolerancia és a nyitottság nagy erényünk. Az összes tagunk a maga módján különleges és egyedi. Ehhez társul, hogy nagyon érdeklődő és elfogadó mindenki a másikkal. Sokan itt találták meg a helyüket és azt a társaságot, ahol az lehet, aki valójában önmaga. Nélkülünk nem biztos, hogy ennyi szociális eseményen vennének részt, vagy azok az emberek lennének, akik most. Életre szóló barátságok, sőt szerelmek is köszönhetőek a klubnak – ebből is látszik, hogy mennyire szoros a kapcsolat a tagok között.
Milyen közös programokat szoktatok szervezni, van-e valamilyen hagyományotok? Miben hozott változást a vírushelyzet?
A jelenlegi helyzet mellett is vannak programjaink (természetesen a járványügyi előírásokat betartva): kirándulások, társasjátékos estek és lazább, beszélgetős iszogatások képében. Normális körülmények között a kollégium berkein belül különböző zenés-táncos rendezvényeket szoktunk szervezni, a leglátogatottabb az Oscar-díjátadóra hajazó koktélpartink és az alternatív zenei bulink, de szoktunk szervezni teaesteket, videójáték versenyeket is. Más programok is tervben vannak, amiket sajnos a COVID–19 megakadályoz jelenleg. Hagyomány szerint nyaranta és ősszel mindig elmegyünk valahova több napra kirándulni, közös szülinapozásokat tartunk és ételt főzünk a koli lakóknak pl. sushit, corn dogot, de a saját „klubszendvicsünk” a legkeresettebb. Jelenleg viszont a külsős eseményekre korlátozódnak a rendezvényeink.
Mi volt a legemlékezetesebb közös élményetek?
Szerintem sokunk nevében mondhatom, hogy a legemlékezetesebb az idei nyári kirándulásunk volt. Vonyarcvashegyen, az egyik klubtagunk nyaralójában zajlott, három napot töltöttünk ott. A hosszú karantén után sokunknak ez volt az első szociális eseménye, mindannyiunknak nagy felüdülés volt a hosszú szünet után. Jókat főztünk, beszélgettünk, és sikerült kiadnunk az online vizsgaidőszak okozta stresszt is.
Hogyan szoktatok részt venni a Budaörsi Napokon?
Mint minden más klub, mi is kettő vagy három jelöltet indítunk különböző témákban, amikben jól érzik magukat. Az idei BN sajnos elmaradt, de pokémonos témánk lett volna. Az elmúlt években többek között disney-s és rendőrös tematikákkal indultak jelöltjeink, a legsikeresebb mégis a tavalyi Trónok harcás „Spoiler Veszély” névre keresztelt kampányunk volt, mellyel dobogós helyet sikerült elérnünk.
„Tudtátok, hogy nem szabad mikróban csokit olvasztani? Nos, erre én egy tűzriadó és a Club’89 segítségével jöttem rá, mint megannyi más dologra.” Nagyon ötletes a bemutatkozó, tagtoborzó szövegetek, amelyet a kollégiumi Facebook-csoportba tettek ki. Mesélnél erről az esetről? Mit adott neked a klubtagság?
Gyakran szoktunk teaesteket szervezni, melynek keretében sütiket is sütünk a résztvevőknek. Én általában a promózását csinálom, azonban erre a bizonyos estére nagyon kevesen voltunk elérhetők, így a süti készítését is bevállaltam, ami nem tartozik az erősségeim közé. Úgy gondoltam, hogy kicsit rámikrózok a csokira, hogy megolvadjon a csokimázhoz, de több ideig volt bent a mikróban, mint kellett volna, és elkezdett füstölni az egész. Ebből pedig tűzriadó lett és egy csokimáz nélküli süti. Az egyetlen szerencsém, hogy elég gyorsan szóltam a portásunknak, hogy „nincs tűz, csak béna vagyok”, így a tűzoltóságot időben értesítették arról, hogy nem kell tüzet oltaniuk.
Ez egy elég kellemetlen eset, de most már nevetve emlékszünk rá vissza. Emellett megannyi szép emlék köt ide, melyeket felsorolni is hosszú lenne. Mielőtt Budapestre kerültem, nagyon visszahúzódó és csendes srác voltam, azonban a klub segített levetkőztetni a gátlásaimat és félelmeimet. Hatalmas része annak, aki jelenleg vagyok, a ’89-nek köszönhető. Ha ez a társaság nem lenne, valószínűleg sokkal unalmasabb és egyhangúbb lenne az életem, amit már el sem tudnék képzelni.
Hogyan válthat valaki a klubotok tagjává? Kiket vártok elsősorban, és miért titeket válasszanak?
Bárkit szívesen fogadunk és válogatunk a berkeinkbe, aki csatlakozni szeretne hozzánk, nincs semmi komolyabb elvárás. Minden év őszén van egy tradicionális gólyaavatónk, de akik ebből kimaradnak, azok is felvételt nyerhetnek hozzánk, bár egy kevésbé beavatásszerű köntösben.
Várunk az elvont művészkedvelőtől a k-pop-rajongón át az alter huligánig tényleg bárkit. Úgy gondolom, nálunk mindenki megtalálja a helyét és azt az érdeklődési kört, amelyet szeret – hiszen tényleg nagyon vegyesek, de rettentően összetartóak vagyunk. Hajrá, Club’89!
Képek forrása: Fancsali Kristóf
