ELTE-s hallgatókként könnyen meglehet, hogy belefutottunk már valamilyen programba, amit a MEKDSz nevű egyesület szervezett, vagy épp egy plakátot pillantottunk meg róluk valahol a folyosókon. A MEKDSz, teljes nevén Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség több, mint 30 éve működő egyetemista szervezet, amely számos egyetemi karon jelen van. Gulyás Dáviddal, a jelenlegi főmunkatárssal ültünk le egy kávé mellé beszélgetni, hogy kiderítsük, mi az a MEKDSz, mit és miért csinálnak.
Hogy fogalmaznád meg valakinek, aki még nem hallott a MEKDSz-ről, mi az a MEKDSz?
Egy olyan egyetemi szervezet, amely keresztény értékek mellett dolgozik, és a célja az, hogy mentoráljon egyetemista fiatalokat, akik kis csoportokat vezetnek az egyetemeken. A célunk, hogy ők maguk tudják még jobban megismerni a hitüket. Evangéliumi szervezet vagyunk, ami azt jelenti, hogy számos felekezetből vagyunk itt. Az evangéliumiság a gyakorlatban azt jelenti, hogy vannak elsődleges kérdések, amikben kapcsolódunk. Ezek túlmutatnak a felekezeteken, ez az az üzenet, amely kulcsa a kereszténységnek. Ami ebben van, ahhoz ragaszkodunk. Ami ezen kívül van, azon vitatkozunk – ezek a másodlagos kérdések (pl. felekezeti szokások – szerk.). Ezekben nem is célunk egy közös nevező megtalálása, fontos értékünk a sokszínűség. A másik vágyunk, amely még nem mindig valósul meg teljes mértékben, hogy ezek a csoportok ne elszigetelt, zárt közösségek legyenek, hanem vegyenek részt az egyetemi élet formálásában. Bátorítjuk a diákokat, hogy társadalmilag vállaljanak felelősséget, tudjanak másoknak hasznos emberekké válni. A harmadik, hogy a MEKDSz-nek van egy nemzetközi hálózata (IFES, több mint 160 ország képviseletével – szerk.), és gyakran van lehetőségünk eljuttatni diákokat külföldi konferenciákra, táborokba, képzésekre.
Említetted, hogy egyes fiatalok kiscsoportokat vezetnek az egyetemeken. Pontosan mik ezek a csoportok, és hogyan működnek?
Ezek a csoportok – amelyeket úgy hívunk, hogy diákkörök – alulról szerveződnek. Ez azt jelenti, hogy nem mi mint szervezet hozzuk létre őket, hanem a diákok vagy tanárok kezdeményezésével alakulnak meg, és a részükről ez önkéntes dolog. 1989 óta folyamatosan működnek diákkörök, így elég széles kapcsolati hálóval rendelkezünk. Tehát van, hogy egy diák meghallja, hogy létezünk, és úgy dönt, hogy ő is szeretne diákkört alapítani, ugyanis az ő egyetemi karán még nincs. Ha valaki megkeres minket, akkor a mi szerepünk az, hogy támogatjuk őket. Maga a csoport úgy néz ki, ahogy ők akarják, ők szervezik meg. Valaki hetente találkozik, mások kéthetente vagy most éppen online. Vannak ugyanakkor alapértékeink, amik mindegyik csoportot jellemzik.
Mik ezek az értékek, és hogy néz ki egy alkalom?
Mivel a keresztény hitünknek alapja a Biblia, ezt boncolgatjuk. Ez azért is érdekes, mert különböző helyekről, felekezetekből jövünk, és sokan itt találkoznak először egy másfajta értelmezéssel, mint amiben eddig szocializálódtak. Emellett nem hívők is szoktak jönni, ami szintén nagyon színessé teszi a beszélgetést. Van, hogy vita alakul ki, vagy feljönnek témák, amiket aztán feldolgoznak a félév során. Utána ezt összekapcsolják az életükkel, hogy ez mit jelenthet számukra. De ahogy mondtam, a diákkör stílusától is függ egy ilyen alkalom felépítése. Másik alapértékünk a közösség. Amikor én voltam diákkörös, akkor mi az alkalmak után mindig egy sör mellett folytattuk a beszélgetést valamelyik közeli kocsmában.
Voltál kapcsolati munkatárs, most irodavezető és főmunkatárs vagy. Hogyan indult a te történeted, mi a te személyes utad a MEKDSz-szel?
Én egy vidéki baptista gyülekezetben nőttem fel, ahol volt egy barátom, aki akkor nekem fura volt, mert nagyon nem olyan volt, mint a többi korunkbeli. Mindig érdekes volt, amikről beszélgettünk, és ő mesélt a MEKDSz-ről. Ő később mentorált is engem. Először Veszprémben mentem el diákkörbe, de ott nem annyira kapcsolódtam be. Aztán elkerültem Pécsre, és ott épp egy újraalakuló közösség volt, ahol rengeteg időt szántunk egymásra, és nagyon mély barátságokat kötöttünk. Aztán pár évig dolgoztam mentőtisztként, és végül egy táborban hallottam egy álláslehetőségről, ahova végül fel is vettek.
Mást is csináltok a diákkörökön kívül tudtommal, mint amilyen az előbb említett tábor is. Miket csináltok még?
Fontos számunkra a diákok képzése. Ahogy az életben, úgy a hitben is fontos, hogy tudjuk, hogy mit hiszek és miért, és miben nem hiszek, és miért nem. Van egy nagyon jó együttműködésünk az Apológia Kutatóközponttal, aminek Dr. Szalai András a vezetője. Minden évben tartunk apologetikai (hitvédelemmel foglalkozó – szerk.) tábort, ahol a keresztény hit alapjaival foglalkozunk, mint a Biblia hitelessége, más vallásokkal való viszonya a kereszténységnek stb. Tehát nem egy képzőközpont vagyunk, de vannak kapcsolataink olyan személyekkel, akik egy-egy területnek a szakértői (például teológia, pszichológia, társadalomtudományok), és őket elhívjuk táborokba, workshopokra. Illetve azt is látjuk, hogy vannak olyan sérülések, berögződések az emberben, amelyek egy-egy ilyen workshop alkalmával nem feltétlen változnak meg. Van például hozzáértő segítő előadás-sorozatunk, ahol azt tanuljuk meg, hogy hogyan tudunk jól figyelni, hallgatni és segíteni, hogy ne okoskodó beszélgetőtársak legyünk, hanem olyanok, akik tényleg megértő fülekkel hallgatnak. Kapcsolatban állunk pszichodráma- és bibliodrámavezetőkkel, akiknek a csoportjaikba is küldünk diákokat, illetve lelkigondozással is fordulnak hozzánk.
Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a szervezet, hova menjen, és hol tájékozódjon?
Többféle módon lehet kapcsolódni hozzánk. A honlapunkon megtalálható, hogy hol vannak diákköreink, jelenleg 26 működik. Várunk mindenkit a táborainkba is, vagy valamelyik előadássorozatunkra. Ha valakit érdekel egy programunk vagy diákkörünk, írjon ránk Messengeren vagy e-mailben, és segítünk eligazodni. Illetve be lehet jönni hozzánk az irodába is, és egy kávé vagy tea mellett beszélgethetünk. Azt is említeném még, hogy van egy könyvtárunk is, ahol rengeteg angol és magyar szakirodalom érhető el, ezekből is lehet kölcsönözni.
