Kommunikáció, attitűd és utánpótlás

E három fogalmat tartja legfontosabbnak Pásztor Csaba, az Állam- és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke, aki eddigi pályájáról, a kari HÖK jelenlegi helyzetéről és terveiről számolt be lapunknak.

Hogyan lettél HÖK-elnök? Gondolom, a közösség érinti elkötelezettséged már gimnáziumban megmutatkozott.

Igen. A békéscsabai középiskolás éveimben egy nagyon aktív és demokratikusan önszerveződő közösségbe kerültem, olyanba, ahol volt kultúrája az ilyenfajta dolgoknak. Beletanultam abba, hogy milyen a közösségemért tenni, milyen együtt fellépni ügyek mellett. A különböző gimnáziumi szervezeteknek, utána a városi diákönkormányzatnak volt ilyen hatása rám. Úgy éreztem, hogy ez az egyetemen folytatódni fog.

Az egyetemre érkezve sok inger ért: ennek ellenére az elején volt egy kérdés bennem, hogy mit is kezdjek magammal itt, de hamar a HÖK-ös létbe merültem. Elkezdtem látni ennek a szépségét, szerettem minden egyes pillanatát. De emellett elkezdtem egyre jobban látni, hogy melyek azok az elemei a rendszernek, amelyeken lehetne javítani.

Az egyetemen a rendezvényszervező bizottságban kezdtem el tevékenykedni. Többek között itt lehet látványos dolgokat alkotni, lehet csinálni olyasmit, amit egyből érzékelnek a hallgatók. A hallgatói önkormányzatban leginkább a szervezetfejlesztést szeretem, a folyamatmenedzsmentet, a folyamattökéletesítést. Ezek a területek különösen érdekelnek. Mindig is tervben volt, hogy valamilyen úton-módon a vezetői közeghez tartozzak, hogyha az adottságaim meg a helyzet erre lehetőséget biztosít. Így lehetettem rendezvényekért felelős alelnök. Nem sokkal ezután Szabó Tamás elnök úr felkért az elnökhelyettesének, s addigra egészen körvonalazódott az, hogy én lehetnék az utódjelöltje, és ez nagyon sok segítséget nyújtott ahhoz, hogy belelássak, beletanuljak az elnöki munkába.

1

Említetted Szabó Tamás volt ÁJK HÖK-elnököt. Mennyire érzed az elnökségedet az ő elnökségének a folytatásaként?

Egészen sokat dolgoztunk együtt Tamással, így van már egy közös magja ennek a munkának, ami eredményezheti azt, hogy ez egy folytatólagos dolognak tűnik. Az én elnökségem feladatának – a korábbi évek jó gyakorlatainak konzerválásával és rossz gyakorlatainak szelektálásával – a stabilitás megteremtését látom. Az én feladatom az, hogy erre a folyamatra, erre az i-re feltegyem a pontot, hogy az átalakult rendszerek kellő adminisztratív háttérrel, professzionálisan tudjanak konzerválódni. Persze számtalan dolog van, amiben korábban sem értettünk egyet Szabó Tamással, azokban továbbra is a magam útját járom.

Milyen joghallgatónak lenni? Mi az, ami legjobban megkülönböztet benneteket az ELTE többi hallgatójától?

Az első, ami eszembe jut az, hogy fárasztó.  Joghallgatónak lenni az ELTE-n egy nagyon komoly, tiszteletre méltó és lehetőségekkel teli dolog. Néha úgy érzem, hogy éppen emiatt az egészséges önérzetünk át is csap a túloldalra. Maga a jogászhallgatói lét egy olyan állapot, amire joggal lehet büszkének lenni. Ezt a büszkeséget érzem ezen a hallgatói közösségen.

Néha úgy érezhetjük, kissé kívülállók vagyunk az ELTE hallgatói közösségében, pedig minden egyes pozitív dolog megvan ebben a hallgatói légkörben is. A joggal foglalkozni bármilyen szinten egyrészt izgalmas, másrészt viszont egy hatalom. Ezt a szó legnemesebb értelmében gondolom, s megnyilvánul ez minden szinten, az egyetemi szinten, a HÖK-ben, megnyilvánul az életben is. A szemléletmód, amit egy hallgató kap jogászképzésben, az megjelenik mindenhol. És ehhez úgy vélem, nem kis felelősség kell, hogy társuljon.

Egy HÖK-elnöknek fontos feladata, hogy az EHÖK-kel, és ezáltal a többi szervezettel, a többi HÖK-ös egységgel is jó kapcsolatban legyen. Mennyire sikerült megismerni a többi HÖK-elnököt, velük mennyire látod így elsőre kiegyensúlyozottnak a kapcsolatot?

Abból kifolyólag, hogy Szabó Tamásnak voltam a helyettese, volt lehetőségem korábban megismerkedni a vezetőtársakkal. Nem okoz számomra nehézséget, hogy velük együtt dolgozzam, mert profi, intelligens, korrekt emberekről beszélünk, akikkel már időt tölteni is jó, és amikor hasonló értékrend szerint, közös célok érdekében dolgozunk, az nagyon gördülékenyen szokott menni. Összességében a lokáldemokratikus szemléletből kifolyólag kissé szkeptikus voltam az EHÖK intézményével szemben, de erre rácáfolt a mi EHÖK-ünk. Igazán pozitívnak látom azt a szerveződést, ami nálunk van.

Kikből áll a csapatod? Mennyire régi a csapat, mennyire újultatok meg?

Nem tudom, hogy a kari HÖK-ös rendszerben mennyire van kultúrája annak, hogy csapatban induljanak el a tisztségviselők. Azt tudom, hogy az EHÖK-ben van, és ez nekem nagyon tetszik, ezt támogatom. Fontosnak tartottam, hogy csapatban induljunk. Hiszen így együtt dolgozhatunk már a tisztségek elnyerése előtt is. Ez egy fajta hitelt ad nekünk szerintem és a csapat is összeszokhat a munkára. Van egy speciális helyzetű alelnök, a politológus alelnök, akit a többi alelnökkel ellentétben közvetlenül választják a politológushallgatók. Jó az együttműködésünk, úgy érzem, sokat tanulok tőle. Rajta kívül vegyes az elnökség, hiszen csak egy olyan alelnök van a csapatomban, aki korábban is alelnök volt, viszont több olyan ember is van, akik már negyedévesek, komoly tapasztalatot gyűjthettek, részt vettek más közösségi szerveződésekben, régóta szolgálják azt a bizottságot, amit most vezethetnek. A csapat másik fele pedig abszolút vérfrissítés. Színes ez a csapat, minden szempontból eltérő emberekből, amit én nagyon szeretek, és élvezem ezt a közösséget, mert ilyen széles perspektívát fedünk le.

A karotokon új dékán van, és a kari vezetés is megújult szeptemberben, te velük együtt kezdted meg az elnöki munkát. Milyen kapcsolat alakult ki a kari vezetéssel?

Azt érzem, hogy az ÁJK-n – meg az egyetemen is – a hallgatói érdekképviseleti kultúrának oktatói oldalról elég erős kultúrája van. Úgy látom, hogy nyitottak felénk, figyelnek ránk, fontos számukra a véleményünk, éppen ezért ez egy kölcsönös viszony. Így annak ellenére, hogy vannak új kari vezetők, feszélyezettségem nem szokott lenni, konfliktusunk még nem volt.

5

Egy év nem hosszú idő egy ilyen kar meg egy érdekképviselet életében. Mik azok a területek, amelyekre a hangsúlyt helyezted a programodban, és amivel foglalkozni szeretnél ez alatt az egy év alatt?

Nem úgy közelítettem a pályázathoz, hogy egy évre mit tervezek. Már csak azért sem, mert a korábbi vezetés alatt egy küldöttgyűlés elfogadta azt a módosítást, hogy az őszi választásról átállunk tavaszira, éppen ezért nekem ez a mandátumom nem egyéves lesz, hanem közelebb áll majd a féléveshez. Ez pedig még rövidebb, ami még kevesebb dologra ad lehetőséget. Ezért sokkal inkább úgy képzeltem el a pályázatot, hogy mik azok a nagyon fontos vonalak, amelyekben nekünk fejlődnünk kell, amelyekben most valamit tennünk kell. És abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nincsenek nagy problémák, nem ég a ház, amit el kellene oltani, nincs valami, amire gyors és erőteljes választ kellene kínálni.

Ez nehézsége is volt a pályázat megírásának. De vannak állandó dolgok, amelyek nem állnak jól. Az elsődleges dolog, ami nagyon fontos, az a kommunikációnk. Mind a külső, mind a belső kommunikációnk csiszolásra szorul. Ezzel a cél az lenne, hogy a hallgatóknál teljesen természetesen legyen, hogy mi vagyunk, minket hol lehet megtalálni, mit csinálunk, mit értünk el. A belső kommunikáció kapcsán pedig azt gondolom, hogy jóval szakmaibb irányba kellene elmozdítani a hallgatói önkormányzatiságot, ami nyilván nehéz, mert ez közösségalapú rendszer, meg nem egy fizetett munkahely a nagy többség számára. Egy másik dolog, ami a pályázatomnak egyik pillérét adja, az az attitűd. Magunk felé, a szűk közösségünk felé, a hallgatók felé, az egyetem felé. Ennek az egy mondatban való összefoglalása az, hogy hogyan végezzük a dolgunkat, meghatározza azt, mit gondolnak rólunk, HÖK-ösökről. Legyen pozitív az, ha ránk néznek, ha ránk gondolnak. Nekem az a szomorú meggyőződésem, hogy ez jelenleg nem feltétlenül pozitív. A következő nagy kérdés pedig az utánpótlásé. Nem volt kidolgozva egy komplett utánpótlásrendszerünk, de fontos, hogy legyen, folyamatos, gördülékeny és csapatdinamikus legyen.

Szóval ez a három pillér: a kommunikáció, az attitűd és az utánpótlás, amire felépült az egész pályázat, és akkor ezen pillérek között vannak alcsoportok, amelyek az általam fontosnak vélt dolgokra reflektálnak. Amelynek az összefoglalója talán az, hogy minden egyes terület, amellyel foglalkoznak, az legyen profi. Nem szeretném azt mondani, hogy még jobb, mert van, ami már nagyon jó, csak egyszerűen még nem elég profin csináljuk.

Képek: Ballagó Márton (ELTE Online)