Néhány éve már tudni lehetett, hogy ez évtől minden egyetemi felvételiző számára kötelező lesz legalább egy középfokú nyelvvizsga letétele. Egy hónappal ezelőtt többek között a HÖOK, az Országos Diáktanács, illetve a Nemzeti Ifjúsági Tanács elérte, hogy a kormány vonja vissza a törvényjavaslatot. Murai László HÖOK-elnökkel beszélgettünk az elmúlt két év hosszas egyeztetéseiről, munkájáról.
Miért jelentett ekkora problémát a kormányrendelet módosítása, amely előírta a kötelező nyelvvizsgát az egyetemi felvételihez?
Az idei felvételi adatok alapján azt láttuk, hogy a követelmény bevezetésével a jelentkezők közel egyharmadának, körülbelül 19 ezer fiatal felsőoktatási továbbtanulása került volna veszélybe 2020-ban. Mivel alapértékeink közé tartozik a felsőoktatásunk hozzáférhetősége, ezért a kérdést már 2017-ben, a Jövőkép Programunkban elkezdtük boncolgatni, és azt vettük észre, hogy a bemeneti követelmény szigorítása mind regionális, mind intézményi, mind szakterületi szinten nagy problémát jelenthetett volna.
Regionális szinten világos a kép: a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők számát tekintve a fővárosi egyetemek állnak a legjobban, így tovább nőtt volna az ország vízfejűsége, Budapest-központúsága; hiszen egyes régióinkban – véleményünk szerint – a fiatalok számára az egyetlen megtartó erő a felsőoktatási intézmény jelenléte. Intézményi dimenzióban is hasonló a helyzet: a felsőoktatás normatív alapú finanszírozása miatt azokban a kisebb hallgatói lélekszámú intézményekben – ahol akár 70%-os is lehetett volna a jelentkezők visszaesése – az üres egyetemi padsorok elkerülhetetlen eredménye intézménybezárás lett volna a modell fenntarthatatlansága miatt.
A szakterületi szint megvizsgálása után sem találkoztunk túlságosan pozitív összképpel: azok a nemzetstratégiailag is fontos ágazatok és szakok, ahol nagy szükség van egyetemi végzettséggel bíró szakemberekre, sajnos igen rosszul álltak a statisztikák alapján. Átlagosan 50-60%-os visszaesés lett volna tapasztalható a pedagógus-, agrár-, mérnök-, egészségtudományi képzésekre be nem jutó hallgatók számában, ami rendkívüli veszteségeket eredményezett volna. Mi nagyon örülünk, hogy a javaslatunk is hozzájárult ahhoz, hogy ezeket a negatív folyamatokat a rendelet visszavonásával sikerült elkerülni.
Novemberben derült ki, hogy benyújtották a javaslatot – melyet később el is fogadott a kormány –, miszerint vonják vissza a kötelező nyelvvizsgával kapcsolatos törvénymódosítást, amiben nagy szerepe volt a HÖOK-nak. Mesélnél arról, hogy hogy tudta elérni mindezt a HÖOK? Hogy zajlott az ezzel kapcsolatos munka?
Murai László, a HÖOK elnöke Fotó: Magyar Hírlap)
Nyilván nagyon romantikusan hangzik, hogy a HÖOK javaslatára vonták vissza a kormányrendeletben foglalt követelményt, de a helyzet nem ennyire fekete-fehér. Ahogy már az előző kérdésnél is jeleztem, a folyamat igazából már 2017-ben elindult, már akkor jeleztük, hogy lehetnek problémák a nyelvvizsgával. Ezt követően egy hosszú egyeztető folyamat kezdődött, amellyel sikerült egységes platformra kerülni a kérdésben. Fontos szereplője volt ezeknek az egyeztetéseknek az Országos Diáktanács és a Nemzeti Ifjúsági Tanács is, az ő véleményüket is igyekeztünk becsatornázni az oktatásirányítás számára. Az egységes álláspont létrejötte után szükség volt az Innovációs és Technológiai Minisztérium befogadóképességére és nyitottságára is, akik teljesen jogosan jegyezték meg, hogy 2014-ben még minden szakmai szereplő támogatta a nyelvvizsga-követelmény bevezetését. Nem voltunk egyszerű helyzetben az érvelést tekintve, az biztos. Miniszter úrral az egyeztetés ennek ellenére jó hangulatú és lendületes volt, megértette az aggályainkat, és azokat a mellékelt példa alapján a kormányülésen is eredményesen képviselte.
Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy ez a követelmény reális, illetve bevezethető legyen?
Mi alapvetően abban láttuk a legnagyobb nehézséget, hogy a 2012-es Nemzeti Alaptanterv azt vállalja, hogy a közoktatás a diákokat B1-es (alapfokú) nyelvi kompetenciaszintre készíti fel, míg a felsőoktatás bemeneti követelménye a B2-es (középszintű) szintet várta volna el. A két szint közötti különbözetet a diákok vagy különleges idegen nyelvi tehetséggel tudják abszolválni segítség nélkül, vagy szerencsésebb szociokulturális háttérrel, családi támogatással magántanárral, esetleg egy olyan elit gimnáziumból kikerülve, ahol a keményebb követelmények szinte magukba kódolva hordozzák a sikert. A felsorolásomból közvetve kikövetkeztethető, hogy a nyelvvizsga-követelmény azokat érintette volna legérzékenyebben, akiknek a társadalmi mobilizáció miatt nagy szükségük lenne a felsőoktatás hozzáférhetőségére.
Habár a bemenetnél már nem szükséges a nyelvvizsga, néhány egyetemen elvárás, hogy a hallgatók már BSc-n is angol idegen nyelvű tanulmányokat olvassanak. Mit gondoltok erről, mi lenne erre a megoldás?
A versenyképes, naprakész idegennyelv-tudás a fiatalok számára létkérdés. Szerintünk semmi probléma nincs azzal, hogyha a hallgatói az egyetemi évei alatt kezdi el trenírozni a nyelvtudását, akár azzal, hogy külföldi szakirodalmat olvas és értelmez. Én biztos vagyok benne, hogy azok a fiatalok, akik bejutnak a magyar felsőoktatásba, megfelelő alapokkal rendelkeznek ahhoz, hogy abszolválni tudják ezeket a kihívásokat. Természeten a víziónk az, hogy a közoktatás rövid időn belül maximálisan képes lesz ellátni a diákok felkészítését az egyetemi léthez szükséges szintre, vagy akár tovább is. Ehhez még sokat kell dolgoznunk, az irány jó, előremutató kezdeményezések történtek a nyelvoktatás területén az elmúlt időszakban. Mi nagyon bízunk a további fejlődésben, és minden lehetséges meglátásunkkal, tapasztalatunkkal és eszközünkkel azon leszünk, hogy a nálunk fiatalabb generáció – egy jobb oktatási rendszer által – egy sikeresebb társadalom és erősebb Magyarország fontos része lehessen.
Fejéckép: Portfolio
