Szabadságvágy az egyetemen

Spiró György Kossuth-díjas író 1965 és 1970 között volt az ELTE BTK hallgatója és az Eötvös Collegium lakója. Nemcsak felnőtté válása, hanem első komolyabb irodalmi alkotásai is ehhez a közeghez fűződnek. Az ELTE Sikerek évadnyitó alkalmának méltán volt tehát vendége Spiró György.

2019. október 11-én még a karzat is megtelt az Egyetem téri főépület Aula Magnájában. Pataky Csilla, az Alumni Központ vezetője köszöntötte a megjelenteket. Köszöntőjében kiemelte, hogy az ELTE Sikerek célja, hogy egy-egy, az ELTE-ről indult és mára országos hírűvé vált tudós, művész, vállalkozó mesélhessen egyetemista koráról, pályának indulásáról, az Alma Mater szerepéről.

Zentai László professzor, az ELTE oktatási rektorhelyettese felszólalásában elmondta, hogy 1984-ben ismerte meg Spiró György munkásságát, amikor Az imposztort olvasta. Nagy hatást gyakorolt rá a mű, de azt csak később tudta meg, hogy annak szerzője az ELTE falai közül került ki.72488067_10156794322080829_4076234296765972480_n

Spiró György az Aula Magna színpadán egy fotelban ülve olvasta fel az erre az alkalomra írt emlékezéseit. Öblös hangján, megakadás nélkül mesélt kifinomult, esztétikus stílusban több mint egy órán át. Egyetemistaként eleinte talán nehezen illeszkedett be a kollégiumi életbe, ma mégis azt vallja, minden egyetemistának kollégistának is kellene lennie. A 80-120 fős Ménesi úti kollégium olyan volt, mint egy falu, mindenki ismert mindenkit. A szürke hétköznapokat hol lábszépségversenyekkel, hol képzeletbeli disznójukkal, hol a bömböldében töltött idővel, hol balesetekben végződő focimeccsekkel oldották fel. Említést tett Kádár kollégiumbéli látogatásáról, amikor megkérdezte Kádárt, hogy mikor rendezik a tanárok fizetését – választ nem kapott. Barátaival együtt váltak férfivá és értelmiséggé ezekben az években. Egyszerre találták szembe magukat a diktatúra elnyomásával, a kultúrpolitika által előírt irányvonalakkal, és ezzel együtt nyílt ki a világ előttük és ismerték meg a világirodalom egykori és kortárs szerzőinek remekműveit. Rendszeresen jártak az Eötvös Klubba, ahol a szerzők jelenlétében vitatták meg a műveiket – itt több korai Spiró-mű is terítékre került. A cenzúra erős keze miatt hányattatott sorsa volt a Tiszta Szívvel című, hallgatók által életre keltett folyóiratnak, amelynek Spiró is szerkesztője volt. A Kádár-rendszer vezetői tartottak az elitképzéstől, hiszen a jövő értelmiségije jó káderré és ellenséggé egyaránt válhatott ebben a közegben. Az 1968-as nemzetközi diákfelkelések felrázták Spirónak és társainak rendszerellenes gondolatait is. Spiró György irodalmi vallomása egyszerre volt életrajzi beszámoló életének 19 és 24 éves kora közötti szakaszáról, pillanatkép az ELTE bölcsészkarának és az Eötvös Collegiumnak történetéből, és korrajz egy olyan világról, amelyben a fiatal értelmiség nap mint nap szembetalálta magát a hatalom ellenőrzésével.

Spiró György 1946-ban született Budapesten. Édesapja mérnök, édesanyja színésznő volt. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar–orosz–szerb-horvát szakon 1965–70 között. 1970–71-ben a Magyar Rádió külpolitikai újságíró-gyakornoka. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett újságíró és szociológus diplomát. 1971-től 1978-ig a Corvina Könyvkiadó idegennyelvű szerkesztője, majd 1978–81 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa volt. Az ELTE Világirodalmi Tanszékén, majd 1992-től az Esztétika Tanszéken tanít. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa. 1986-tól 1992-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992–95 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1990-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1997-től habilitált docens, 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 2016 februárjától 2018-ig a Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója volt. A Magyar Írószövetség tagja, 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2008-tól nyugdíjas.

Az ELTE Sikerek médiatámogatója az ELTE Online is.

Fotók: Csomos Attila / ELTE Online