Interjú egy Erasmus-os túlélővel – avagy milyen kalandoknak lehetsz részese

2019. március 4-ig lehet pályázni az Erasmus+ lehetőségekre, ezzel kapcsolatban beszélgettem Megyeri Balázzsal, aki az ELTE TTK földrajz szakos hallgatója. Balázs az utolsó egyetemi évében vállalkozott egy groningeni szemeszterre, és nem is bánta meg, hogy így döntött…

Elsősorban az érdekelne engem, hogy mi motivált arra, hogy pályázz – még pedig most pályázz az Erasmus+ programra? Mindig is így tervezted, hogy szeretnél külföldi tapasztalatot szerezni, vagy onnan kaptál kedvet, hogy elmentél egy kari tájékoztatóra?

Mindig is bennem volt, hogy külföldön tanuljak, világot lássak. Voltam a középiskolás éveim alatt rövidebb tanulmányi programokon, főleg Ausztriában. Illetve élnek rokonaink Németországban, őket többször meglátogattuk. Emellett fogadtam pár éve egy maláj és egy brazil lányt cserediákként, innen indulhatott számomra a globalizáció. Igazából erasmusos tájékoztatón kétszer is voltam, azonban az első évben lemondtam róla. A következő évben azonban mindenképp ki szerettem volna jutni. Ekkor jó barátságba kerültem az akkori Erasmus+ koordinátorunkkal, aki jó szívvel ajánlotta a Groningen nyújtotta lehetőségeket. Elmondta, milyen képzéseken vehetnék részt, amik teljes mértékben lefedték az én elképzeléseimet is. Innentől kezdve pedig nem is voltak kétségeim, hogy bele szeretnék-e vágni.

_MG_2870

Értem. Tehát a nyelvi tudásod adott volt, meg a szakmai fejlődés iránti motivációd is. Persze a világlátáson kívül… Gondolkodtál más egyetemeken is, miután tájékozódtál, vagy csak a groningeni jöhetett szóba?

Előtte gondolkoztam Németországon; mind a Freie, mind a Humboldt Egyetemeken. Illetve néztem Angliában és Finnországban jó helyeket, de a Groningeni Egyetem állt az első helyen, és hál’ istennek fel is vettek.

Így van, ehhez gratulálok is. Első évben mi volt a visszatartó erő, miért mondtál le a pályázatról? Szerepet játszottak a tantárgy-elfogadtatási nehézségek, vagy inkább a tény, hogy fél évet távol kell töltened a barátaidtól és a családodtól?

Talán az, hogy harmadik, illetve negyedik félévben voltak a legnehezebb tantárgyaink, és csúszni nem szerettem volna. Illetve egészségügyi és párkapcsolati okok miatt is.

Világos. Ezek szerint ezen okok miatt döntöttél úgy, hogy csak egy szemesztert töltesz Groningenben? Számodra fontosabb volt elvégezni az alapképzést Magyarországon, és csak egy szemesztert külföldön tölteni, vagy azért maradtál itthon, mert akkor még nem ismerted a Groningen nyújtotta lehetőségeket? Hiszen a mesterképzést már ott szeretnéd elvégezni.

Tudtam, hogy lesz lehetőségem külföldi tapasztalatot szerezni. Viszont, mivel itthon kezdtem, mindenképpen be szerettem volna fejezni ezt a képzést, hogy minél hamarabb mehessek abba a specifikus irányba tapasztalatot szerezni, ami érdekel. Meg persze, hogy az alapokon túl elmélyítsem a tudásomat.

Milyen különlegességeit emelnéd ki a holland képzésnek, amik hozzájárultak ahhoz, hogy kiegészítsék az ELTE alapképzésén tanultakat?

Egyértelműen az – a terepgyakorlatokon túl –, hogy óráról órára volt számonkérés; beadandók, amik segítettek egy kutatás elvégzésében, rengeteg olvasmány, valamint egy gyakorlat, ahol egy szakdolgozat szintű kutatást kellett elvégeznünk. Emellett az informatikai rendszerek fejlettsége megfogott, minden szükséges program alapból telepítve volt, ami nagy segítséget nyújtott a feladataink elvégzésében.

Ezek szerint megfelelt az előzetesen felállított elvárásaidnak?

Túl is szárnyalta!

A szakmai fejlődésen túl, beszélnél, kérlek, kicsit a kihívásokról, kalandokról is? Érdekelne például, hogy az elején milyen nehézségekbe ütköztél szálláskeresés, orientáció kapcsán?

Persze. Szállással kapcsolatban viszonylag szerencsés voltam, hiszen regisztráltam Groningenben egy SSH nevezetű szálláskereső szervezethez, ők igazgatják a kollégiumokat. Van 5 vagy 6 nagyobb kollégium, a legtöbb 50-60 fős, ezekről sajnos lekéstem. Azonban van egy pár száz fős kollégium is, ahol sikerült egy – ottani mértékkel nézve – egyetemistáknak pénztárcabarát szobát találnom. Itt 11 m2 -en, egyedül egy szobában a negyedik emeleten, 15 főre közös konyhával és mosdóval rendezkedtem be. A havidíj magyar léptékkel nem volt kevés, de az erasmusos pénzből kifutotta.

Épp ezt szerettem volna kérdezni. Szükséged volt kiegészítésre, vagy elég volt a Groningenre vonatkozó havi 420 euro? Pályáztál esetleg Campus Mundira is?

Nem futotta ki teljesen, főleg a szállást fizettem belőle. Viszont a szociális kiegészítő pályázatból már utazni is tudtam. Persze voltak nehézségeim, amik megdobták a költségeimet. Például, mikor kiutaztam, a harmadik héten fogorvoshoz kellett mennem, amit az EU-biztosítás nem fedez.

Első sokk megvolt?

Meg hát…

De ezen kívül nagyjából kijöttem volna a pályázatokból. Emellett volt egy kis félretett pénzem nekem is, és a szüleim is mindig támogattak, ha szükségem volt rá.

Ez azért jól hangzik. Hova utaztál és kikkel, milyen programok voltak, amikor éppen nem az órákra készültél?

Két részre tudnám osztani az utazós élményeimet. Egyrészről a szakunknak volt kötelező terepgyakorlata, mikor ellátogattunk 6 különböző holland helyre. Ennek része volt Amsterdam és a gátrendszer, valamint Hága és Rotterdam is.

A másik pedig a haverokkal való utazás volt, főleg a kollégiumból és a bulikból. Flixbus-os, fárasztó, izgalmas utazás volt, de abszolút megérte. Még a vizsgaidőszak végén Marokkóba is ellátogattunk, ide már részben saját pénzből, de az utazás költségeit még pont fedezte az Erasmus+ támogatás.

_MG_1740

A szavaidból azt veszem ki, hogy a szakmai fejlődés mellett a személyes élmények, utazások, kalandok, barátok miatt is teljesen megéri belevágni az Erasmus+ pályázatba…

Így van, teljes mértékben tudom mindenkinek ajánlani.

Az utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy – teszem azt a te szakodon – érdemesebb hallgatóként órákat látogatni, vagy inkább szakmai gyakorlatra menni?

Ha van lehetőség, akkor mindkettőre! Mindenképpen tudom ajánlani a hallgatói mobilitást. Bár szakmai gyakorlaton még nem voltam, de a német egyetemekről sok jót hallottam. Persze, aki inkább kikapcsolódásra és bulikra vágyik, a déli helyeken számára is adott a lehetőség.

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, és megosztottad az élményeidet! További sok sikert kívánok a tanulmányaidhoz!

Igazán nincs mit, és köszönöm.