“Gyere, menjünk dugni!”, mondta a tanár – szexuális visszaélések a felsőoktatásban

A csütörtökön este a kiállításmegnyitóval összekötött kerekasztal-beszélgetés fő témája a felsőoktatásban (is) megjelenő szexizmus és a szexuális visszaélések voltak: Gregor Anikó (ELTE TÁTK), Szabó Mónika (ELTE PPK) és Varga Anna Gizella (Magyar Képzőművészeti Egyetem) beszélgettek, Réz Anna (Üvegplafon) moderált, az eseménynek az amúgy dugig megtelt Kelet Café adott otthont.

Varga Anna Gizella tervezőgrafikus tavaly adta le nagy sajtóvisszhangot keltett diplomamunkáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen: plakátsorozata elsősorban a felsőoktatásban előforduló szexuális zaklatással foglalkozott, de ehhez tartozott egy fekete mappa is, amelybe a visszaélések áldozatai vallották be személyes történeteiket – ezeket és a plakátokat is meg lehet tekinteni a Kelet Café emeletén.

Réz Anna, a beszélgetés moderátora megjegyezte, hogy a felsőoktatásban zajló szexuális visszaélések először talán a gólyatábori események napvilágra kerülésével váltak témává a közbeszédben – de mi történt azóta az ELTE-n? Gregor Anikó szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának adjunktusa válaszolta meg a kérdést: szerinte „az ELTE téblábolt kicsit”, sokk volt az Egyetemnek, ami történt – a kiadott sajtóközleményben ugyanakkor szerepelt már, hogy az ELTE vezetése kezdeményezi valamilyen megelőzési koncepció kidolgozását az oktatók közreműködésével. Ebből jó ideig nem lett semmi, végül ők keresték meg a vezetést – ennek egyik eredménye lett a körülbelül egy évvel ezelőtti kutatás a nemek közti egyenlőségről, egyenlőtlenségről az ELTE-n belül és kívül (amelyhez anyagi forrást az Egyetem vezetése és az ELTE Hallgatói Önkormányzata is biztosított).

nem oké plakát

Forrás: marieclaire.hu

A kutatás amiatt is egyedülálló Magyarországon, hogy reprezentatív mintán zajlott. Az első kérdőív az attitűdökre, míg a második az érintettségre kérdezett rá – 1500-an, illetve 900-an töltöttek ki ezeket, emellett pedig negyven mélyinterjú is készült a hallgatókkal. Ezekben egy dolog biztosan közös volt: a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban érintettek közül senki sem fordult segítségért, vagy jelentette a történteket az Egyetemen. A kutatás eredményei már fel vannak dolgozva, ugyanakkor (az ELTE Online tudomása szerint) közel háromnegyed éve gondolkozik arról az Egyetem, hogy hogyan tegye sajtónyilvánossá azokat.

Réz Anna megjegyezte: Varga Anna Gizella munkájának és a beszélgetésnek a címe, a Nem oké arra utal, hogy a felsőoktatásban történő szexuális visszaélések létéről mindannyian tudunk; és passzívak vagyunk olyan dolgokkal szemben is, amik pedig határozottan nincsenek rendben. Szabó Mónika szociálpszichológus, az ELTE PPK oktatója illusztrálta, hogy sokféle a probléma: az sincs rendben, ha egy oktató zaklat egy diákot, de az sem, ha alulöltözött lányokkal reklámoznak egy sítábort. Megemlítette, hogy mekkora port kavart egy álhír, amely szerint egy női oktató összejött egy nála jóval fiatalabb hallgatójával – miközben ha egy férfi oktató már másodszor alapít családot egy nála jóval fiatalabb női hallgatójával, az inkább elismerő vagy elnéző mosolyokat vált ki.

Gregor Anikó tovább árnyalta a problémát: szerinte ez utóbbi pont kifejezetten vitatott terület, és említette a Central European University korábbi gyakorlatát, ahol egy füzetbe jegyezték be az érintettek a gyengéd viszonyaikat – ezzel a szokással szemben felmerülhet az a kritika, hogy túlszabályozás, a privát életbe való beavatkozás lenne. Ami viszont egyértelműen botrányos, az például a vizsgahelyzetekben való visszaélések, a szociológus számára ezek voltak a legkeményebb történetek a kutatás eredményei közt. És hogy miért is kell mindezzel az Egyetemen belül foglalkozni? Mert a testével kapcsolatos kommentárok mellett valaki nem fog tudni a tudásáról ugyanúgy számot adni, és azt sem tudhatja, hogy az érdemjegye mit tükröz. Az egyetemen belüli zaklatás esetében az áldozat fogja elhagyni az intézményt, nem a zaklató, így a tudáshoz való hozzáférés nem lesz egyenlő; innentől az egyetemnek kötelessége foglalkozni ezzel.

20170202_195259 (2)Az ELTE nem volt túl lelkes a kutatástól Anikó és Mónika elmondása alapján, mi volt a helyzet a Magyar Képzőművészeti Egyetemen? – tette fel a kérdést Réz Anna.

Varga Anna Gizella bevallotta, hogy a témavezetőjének sem árulta el, csak a védés napján tette nyilvánvalóvá, hogy az MKE-n belüli helyzetről fog szólni a diplomamunkája; aztán a személyes történeteket összegyűjtő fekete mappa igazolta, hogy van létjogosultsága a problémának, amellyel azóta is foglalkozik. Csakhogy a tervezőgrafikus a korábbi ígérgetések ellenére sem látja azt, hogy az MKE-n elindult volna valami. Nem kapott azóta választ a megkereséseire, talán az új etikai kódex változást hoz. Varga számára a problémák transzparenssé válása lenne a legfontosabb első lépésként.

Gregor Anikó azzal egészítette ki ezt, hogy amíg nincsenek mindenki számára nyilvánosan elérhető információk és policyk például arról, hogy mi történik egy ilyen bejelentéssel, vagy hogy például megőrizheti-e az áldozat az anonimitását, addig nem lesz változás. Fontos az is, hogy az ilyen gyakorlatok, szabályok az oktatókat és a hallgatókat egyaránt védenék. Az ELTE Közalkalmazotti Tanácsának is bemutatták az eredményeket, ahol az merült föl aggályként, hogy így a hallgatók bosszúból vagy rosszindulatból is feljelenthetik majd az oktatókat – de ha az oktató nem vizsgáztat csukott ajtók mögül, a diákkal kettesben, akkor ilyesmi sem fordulhat elő, tette hozzá a szociológus.

Az adekvát kérdést Réz Anna tette föl: miért nincs még kidolgozott policy? Gregor Anikó elmondta, hogy ehhez is kellett a kutatás, így fel tudták mérni például azt, hogy potenciálisan hány ilyen esemény történik. És persze egy ilyen kidolgozásához anyagi források kellenek, ez az egyik nagy probléma, ahogy például a családon vagy párkapcsolaton belüli erőszak esetében is.

Csakhogy Réz Anna szerint a probléma nem csupán pénz kérdése – zsigeri elzárkózás van ettől inkább, akárcsak például az isztambuli egyezmény ratifikálásától. Szabó Mónika szerint egyfajta vakság jellemző a társadalomra a szexizmussal szemben – antiszemita szöveget mondani nem oké, de lehet kuncorászva szőke nős vicceket mesélni, vagy habzó szájjal szidni a feministákat. Azt sem látja a társadalom, hogy a jóindulatú szexizmus hová visz, milyen károkat okoz – ehhez magukkal is szembe kell nézniük az intézményeknek és az embereknek is.

Annak kapcsán, hogy rendszerszintű problémáról van szó, Gregor Anikó kiemelte, hogy a meglehetősen szexista és patriarchális szemléletű magyar társadalom egyenlőtlenségei az intézményekben is megjelennek (megjegyezte, hogy az ELTE-n jelenleg nincs női dékán; a dékánhelyettesek közt már nagyjából egyenlő a nemek aránya, ugyanakkor jellemzően főleg az oktatási dékánhelyettesi pozíciót töltik be nők – amellyel a legtöbb munka van). Varga Anna Gizella is elmondta, hogy náluk az oktatók nagy része férfi, ők felvételiztetnek, ők írnak ki pályázatokat, és a mester–tanítvány viszony nem mentes az egyenlőtlenségtől.20170202_194939 (2)

Ugyanakkor nemcsak az oktatók és hallgatók között fordulhatnak elő visszaélések, hanem a hallgatók közt is. Szabó Mónika az ELTE-s gólyatáborok kapcsán elmondta, hogy az összesben jelen van ügyeletes pszichológus, akihez fordulni lehet; és az összes szervezőnek részt kell vennie egy tréningen, ő is tartott ilyet – a normákat, az értékeket, azok tartalmát kell megváltoztatni szerinte ahhoz, hogy ne történjenek hatalommal való visszaélések. Gregor Anikó hozzátette: semmibe sem kerül elmondani a hallgatóknak, hogy visszaélés esetén hová fordulhatnak, vagy hogy működik ingyenes pszichológiai szolgálat az Egyetemen.

Réz Anna kitért az áldozathibáztatásra is – miért olyan nehéz felébreszteni az áldozattal szembeni empátiát, a szolidaritást? Szabó Mónika szerint az áldozathibáztatás pszichológiája abszolút logikus: szeretjük a világot igazságosnak, kiszámíthatónak gondolni, amelyben csak akkor történik velem rossz, ha valamit nem jól csináltam – ennek megerősítését az áldozattól is elvárjuk.

A moderátor utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy mit tennének beszélgetőpartnerei az egyetemükön, ha teljhatalmat kapnának. Gregor Anikó válaszolt elsőnek: bár még sosem volt női rektora az ELTE-nek, mint megjegyezte, de ha ő lenne az, először is nyilvánosságra hozná a kutatásuk eredményeit és a policyjavaslatokat is, az ehhez kapcsolódó ügyeket kivizsgáló bizottságokban pedig szakemberek vennének részt, külsősök is, ahogy később kifejtette: ugyanis az egyetemen belül akár évtizedek óta fennálló baráti vagy függőségi viszonyok is akadályozhatnák az ilyen ügyek feltárását. A nemek közti egyenlőség kérdését pedig megjelenítené minden szak kurzusai közt a hallgatók saját területéhez kapcsolódóan. Szabó Mónika ezek után csak egy kívánságot mondott: szeretné, ha Gregor Anikó lenne az Egyetem rektora. Varga Anna Gizella is hasonlóakat mondott, de kiemelte a szankcionálás fontosságát is.

Egy nézői kérdés kapcsán jegyezte meg Szabó Mónika, hogy oktatókat is terveznek kutatni (bár erről még nem sikerült meggyőzni az ELTE-t); valószínűsíti, hogy a jóindulatú szexizmust nem ismerik föl. Gregor Anikó is kifakadt ennek kapcsán: „nem örülök, ha egy idősebb oktató a testalkatomat dicséri, de örülnék, ha akár kritikus megjegyzéseket tenne a frissen megjelent tanulmányomról. Azzal többet tudok kezdeni a munkahelyemen, mint azzal, hogy most kisebb a fenekem (és ez egy valós történet).”

zaklatas8

“A megoldás az lenne, ha a zaklató nem zaklatna” Kép forrása: kreativwebdesigntanfolyam.hu

A Magyar Képzőművészeti Egyetem egy oktatója is jelen volt a beszélgetésen, a végén pedig több problémát is felvetett: az etikai kódex nagyon szép első lépés, de attól hogyan lesz bátorsága az áldozatnak panaszt tenni, segítségért fordulni? És hogyan lehetne megelőző technikákat tanítani a hallgatóknak és az oktatóknak? Szabó Mónika a gendertudatosságra helyezte a hangsúlyt: a szexizmus működésére is rá kell világítani, segíteni kell a felelős (többségi) identitás kialakítását, tudatosítani a privilégiumokat a domináns csoportban.

Gregor Anikó szerint az ilyen esetek szankcionálása is lehet normaalkotó erő, az áldozatok bátorságához pedig bizalom kell, amelynek kiépítését az adott intézménynek kell kezdeményeznie. Az etikai kódexek ehhez nem elegendőek, nem fejtenek ki elég nyomást; a sajtó nyomása is kell. De kezdésnek például a weboldalon elérhető írott norma is jó. Az ELTE TÁTK oktatója – egy nézői kérdésre válaszolva – elmondta azt is, hogy jogsegélyszolgálatot is szívesen fogadnának a hallgatók a kutatás alapján. Az áldozatnak minden lehetőséget és eszközt meg kell adni, hogy ha tovább szeretné vinni az ügyet a rendőrségre – csakhogy figyelembe kell venni a magyar jogrendet is, ami nem nyújt biztató kilátásokat. De ha a hallgatók tudatossága változik a témában, akkor az kihathat a társadalomra.

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]