A Népszabadság október 8-i felfüggesztésével kapcsolatban rendezett beszélgetést az ELTE BTK Média Tanszéke Tamás Ervin volt, illetve Pető Péter jelenlegi főszerkesztő-helyettessel, a moderátorok Gunther Dóra és Mohai Fanni hallgatók voltak. A programot György Péter, a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója nyitotta meg azzal a kérdéssel, hogy a Népszabadság felfüggesztése szabad piacon történő gazdasági intézkedés vagy ez és a sajtószabadság ellen történt-e sajátságos és erőteljes támadás.
A beszélgetés a Népszabadság felfüggesztése óta átéltek felidézésével kezdődött. Pető Péter főszerkesztő-helyettes pénteken késő estig szerkesztette az újságot, így amikor szombaton eljutott hozzá a hír, nem is tudta értelmezni először, és nem is hitte, hogy ez lehetséges. Tamás Ervin arról számolt be, hogy nyugdíjasként ő is ugyanúgy összeomlott a hír hallatán, mint Pető Péter.
Azt mindketten kiemelték, hogy a szerkesztőség együtt van, és ez, valamint az olvasók támogatása sok erőt ad a Népszabadság dolgozóinak. Csakhogy ez nem sok dologra elég: a jelenlegi főszerkesztő-helyettes elmondta, hogy a munkavállalói érdekképviseletet a szerkesztőségbe nem engedték be, így csak a főszerkesztő tárgyalt, megcsinálták a Facebook-oldalukat, és sikertelenül próbálták meg felvenni a munkát – még a levelezéseikhez és az irodában lévő személyes tárgyaikhoz sem férnek hozzá. Pedig mindvégig voltak előkészített újságoldalaik, azaz a lap akár meg is jelenhetett volna. Pető Péter meggyőződéssel mondta: „puccs volt, nyilvánvalóan politikai döntés motiválta”, „röhögőgörcsöt kapunk, hogy ez lehetetlen”, ha öt évvel ezelőtt valaki elmeséli, hogy ilyen történhet. Most pedig nemmel válaszol, ha megkérdezik tőle, hogy valaha kinyomtatják-e még a Népszabadságot.
Tamás Ervin volt főszerkesztő-helyettes a napilap gazdasági helyzetéről beszélt (és ironikusan megjegyezte, hogy ma Magyarországon mindent bezárnak, ami deficites, például a stadionokat is): a Népszabadsága 2000-es években, ha nem is végig, de még nyereséges volt, sőt 2,5 milliárd megtakarítása is volt új vállalkozásokra. Ezt egészítette ki Pető azzal, hogy 5 milliárd forintos veszteségük biztosan nem volt, de valamennyi igen, de ezt azért nehéz meghatározni, mert a Mediaworks alá több lap tartozik. Azért is biztos abban, hogy nem gazdasági okok állnak a Népszabadság felfüggesztése mögött, mert a tulajdonos természetesen bármikor jelezhette volna az anyagiakkal kapcsolatos aggályait – amit nem tett meg. És a Mediaworksnek feltehetően a Pannon Lapok Társaságának felvásárlása sem okozott gondot pár hónappal ezelőtt.
Tamás Ervin azzal is árnyalta a képet, hogy az állami hirdetések aránya egyre fokozódó aránytalanságot mutat – a Népszabadságban ilyenek egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben jelentek meg, míg a kormánypárti sajtó számára ezek komoly bevételi források.
Gunther Dóra az elképzelhető okokat feszegette tovább – lehetséges, hogy valamelyik közéleti témában írt cikk váltotta ki a napilap felfüggesztését? Pető Péter válaszul elmondta: nem hisz abban, hogy egy adott cikk válthatta ki ezt, ugyanakkor „az utóbbi hónapokban biztos beszállítói voltunk a magyar nyilvánosságnak – ezek az újságok a beszállítói a híradóknak, véleményportáloknak, ezek nélkül a tények nélkül nincsenek ezek sem. Az utóbbi időben üzembiztosan lehetett számítani arra, hogy ezeket a híreket lehozzuk” – most ez látszik eltűnni, és bár Pető komolynak tartja a jelenlegi szolidaritáshullámot, azt is komolyan gondolja, hogy annak semmilyen hatása nem lesz. Mégis buzdítani próbálta a hallgatóságot: „ez a ti ügyetek, és arról szól, hogy a következő nemzedék hol fog élni. Népszabadság nélkül is van élet, lenne Index, RTL Klub nélkül is, de nem mindegy, hogy milyen.”
Tamás Ervin pedig azt emelte ki, hogy ez nem csupán a Népszabadság, hanem minden magyar ember története – akik ezt nem ismerik föl, mert mással, például saját megélhetésük biztosításával vannak elfoglalva. És ahogy később hozzátette: még ha foglalkozik is a magyar társadalom ilyen dolgokkal, akkor is nagyon gyorsan elfelejt minden botrányt – kérdés, hogy mikor adódik össze a sok-sok egyre halványuló emlék valami mássá, amit már nem lehet a szőnyeg alá söpörni.
Sokszor felmerült a beszélgetés során, hogy mi következhet ezután: együtt marad-e a szerkesztőség, megjelenik-e még a lap, vagy hogy bekövetkezhet-e egy széles körű társadalmi összefogás. Tamás Ervin és Pető Péter borúlátóak voltak. Ahogy a jelenlegi főszerkesztő-helyettes elmondta, a prioritás az, hogy a tulajdonos mihamarabb rendezze a viszonyait a dolgozóival: 80 ember nem tudja, hogy mi történik velük, akiknek meg kell élniük, esetleg családjuk, hiteleik vannak. Tisztességtelenül, méltánytalanul bánt velük a laptulajdonos.
Céljuk még, hogy azok a cikkek, amelyek a Népszabadságban megjelentek, újra nyilvánosak legyenek, de ezen kívül egyetlen távoli tervről sem tudtak beszámolni. „Felnőtt életem minden munkanapját itt töltöttem, nekünk erről szól az életünk” – tette hozzá Pető. Ahogy szerinte például a Direkt36-nál, 444-nél vagy az Átlátszónál dolgozó kollégáinak is, akiknek nem az a kérdésük, hogy mi lesz, ha az ő lapjukat is bezárják, hanem az, hogy mi lesz, ha nem jönnek rá, és nem teszik közzé a valós történeteket.
Márpedig, ahogy egy társadalomtudósként bemutatkozó néző kifejtette, a tendencia az, hogy az elérhető nyilvánosság egyre szűkül. Pető Péter is hasonlóan látja: szerinte különböző történetek versenyeznek a nyilvánosságért, a jelen helyzetben például az egyik történet az, hogy a Népszabadság felfüggesztésével a magyar sajtószabadságot érte csapás, míg a másik történet az, hogy 5 milliárdot elherdált egy kommunista napilap, ami megérdemelte, ami vele történt. Ezeknek az ellentétes történeteknek – és táboroknak – nincsenek közös alapjai. (Példának azt hozta fel, hogy amíg a hazaszeretet nem előzi meg a pénz szeretetét, addig nem tudunk előre lépni.) „A cél az, hogy egy történet legyen”, és két tábor: egy hazaszeretőnek és egy hazaárulónak mondott, hangsúlyozta Tamás Ervin.
Egy néző arra volt kíváncsi, hogy lesz-e a baloldali médiában újabb, a Népszabadsághoz hasonló „ledőlő oszlop”. Pető mindösszesen egy határozott igennel felelt, Tamás Ervin árnyalta ezt: unja a baloldali-jobboldali kategorizálást. Az ő kérdése az, hogy szabad sajtó, kritikus sajtó, sajtó lesz-e. És bár a Népszabadságot elvehetik, mindazt nem, amit adott: a közösséget és az újságírás elsajátításának lehetőségét.
Pető Péter zárta a beszélgetést: „a szerkesztőség együtt van most, szerkesztőség együtt van most, megtiszteltetés, hogy velük voltam, és hogy együtt csináltuk végig ezt a pár napot” – korábban elképzelhetetlen egységként látja most a szerkesztőséget. Ugyanakkor hozzátette, hogy nem tudja, hogy ez fenntartható-e, akár holnapig, és bár úgy tűnt, hogy folytatná a mondatot, nem tudta, így végül ez lett a végszó: „úgy néz ki, hogy a Népszabadság nem jelenik meg többet.”
Fotó: Poósz Patrik, ELTE Online
