2020 vagy 1920?

Az elmúlt napok oktatáspolitikai konfliktusainak konkrét témája a kormány oktatatáspolitikai tervei által érintett egyetemi szakok ügye. Önmagában az is kérdéses, hogy az oktatáspolitika a kiszivárogtatott, majd aztán a tiltakozások hatására visszavont javaslatok formájában kívánja-e a kérdéseket tárgyalni, és miért nem kérdezi meg azokat, akik művelik, tanítják és kutatják e témákat.

Itt most csupán néhány érintett szak kérdését tekintve érdemes felidézni az Európai Unió EURÓPA 2020 nevű kulcsfontosságú dokumentumának, azaz magának az Unió fejlesztési stratégiájának fő céljait. Ezek a következők:

Intelligens növekedés (oktatás, kutatás és innováció)

Befogadó növekedés (foglalkoztatottság és a leszakadóak védelme)

Fenntartható növekedés (gazdasági hatékonyság, környezetvédelem és versenyképesség)

Fontosak e szakok. Ám legalább ilyen fontos, hogy ilyen esetleges módon egyszerűen nem lehet oktatáspolitikát csinálni. Az alapokat kell újratárgyalni, kezdve az egyetemek öt éve tartó gazdasági tönkretételével és az egyetemi autonómiával, ami a tanítás, a gazdálkodás és a kutatás szabadságát jelenti.

Érdemes szemügyre venni, hogy a nem nyilvános, de kiszivárgott konzultációk, illetve a kormány terve által megszüntetendő egyes szakok miként kapcsolódnak ezen alapvető célkitűzésekhez. Ez a kérdésfeltevés azért is fontos, mert maga az EU is vizsgálja, hogy a tagországok oktatása és oktatáspolitikája mennyiben szolgálják a három fő fejlesztési célt.

Az Intelligens növekedés (oktatás, kutatás és innováció) által érintett egyik fő iparág maga a kreatív gazdaság, mely a médiát (tv, rádió, írott sajtó), a könyvipart, a zenét, az előadóművészeteket, a videójáték-ipart, a vizuális művészeteket, az építészetet és a hirdetési ipart foglalja magába, mely összesen az EU harmadik legnépesebb munkaadó iparága. Ebből adódik, hogy az e piacra képző média-, film-, vagy vizuális antropológia szakok felszámolása Magyarország elemi érdekeivel ellenkezik. Hasonlóképp a leszakadókat védő Befogadó növekedés elvvel tisztán szembe megy a szakok fizetőssé tételének jelenlegi formája, mely a szegényebbek számára elérhetetlenné teszi a felsőoktatást, és hasonlóképp a felnőttkori képzés szakja, az andragógia, mely a felnőttek elhelyezkedését segítheti. Így szinte már nem is meglepő, hogy a Fenntartható növekedés által érintett fontos szakot, a TTK egyetlen veszélyeztetett szakját, a környezettan BSc szakot szintén meg akarja szüntetni a kormány. Szintén fontos közérdek szól más, itt most nem érintett, szintén megszüntetéssel fenyegetett szakok, például a nemzetközi tanulmányok mellett. A kormány céljai így nem a 2020-as európai célokat, hanem inkább a múlt századot, mondhatni 1920-at idézik.

Hammer Ferenc írása

Forrás

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]