A Charlie Hebdo-t ért támadás után számos kérdés merült fel a szólásszabadság rendszerével kapcsolatban. Ezekre az alapjogi vita során Dr. Cservák Csaba és Dr. Takács Albert válaszolt, Prof. Dr. Kukorelli István moderálása mellett.
A Joghallgatók Önképző Szervezete által szervezett vitán a kérdéseket Dr. Cservák Csaba – alkotmányjogász, ügyvéd, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, 2014 óta a Független Rendészeti Panasztestület tagja, 2007 óta a Független Jogász Fórum elnöke, 2002 és 2005 az Országos Választási Bizottság tagja –, Prof. Dr. Kukorelli István – magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora, az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanszékvezetője, 1994 és 1999 között az Országos Választási Bizottság tagja, 1997-től a testület elnöke is, 1999 és 2008 között alkotmánybíró –, és Dr. Takács Albert – jogász, 2001-2007 az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, 2007-2008 között igazságügyi és rendészeti miniszter – próbálta megválaszolni a véleménynyilvánítás szabadságának és a vallásszabadságnak az ütköztetését vállaló vitán.
Az előadás témája nem szorosan a Charlie Hebdo elleni támadás, hanem a mögötte húzódó kulturális ellentétek, feszültségek. Dr. Kukorelli István vezette fel a beszélgetést kezdő gondolataival, melyek szerint a téma nehézségét az jelenti, hogy az nemcsak egy alapjogi probléma, hanem ennél mélyebb és régebbi gondok is gyökereznek mögötte.
Dr. Cservák Csaba szerint az esetet nem lehet érzelmek nélkül megítélni. Felvetése szerint az alapjogok megkérdőjelezhetetlenek a demokratikus ember számára. De amikor két alapjog kerül szembe egymással, a köztük lévő ellentétet hogyan lehet feloldani? Az ilyen problémák megoldása az Alkotmánybíróság feladata. Nagyon fontos kérdés ezért, hogy a testület hogyan értelmezi a saját szerepét: minden alapjogi sérelemre hivatkozó kérelmet befogad, vagy csak keveset ezek közül? A Charlie Hebdo-eset kapcsán fontos kiemelni, hogy a vallásszabadság nagyon szorosan összefügg az emberi méltósághoz való joggal. Megfogalmazása szerint az embernek joga van ahhoz, hogy önmaga dönthesse el, személyisége számára mi a fontos: így van, akinek a vallás lesz az, ami egész életét áthatja. Mindemellett érdekes a véleménynyilvánítás szabadságának a kérdése a média vonatkozásában, mivel az egyfajta multiplikátor. A kép és hanghatások együttes ereje felfokozott és nagyobb hatású, ezért sajátos ennek az alapjognak a megítélése. Ha szembe kerül a vélemény- és a vallásszabadság, akkor ki korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát? Addig terjedhet az egyik ember véleménynyilvánításának szabadsága, amíg más emberi méltóságát nem sérti, de ez a határ személyenként eltérő.
Dr. Takács Albert véleménye szerint a Charlie Hebdo-eset kicsit a viktimológiára hasonlít. Felvetődik a kérdés, mennyire vétkes az áldozat, hogy ilyen előfordulhat? Ilyen esetben fokozottan meg kell őriznünk a józanságunkat, mivel ezek nehezen összemérhető dolgok. Meglátása szerint a szólásszabadság minden alkotmányos országnak alapköve, és három összefüggésben beszélhetünk róla: egyrészt keressük az igazságot, amely vitákban derül ki, így ha nincs szabadság, ez nem lehetséges; másrészt egy demokratikus részvételi forma, hogy az ember hozzájárulhat a közösségi cselekvéshez; harmadrészt pedig az önmegvalósítás és önkifejezés eszköze a szólásszabadság. A magyar Alkotmánybíróság az önkifejezést emelte előtérbe. Dr. Takács Albert szerint is egy másik alapjog lehet az, amely korlátozhatja a szólásszabadságot. Ha olyan tartalmat fejezünk ki, amely más ember alapjogának megsemmisüléséhez vezet, akkor lehetséges a szólásszabadság korlátozása. Véleménye szerint azonban az a gúnyolódás és irónia, ami a Charlie Hebdo-t jellemezte, még elfér a vallásszabadság joga mellett. Az emberi méltóságot a személyiség súlyaként látja, és minden ember számára eltérő, mitől érzi magát fontosnak. Ilyen alapon tehát mindig lesz valaki, akinek a személyiségét megsértjük a szólásszabadság gyakorlása közben. Ha valaki vallási meggyőződésének a kialakulását akadályozza, akkor korlátozható a szólásszabadság, de pusztán azon az alapon, hogy valakire nézve sértő, nem.
Arról a kérdésről, miszerint a közösségeknek létezik-e méltósága, Dr. Cservák Csaba így vélekedik: ha valaki személyisége annyira összefolyt a közösséggel, és a bírálat kifejezetten a közösséghez tartozása miatt éri az embert, akkor van egy szint, ahol a közösséget is megilleti. Dr. Takács Albert meglátása szerint a közösségeknek is van méltósága, épp az hozza őket létre, hogy valamilyen értékrend fűzi őket egybe, amit az oda tartozók követnek. Azonban ebből a szempontból a közösségnek is és a tagjainak is magasra kell tennie az alkotmányos tűrőképességét.
A hallgatóság soraiból érkezett a felvetés, mely szerint a franciáknál az iszlámok eléggé marginalizált pozícióban vannak, azért ennek fényében érdemes azt vizsgálni, mi volt a Charlie Hebdo karikatúráinak célja, és milyen hatást okoztak. Dr. Cservák Csaba véleménye szerint ilyen esetben igenis vizsgálni kell, hogy a bírálatnak mikor mi a célja. Ha valaminek nincs célja, akkor nem indokolható az emberi méltóság megsértése. Dr. Takács Albert meglátása szerint nehéz megítélni a közlés valódi szándékát – példaként az első világháború utáni Egyesült Államokat említi, ahol a háborúba lépés bírálatát hazaárulásnak és az ellenséggel való együttműködésnek ítélték meg, holott a kijelentés célja csak kritika volt, nem pedig valós hazaárulás –, ezért óvatosan kell vizsgálni azt.
Az előadásról kép- és hangfelvétel készült, mely hamarosan elérhető lesz.
Képek: Facebook, blogs.worldbank.org
