Jön 2015, új lehetőségek, új kihívások: ideje összegyűjteni, milyen fogadalmakat kellene újév alkalmából megtennie minden egyetemistának.
Ezerrel dübörög a vizsgaidőszak, így legjobb, ha első körben itt nézünk körbe: a vizsgák halasztgatását, a tanulás elnapolását, a „bármit, csak tanulni ne kelljen”-hozzáállást, illetve a „még megnézek egy videót Youtube-on, és utána TÉNYLEG elkezdek tanulni” mantrázását egyikünknek sem kell bemutatni. A következmény pedig az, hogy utolsó este bepánikolunk, és nagy sóhajok közepette mondogatjuk magunknak és a környezetünknek, hogy „ha még egy napom lenne, tök jól fel tudnék készülni…”. Ennek megelőzése érdekében talán érdemes lenne a halasztgató tényezőket minimálisra csökkenteni, megemberelni magunkat, és időben elkezdeni a tanulást – bár tény, hogy ha a tanulásról van szó, még a fal nézegetése is hirtelen érdekessé (és sürgőssé) válik…
A vizsgaidőszakunk előkészítését persze a szorgalmi időszak szolgálná: ha mindenki bejárna előadásra, odafigyelne szemináriumon, beosztaná az anyagot, és nem csak vizsga előtt két nappal kezdene vele ismerkedni, kisebb megterhelést jelentene a vizsgák teljesítése. Mindannyian megfogadjuk nemcsak minden év, hanem minden szemeszter elején, hogy ezúttal jó kisfiúk vagy kislányok leszünk – járunk előadásra, jegyzetelünk, átnézzük az anyagot már jó előre, hogy aztán ne vizsga előtti nap átkozzuk magunkat. Persze az első hét után, amikor rájövünk, mínusz tíz fokban kellene bebumlizni az egyetemre, hogy reggel 8-tól az álmosító hangon prezentált, érthetetlen, vagy simán csak unalmas előadást meghallgassa az ember, lelankad és lassan a semmibe vész a lelkesedésünk…
Ahogy közeledik a diploma, egyre többször jut eszünkbe: nem ártana munkatapasztalatot szerezni, kapcsolatokat építeni, nyelvet tanulni, utazni, könyvet olvasni, színházba járni, hogy aztán az egyetemről érett, bebiztosított jövőjű, komoly felnőttként távozhassunk – ahelyett, hogy szabadidőnkben pizsiben sorozatokat nézünk, heti háromszor bulizni járunk, hogy aztán két napig használhatatlanok legyünk, diplomázás előtt pedig sokkol a gondolat, hogy kikerülünk a „nagybetűs életbe”, ahol nem lehet egész nap otthon kuporogni a gép előtt…
Ígérgetni könnyű az egyetemistáknak, minden ujjunkra jut tíz dolog, amit szeretnénk másképp csinálni – de járt utat járatlanért elhagyni talán mégsem érdemes, és hogy ne kelljen aggódnunk a megszegésük miatt, inkább ne tegyünk fogadalmakat – csináljunk mindent úgy, ahogy eddig, élvezzük ki az egyetemi éveket, így 2015-öt is! 😀