„Abban a pillanatban azt hittem, hogy meg fogok halni. Minden egyes másodperc egy évnek tűnt, pedig egy óra hosszat tartott. Önkívületi állapotba kerültem, szinte már éreztem, hogy a lelkem legszívesebben kiszállna a testemből. Aztán bejött Ő, átölelt, s elkezdtem visszarázódni, bármennyire is nehéz volt” – ezekkel a sorokkal írtam le életemben először, mit éreztem egy pánikroham kapcsán. Ezúttal részletesebben kifejtem.