Az ELTE Kortársas interjú arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a mai pszichológusoknak a Csoporton belül és a Kortárs lét után és milyen ellentétek feszülnek a pszichológusok és a szociológusok között.
Mi is az a Kortárs?
Noémi: A Elte Kortárs Segítő Csoport köznyelvi megnevezése. Pszichológus hallgatókból álló önkéntes csoport vagyunk, akiknek a célja a hallgatók mentálhigiénés igényeinek kiszolgálása. Főbb projektjeink között van a filmklub, az Identity játékok szervezése, a speciális szükségletű hallgatók támogatása, illetve a segítő beszélgetés felajánlása minden Eltés számára.
Virág: Mindenki számára elérhető és igénybevehető szolgáltatásokat nyújtunk, szeretnénk, hogy minél többen tudjanak rólunk. Így amikor szükség van ránk, már meglesz a kapcsolat.
Mióta létezik a Kortárs és mit gondoltok, mennyire jó referencia lehet a Kortárs lét az egyetem utáni elhelyezkedés során?
Noémi: Pont pár napja találkoztam egy haverommal, egy ex-kortárssal, aki mondta, hogy pont most lesz 20 éves a kortárs. Viszont a szakmai és hivatalos keretben csak 4-5 éve működünk.
Virág: Nos kreditet a munkánkért nem kapunk, hiszen ez egy önkéntesen végzett munka. Álláskeresésnél sem biztos, hogy feltétlenül számít. Viszont én például magamon érzem, hogy sokkal magabiztosabb vagyok mostmár amikor le kell ülnöm egy klienssel beszélgetni, mint a Kortárs előtt.
Noémi: Biztos nagyon számít az is, hogy hova jelentkezel, mert a Kortárs egyre több szakmai szervezettel van kapcsolatban, pont az utóbbi pár év óta, és ha ezekhez adod be a jelentkezésed, akkor biztosan előnyt jelent.
Milyen elhelyezkedési lehetőségeitek vannak a verseny és az állami szférában?
Noémi: Az állami szféra kihalásos alapon működik, bár évek óta próbálok rájönni miért, mert persze jó állásokról van szó, de alulfizetettek. A versenyszférában több lehetőség van, de ott is nagyon sokan pályáznak 1-1 munkahelyre. Az egyik barátnőm trainerként dolgozik egy cégnél. Ő mondta, hogy most ott is válság van.
Virág: Persze nem arról van szó, hogy nem lenne szükség a pszichológusokra, csak sehol nincs rá pénz, hogy még őket is fizessék ha például a tanárokat sem tudják.
Noémi: Meg a magánprakszist is a versenyszférához sorolhatjuk, bár ha azt nézzük, akkor itt is inkább a lelkek megmentéséről van szó, mint csapatépítő trénerekről és munkapszichológiáról.
Hogy jönnek ki egymással a szociológusok és a pszichológusok?
Virág: Nekem nincs szociológus ismerősöm, de pont a múlthéten találkoztam a szociológus oktatókkal az ELTE-ről. Ők szintén azt látják, hogy nincs igazán közös platform a két szakma számára az egyetemen, pedig a későbbi munkák folyamán sokszor dolgoznak együtt.
Noémi: Például a családsegítő központoknál szociális munkásokkal és szociálpedagógusokkal dolgoznak együtt azok, akik családterápiát tanultak a pszichológián. Pont ezért az egyetemen is lehetnének közös programok, hogy kialakuljanak a szakmai kapcsolatok. A szociális munkás a gyakorlati oldalával foglalkozik az ember problémájának, míg a pszichológus a lelki oldalával.
Visszatérve a Kortársra: hogyan lehet bekerülni hozzátok Segítőnek?
Noémi: Alapvető kritérium, hogy minimum másodéves pszichológus hallgatónak kell lenni. Ezen kívül leginkább a belső motivációk számítanak.
Virág: Mivel van egy létszám – 30-40 fő – amivel jól működik a csoport, ezért nem tudunk bevenni mindenkit. Évente 10-15 hely üresedik meg – főleg azért, mert megszűnik a hallgatói jogviszony, vagy Erasmusra megy – és ezeket a helyeket mindig könnyen fel tudjuk tölteni. Általában 2-3 évig maradnak Kortársak a jelentkezők.
Hogyan jut el hozzátok egy hallgató?
Virág: Általában vagy bejön az irodák egyikébe ügyeleti időben (több karon, több időpontban is jelen vagyunk, hogy könnyen megtalálhatók legyünk mindenki számára), vagy a honlapunkon tájékozódnak és emailben keresnek fel minket.
Milyen sokáig szoktak járni hozzátok a hallgatók és milyen különleges eseteitek voltak eddig?
Noémi: Logikusan pontos estekről nem, csak tendenciákról beszélhetünk, a titoktartás miatt, ami ránk is kötelező érvényű. Vannak, akik csak egyszer vagy esetileg jönnek be, de vannak, akik rendszeresen járnak. Az is jellemző, hogy a vizsgaidőszak környékén többen járnak, vagy amikor szakdolgozat leadás van, akkor is.
Virág: Általában mindenki számára ismerős témákkal jönnek, szerelmi ügyek, suli, viszont vannak olyanok is, akik például szorongásos problémákkal érkeznek. Mindenféle nehézségre nyitottak vagyunk, ez a lényeg szerintem. Ha döntéshelyzetben vagy és szeretnéd jobban átgondolni, ha nehézségeid akadnak mondjuk a beilleszkedéssel, az egyetemmel, teljesítménnyel, kapcsolatokkal vagy bármi mással kapcsolatban, vagy akár csak épp rossz passzban vagy, mindennel el lehet jönni hozzánk egy beszélgetésre.
Az nagyon fontos, hogy mivel mi még nem vagyunk végzett pszichológusok, terápiás munkát nem végezhetünk. Tehát van egy pont, ameddig elmehetünk. De terápia nélkül is érezhető változásokat érhetünk el. Viszont visszacsatolások kevésbé vannak: a jó visszacsatolás, amikor azt mondja a hallgató, hogy: „Köszi nem jövök többet, mert egyedül is boldogulok már.”.
Az ELTE Kortárs segítőit megtalálod Facebook-on, és a honlapjukon keresztül is.
