Átalakul a magyar felsőoktatás – érkezett a hír a menekültügy közepette, és ennek megfelelően keveseket is érdekelt igazán. Pedig nagy változásokról van szó: többek közt leválasztják a budai karokat a Budapesti Corvinus Egyetemről, önálló állatorvostudományi egyetem jön létre, és több vidéki főiskolát összevonnak. Az államtitkárság döntésében keverednek a jó és az abszurd ötletek, a leendő BCE-s hallgatókat pedig leginkább csak az zavarja, hogy nem Corvinus lesz a diplomájukra írva. Egy ELTE-s–corvinusos hallgató véleménycikke.
Újra kibújt a szög a zsákból
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szeptember elején tájékoztatott a felsőoktatásban bekövetkező változásokról, amellyel kapcsolatban aztán a diákok és az érintett egyetemek is kifejezték elégedetlenségüket – úgy tűnik, hiába.
Persze van pozitívuma is az egésznek: Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár legalább nyíltan beszélt arról, hogy a fenntartó, azaz az Emberi Erőforrások Minisztériuma dönt az átalakításról, az egyetemeknek maximum véleményezési joguk van (a diákoknak pedig még annyi sem); de legalább nem játszotta el senki fidelitasos fiatalokkal az Ötkertben, hogy párbeszéd van az állam és annak polgárai között.
A felsőoktatás-politikában továbbra is az az elv érvényesül (hibásan), hogy az egyetemeknek önfenntartóvá kell válniuk, ki kell termelniük működési és minden egyéb költségeiket. S bár alapból nem vagyok a túlzott állami szerepvállalás híve, azért észre kell venni, hogy a felsőoktatás nem csak egy iparág, hanem egy ország (sőt nemzet) szempontjából stratégiai fontosságú terület, funkciója a társadalmi mobilitás elősegítésétől a színtiszta kutatásig terjed – erre pedig érdemes lehet adóforintokat áldozni. Persze az államtitkár szerint ez nem így van, és akár meg is teheti egy intézmény, hogy nem változik, nem változtat, de akkor “elkerülhetetlenül elfogynak a hallgatói és bekövetkezik a csőd”. Kicsit cinikus ez, miután több tíz milliárd forintot vontak ki a felsőoktatásból néhány év alatt; és hasraütés-szerűen döntik el, hogy hol nem indulhat államilag támogatott képzés; és cinikus azért is, mert – a nyilatkozat ellenére – a gondoskodó állam végül mégsem engedi, hogy az egyetemek maguk dönthessenek a sorsukról.
Kettészakadó BCE, veszélybe került NYME, erősödő SZIE
Tehát néhány példa a változások közül: a Corvinus budai karai (Tájépítészeti, Élelmiszertudományi és Kertészettudományi Kar) átkerülnek a gödöllői Szent István Egyetemhez, a SZIE-től elkerül a jászberényi Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar, az Állatorvos-tudományi Karból pedig önálló egyetem lesz. (Azon már meg sem kell lepődni, hogy bár az Állatorvostudományi Egyetem még az előző Fidesz-kormány idején, 2000-ben csatlakozott a Szent István Egyetemhez, most mégis újra önállóvá teszik.) Van persze racionalitás abban, hogy a Corvinus nem marad egyben: az egyetem profilja tovább tisztul, és akár lehetőséget is adhat az új, a rektor által nyáron említett negyedik, gazdaságinformatikai kar létrehozásának; ez első hallásra egy piaci alapon is nyereséges karnak hangzik. És vitathatatlan, hogy a Duna két oldalán található BCE-kampuszok nem tűntek úgy, mintha igazán összetartoznának; persze még kevésbé fog ez így tűnni, ha a budai karok az 50 km-re lévő SZIE-hez fognak tartozni Gödöllőn.
A minisztérium, ha lehet, még inkább felkavarta az állóvizet a vidéki egyetemek és főiskolák kapcsán: egyesülések, feldarabolások és elcsatolások lesznek. Az irány akár jó is lehet, a 250-300 ponthatár körüli vidéki képzések nem feltétlenül tesznek jót a felsőoktatás egészének, sem egy huszadik turizmus-vendéglátás képzés.
Az átalakítás rávilágít egy másik problémára is: arra, hogy mennyit számít, milyen nevű egyetem kerül a diplománkba. A budai karra járók, vagy oda készülők panaszai között általában első helyen szerepel, hogy mi lesz, ha nem corvinusos, hanem SZIE-s diplomájuk lesz. Pedig a képzés ugyanaz marad, a kampusz is, a tervek szerint ugyanabba az épületbe kell majd járni, ugyanazokhoz a tanárokhoz – mégis rossz érzéssel tölti el a diákokat, ha BCE-s helyett “csak” SZIE-s diplomát kapnak. Sokak – hallgatók és HR-esek – szerint a képzés csak másodlagos, és a név számít igazán. Kicsit távolabbról nézve: ez nem egy sikeres ország ismérve.
Kép: minap.hu
