Vannak olyan internetes receptek, amelyeket érdemes kipróbálni – sorozatunkban ezeket mutatjuk be. Ezúttal az almás kuglóf kerül terítékre.
Az évszakoknak hangulatuk van. A nyárról az emberek talán leginkább a felszabadultság érzetére asszociálnak, míg a télről a legtöbbeknek a karácsony jut eszébe – annak meghittsége, melegsége. Persze, ezek csak felvetések. Viszont nem hiszem, hogy nincs olyan közöttünk, aki ne kötne bármit ezekhez a különféle, önmagukban egyedülálló időszakokhoz.
Ízek, illatok, emlékek, amikről az ősz jut eszembe – említsük bármelyiket, tudnék példát mondani az összesre, azonban a cikk szempontjából az ízek és az illatok élveznek elsőbbséget. Legyen szó a gesztenyéről, a sütőtökről, az almáról vagy a fahéjról, összefut a nyál a szánkban. Mennyi isteni lehetőség! Habár én személyesen az előbbi kettőért nem igazán rajongok, az utóbbiakért annál inkább.
Folyton a nagymamám almás lepénye jut eszembe. Az a mennyei állag, az összetevők együttes hatása… a nagyik süteményei mindenki számára verhetetlenek, mi csak próbáljuk – és ezen a szón van a hangsúly – leutánozni őket a saját konyhánkban.
Miközben pont ebben a helyiségben ténykedtem az ebédkészítés során, akkor is ezek a gondolatok váltogatták egymást a fejemben, pláne, hogy a gyümölcsös kosarunkban csak úgy sorakoztak a gyönyörűbbnél gyönyörűbb almák. A lisztes üvegemben maradt egy kevés, barátnőmnek pedig megígértem, hogy délután egy csekély kis meglepetéssel térek fel hozzá, így a kis villanykörte felvillanva jelent meg a fejem fölött: hát persze, kuglófot fogok sütni!
Az alapreceptem a kakaós verzió készítéséről szól, és mivel amúgy is pillanatok alatt megvan, amíg készült az ebéd, nekiálltam a sütemény masszájának is. A tekintetem viszont ismét azokra a hatalmas almákra tévedt, szinte hallottam, ahogy kiáltoznak, kezdjek velük valamit. Gondolkozni kezdtem: mi van, ha a kakaót kicserélem egy kis reszelt almára és fahéjra? Almás kuglóf egyébként is létezik, csak egy kicsit több hozzávalóval, cseppnyit más elkészítési móddal, de hát ebből sem lehet semmi probléma, nem?
A kérdésre válaszolva: nem, nem lett belőle probléma, sőt! Aznap el is fogyott az összes kis szelet. Az állaga tökéletes volt, az almadarabok eggyé váltak a tésztával, mintha csak egy fűszer lett volna. Na és a fahéj! Igazi őszi hangulatot varázsolt nem csak szánkban, de a konyhában is. Az illatok elárasztották az egész házat. Ezt a receptet szeretném megosztani.
(Az eredeti receptet a Nosalty nevű weboldalról töltöttem le, ha esetleg valakit jobban felcsigázott ez a verzió, az ide kattintva megtekintheti. A citrom egyébként csodákat művel vele!)
Hozzávalók:
Vegyük szép sorjában a hozzávalókat! A masszához négy darab tojásra, 25 dekagramm kristálycukorra, egy csomag sütőporra, egy csipet sóra, egy deciliter napraforgó olajra, illetve vízre lesz szükségünk. Továbbá egy nagy almára reszelve, illetve a fahéjra (amit javaslom, ízlés szerint használjatok, de ne essetek túlzásba!).
Elkészítés:
Én már a legeslegelején be szoktam kapcsolni a sütőt, hogy ne kelljen az előmelegedésre várni, szerintem ez egy jó módszer. Százötven fokon, hőlégkeveréses fokozatban melegítem elő, az utóbbi egyébként nincs megszabva, legalábbis eszerint a recept szerint.
A négy tojást szétválasztjuk, majd a sárgákat habosra keverjük a hozzáadott kristálycukorral. Mikor ez megtörtént, az olajat, illetve a vizet is hozzáöntjük és elkeverjük. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, aztán a masszához adjuk. Csomómentesre keverjük.
Az almát megpucoljuk, majd a masszába reszeljük. Ezt követően megszórjuk egy kis fahéjjal, majd ismét összeforgatjuk a tésztát. Az almás lepénynél általában külön tálba reszeljük le a hozzáadott cukor és fahéj miatt, ugyanis levet ereszt, de higgyetek nekem, ez így volt a tökéletes. Egyébként ezt is adagolhatjátok ízlés szerint, én egy nagyobb almával készítettem el, az íze így is tökéletes volt.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és ezt is az almás keverékhez adjuk. Óvatosan forgassuk bele! Ezzel a lépéssel a kuglófunk tésztája félig el is készült; már csak a sütésre vár.
A formát vajazzuk, majd lisztezzük ki. Mikor ez megtörtént, beleöntjük a masszánkat, és a kis szaunájába helyezzük.
Sütési időnek körülbelül 50 percet ír, de mint minden ételnél-süteménynél, ez eltérő lehet, figyeljetek oda rá. Az illatok hamar belepik a konyhát, és garantálom, senki nem tud majd betelni vele. Már csak egy gőzölgő tea vagy kávé hiányzik mellé, egy pokróc és egy könyv, és a bekuckózós időtöltés csak ránk vár.
Szakítsatok időt arra, hogy kiélvezhessétek az évszakok hangulatát, mert semmi sem egyoldalú, még ha nem is szeretjük annyira azt a sok esős napot. Mindig lehetőség van arra, hogy kellemes hangulatot teremtsünk.
Jó étvágyat!
