Az eső éppen elállt, a székek még kicsit vizesek, a levegő fülledt volt, de ismét megtelt a PIM udvara, még utoljára, mielőtt hivatalosan is vége lett az irodalmi fesztiválnak. A júniusi Margó Fesztivál egyik záró programja Nádasdy Ádám új kötetének bemutatója volt. A kötet születéséről, a versekről és a folytatásról László Ferenc kérdezte Nádasdy Ádámot, a szövegeknek pedig Fodor Tamás adott hangot.
„Megöregedtem.” – kezdte Nádasdy Ádám. Megöregedett, de az elmúlt években Shakespeare-szövegeket és Dante Isteni színjátékának 14 233 sorát fordította. A 2017-ben megjelent kötete, a Nyírj a hajamba a visszatérés, amivel a fordítások kiapadása után újra visszakapaszkodott saját lírai világába. Nádasdy hozzátette, hogy a kötet születésének fontos mozzanata a betegsége volt, amikor a kórház falai között színes magazinok, folyóiratok margóira, üres felületeire írta verseit, gondolatait. És a halál. A halál tudata, mellyel az öregedésben szembe kellett néznie. Ezekből formálódott ki legújabb kötete, a Jól láthatóan lógok itt.
„Őszinteség, szemérem, szégyen” – ez a három fogalom dominál az új kötetben. A verseket szervesen mégsem kapcsolja össze semmilyen rendezői elv, hanem időrendi sorrendben következnek egymás után, akár egy naplóban. Az őszinteség végső soron vallomás, amelyhez szembe kell nézni a szégyennel. A beszélgetés során pedig a kötet mögötti őszinteség is felszínre került. Nádasdy mesélt arról, hogy milyen volt megélni a Kádár-korszak nincstelenségét, megélni a melegségét, publikálni ebben a témában, megragadni a meleg kapcsolatok nehézségeit, a vallomásait és a szemérmességet úgy leírni, hogy megmaradjon a finomsága. Azt hiszem a beszélgetés ezen pontja volt az, ami remélhetőleg sok olyan fiatalhoz eljut, akik ebben a válságban vannak. Nádasdy hihetetlenül bölcsen és bizalmasan szemléltette azt, hogy nem, nem mindegy, hogy én mint férfi egy nőnek azt mondom, hogy látom benne a nőt, vagy én mint férfi egy férfinek mondom, hogy látom benne a meleget. Mert végső soron az előbbi egy tény, egy természetes, születésünktől fogva tudott állapot, a második pedig egy mély vallomás, ami sokszor nem is kerül sosem a felszínre. A kötet verseiben ennek a leírhatósága, különbsége is megjelenik, egyik ilyen például a Meggyulladt a gyújtózsinór című, melyet Fodor Tamás fel is olvasott.
A kötetben két olyan vers is van, amely felkérésre készült, az Ijedt zavarban felkapott lepel – Arany Jánoshoz és az Adyhoz 2019 című, melyek által valamit megértett saját magából, költészetéből, még akkor is, ha például Aranytól nem is mindig tudja megfogadni azt, hogy „nyugi”, hogy nem kell „pojácáskodni”. De a nyelv virtuozitását, a fontosságát és annak a végtelenségig kiteregethető szépségét, igen. Nádasdy kötete egy rétegzett kitárulkozás, amely könnyedségével és finomságával gyökerezik meg bennünk. Őszinte vallomás, a szemérem megmutatása a ránehezedő szégyenérzet tudatával.
A reggeli a legnagyobb különbség:
ott dől el, hányat fogunk reggelizni,
s hogy fogunk-e. Mert reggel nehezebb
a kompromisszum: céltudatosan
alkalmazkodni este még lehet,
reggel soha. Többféle müzli van,
de van szalonna is, sőt melegétel,
fényévnyi távolság van reggeli
és reggeli közt, csípős paprika,
vagy mézes-vajas kifli, ezeken
átvergődni szinte reménytelen.
És még a mennyiség meg az idő:
ülve gatyában (sőt meztelenül),
vagy cipőhúzás közben beszaladni
egy falatért és bevinni a kávét
vécébe, fürdőbe, tükör elé.
Ezen csak a szerelem segít.
„Akkor kell hazamenni, amikor már legjobban érzi magát az ember” – tanácsolta még valamikor Nádasdy nagymamája, de hát igen, sosem sikerül. Noha Nádasdy is úgy véli, hogy ez a kötet működik talán a legjobban, reméljük, nem fogja abbahagyni, még annak ellenére sem, hogy elvileg a csúcson kell. Igazából maga sem tudja. Mi viszont megfogadtuk nagymamája tanácsát, és vele fejeztük be a Margót.
Képek forrása: Margó Fesztivál
Idézett vers: A reggeli
