Az Eötvös József Collegium Történész műhelyében 2015-ben indult útjára az azóta már hagyományosan megrendezettnek tekinthető éves műhelykonferencia, a Konferencia Clio műhelyében. A történetírás múzsájáról elnevezett esemény idén már az ötödik, féljubileumi volt a sorban 2019. március 8–9-én, a Collegium Nagyklubjában. Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is az ókortól a jelenkorig minden korszak reprezentálva volt a két nap szekciói között. Beszámolónkat olvashatjátok.
A műhely konferenciájának eredeti célja az volt, hogy az elsőéves műhelytagok barátságos, támogató légkörben szerezhessenek előadói rutint, a felsőbbévesek számára pedig fórumot biztosítson arra, hogy évről évre szakmai plénum előtt prezentálhassák legújabb kutatási eredményeiket. A műhely korfájának jellegéből adódóan idén főképp a második cél valósulhatott meg (az első évfolyamon ugyanis egyetlen műhelytag van), ám a konferencia nyitónapján Horváth Lászlónak, a Collegium igazgatójának köszöntője után Körmendi Tamás műhelyvezető örömteli tényként tudott rámutatni arra, hogy az elsőéves graduális hallgatótól kezdve a végzős doktoranduszig minden évfolyamról legalább egy taggal rendelkezik a műhely. Körmendi Tamás azt is kiemelte az idei konferencia különlegességei között, hogy néhány korábbi műhelytagot ezúttal már szekcióvezetőként köszönthetett.
Az első, ókori történelmi szekció elnökére is illik a fenti megállapítás: Czeti István doktoranduszhallgató, korábbi műhelytag vállalta magára a szekcióvezetést, aki az elmúlt években még előadóként vett részt a konferencián. Mielőtt azonban rátérnénk az ókorászok előadásaira, természetesen nem mehetünk el szó nélkül a tudományos ülésszak plenáris előadója, Csákó Judit, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa mellett, aki fiatal kora ellenére már elismert kutatója a nyugati rítusú kereszténység területén keletkezett elbeszélő forrásoknak. A hallgatóság megtudhatta tőle, hogy Szent László (1077–’95) uralkodása hogyan jelenik meg a nyugati elbeszélő hagyományban: miről tudnak Európában, és hogyan ítélik meg az uralkodót, illetve országát. Csákó Judit kb. 90, latin, német és olasz nyelvű egykorú és késő középkori elbeszélő forrást vont be a vizsgálatba a német, ausztriai, itáliai, cseh, francia, lengyel és dalmáciai területekről. Az előadásból többek között megtudhattuk, hogy a magyar külkapcsolatok és Szent László halála vannak felülreprezentálva a szóban forgó forrásokban.
Csákó Judit plenáris előadása (fotó: Marsi Attila)
Csákó Judit előadása után a már említett ókortörténeti szekció következett tehát Czeti István doktorandusz elnökletével. Az első előadó Ternovácz Adél régészet mesterszakos hallgató volt, aki a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is a glyptika vizeire evezte a hallgatóságot. A glyptika szűk értelemben véve a drágakövek és féldrágakövek metszésével foglalkozó tudomány, amelynek módszereivel Adélnak sikerült egy a Szépművészeti Múzeumban őrzött gemmát ikonográfiai, stilisztikai és formai szempontok szerint elemeznie és datálnia. Utána szintén egy régészhallgató következett: Marsi Attila a Pest megyei római–szarmata kapcsolatok mélyebb feltárásához szolgáltatott új adatokat az aszódi és gödöllői járás területéről származó 72 új római eredetű fémlelet segítségével. Az ő előadását követte a műhely első évfolyamos „konferenciadebütánsának”, Szücs Adél angol–történelem tanárszakos hallgatónak referátuma. Az előadás Artemisz istennőnek egy kelet-attikai községhez, Braurónhoz köthető kultuszát vizsgálta szépirodalmi és történeti források bevonásával, és kitért arra is, hogy a kultusznak milyen szerepe lehetett Peiszisztratosz athéni türannisz valláspolitikájában. A szekciót Góczon Tamás történelem alapszakos hallgató előadása zárta, aki tavalyi kutatásának továbbdolgozott verzióját mutatta be. Tamás témájának különlegessége, hogy olyan forrásokat ütköztet és elemez kvantitatív módszerekkel egy sokváltozós rendszerben, amelynek szerzőit sok minden motiválhatta a valóság torzítására: az előadó a Julius Caesar gall háborújában megölt emberek és elhurcolt rabszolgák számának meghatározására tett kísérletet. Az előadásban egy konkrét hadi eseményen, a helvét hadjáraton (Kr. e. 58.) keresztül tekinthetett be a hallgatóság a számítási módszerekbe.
Czeti István az eddigi években előadóként, idén már szekcióvezetőként vett részt a konferencián (fotó: Marsi Attila)
Az ebédszünet után némi időbeli ugrással a kora újkori történelem szekció következett, amelynek elnöke Oborni Teréz, az ELTE BTK Történeti Intézet Történelem Segédtudományai Tanszékének docense volt. Az első előadó, Egyed Regina angol-történelem tanárszakos hallgató több éve foglalkozik az angol királyi bevonulásokkal: mostani referátumában ezen reprezentációs ünnepségek közül az 1554. évi londonit mutatta be, amikor I. Mária királynő férjét, II. Fülöp spanyol királyt fogadhatta London népe. A bevonulás problémáját az adja, hogy a nők tradicionálisan házastársként jelennek meg ezeken az ünnepségeken, a férfiak pedig uralkodóként, jelen esetben azonban I. Mária és II. Fülöp is hitves és király is volt egyben: Regina előadásából kiderült, milyen bevonulási szimbolikával oldotta meg London ezt a nehéz helyzetet. Ezután Rácz Balázs levéltár mesterszakos hallgató mutatta be új, hiánypótló kutatását az erdélyi fejedelmek zálogcím alatti adományozó tevékenységéről. Az előadás hallgatói nyomon követhették egy jogtörténeti fogalomnak, a fejedelmi adományok egy típusának, az ún. inscriptiónak a jelentésváltozását és az ehhez kapcsolódó változó törvényi szabályozásokat. A következő előadás az első volt az idei konferencián idegen nyelven elhangzó prezentációk közül. A műhely doktorandusz tagjai angol, német vagy francia nyelven szokták bemutatni eredményeiket, ezzel is felkészülve arra, hogy a későbbiekben akár a nemzetközi tudományos mezőnyben is megállják helyüket. Faragó Dávid doktorandusz műhelytag angol nyelven mutatta be Ormányi Demeter 16. századi Sáros megyei alispán életútját. Fény derült Ormányi Demeter korábban feltáratlan rokoni kapcsolataira, illetve a közigazgatásban és pénzügyigazgatásban betöltött szerepére is. A szekciót egy interdiszciplináris előadás zárta: Muraközy Virág magyar-történelem tanárszakos hallgató prezentációja történelem- és irodalomtudományi szempontból is releváns új eredményeket tartalmazott Napóleon és Mária Lujza esküvőjének magyarországi irodalmi recepciójáról. Az előadó Kazinczy Ferenc A nagyság és szépség diadalma című epigrammájának példáján mutatta be a frigy itthoni megítélésének egy szeletét (ezt az esküvő alkalmából írta Kazinczy).
Az első napot a 20. századi magyar művelődés- és kormányzattörténet szekció zárta, amelyben három rendkívül hiánypótló előadás hangzott el. Erdős András műhelytitkár, történelem mesterszakos hallgató több éve kutatja már a magyar Tanácsköztársaság eddig nem túl objektíven feltárt történetét. Előadásában egy helytörténeti elemzést prezentált Kispest városáról és rövid ideig létező járásáról levéltári forráskutatás alapján. Az előadások sorában Halász Tibor történelem mesterszakos hallgató követte, aki szintén évek óta foglalkozik témájával, a magyar ciszterciek illegalitásbeli tevékenységével (1950-től a rend nem működhetett legálisan Magyarországon). Tibor mostani előadásában az európai országokban megtelepedő ciszterciek működését mutatta be, amelynek feltárásához a zirci levéltári anyag mellett felhasználta a dallasi apátság levéltárának anyagát is, és interjúkat készített az érintett rendtagokkal. Az első napot Somogyi Dániel német-történelem tanárszakos hallgató zárta, aki a keletnémet–magyar kultúrkapcsolatok kutatásával foglalkozik több éve: ezúttal a kulturális központok szerepéről és jelentőségéről beszélt a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatokban, amelynek feltárásához berlini levéltárakban is kutatott.
A második nap első két szekciója a középkorba kalauzolta a hallgatóságot: az első szekcióban három magyar középkori tematikájú előadás kapott helyet, a szekció elnöke pedig Bertényi Iván, a Történelem Segédtudományai Tanszék professor emeritusa volt. Varga Virág magyar-történelem tanárszakos hallgató három Győr megyében törzsbirtokokkal rendelkező főúri nemzetség, a Győr, Péc és Pok nemzetségek családtörténetéhez szolgáltatott új adalékokat a korábbi szakirodalom ütköztetésével és okleveles anyag alapján történő pontosításával. Előadását idegen nyelvű referátumok követték: Rudolf Veronika doktorandusz műhelytag a konferencia egyetlen német nyelvű előadását tartotta, amelyben az 1246 utáni cseh–magyar–osztrák kapcsolatokat mutatta be. II. (Harcias) Frigyes osztrák és stájer herceg 1246. évi halála után egyrészt átrendeződtek a politikai kapcsolatok a térségben, másrészt megkezdődött a harc a Babenberg-örökségért, amelynek sorsáról és az aspiránsok stratégiáiról is képet kaphatott a hallgatóság, amellett, hogy a korábbi cseh–magyar szövetség ellenségeskedéssé alakulását is megismerhette. Ezután Veres Kristóf, aki szintén doktori hallgató, angol nyelven mutatta be legújabb szfragisztikai (pecséttani) kutatásait, amely számos tekintetben pontosította Kumorovitz L. Bernát harmincas évekbeli eredményeit az authentikus pecsétekről az Árpád-korban.
Jól elkapott pillanat Rácz Balázs előadásáról (fotó: Marsi Attila)
A következő szekcióban a magyar mellett már az egyetemes középkor is megjelent. Bachusz Dóra levéltár mesterszakos hallgató előadásából egy rendkívül gazdag és előkelő Árpád-kori nő életpályáját ismerhette meg a közönség. Moys mesternek, V. István király (1270–72) nádorának özvegyéről van szó, akinek már a pontos azonosítása körül is komoly kérdések merülnek fel, de kiterjedt birtokai, kegyes adományai és nagy befolyása miatt is érdemes a kutató figyelmére. Ezt Simon Viktória német-történelem szakos hallgató előadása követte. Viktória a nyugat-európai lovagi epikai eredetű névadás kérdését vizsgálta az Árpád-kori magyar társadalom kapcsán: főképp az ilyen jellegű névadás és az érintett nemzetségek származásának kapcsolatát, illetve a személynevek társadalmi terjedését elemezte. Ezután Koleszár Zsófia angol-történelem tanárszakos hallgató mutatta be kutatását Rievaulx-i (Szent) Elréd 12. századi ciszterci apátról, árnyalva az eddigi szakirodalomban kialakult képet. Az előadásból kiderült, miért festhetett az apát életrajzírója, Walter Daniel igen pozitív Elréd-képet, és hogy ezzel szemben miért érhették a kortársak részéről kritikák az apát tevékenységét. A középkori tematikájú előadások sorát Porkoláb Anna magyar-történelem tanárszakos hallgató referátuma zárta, amely a százéves háború 15. századi francia szakaszába kalauzolta a hallgatóságot az Egy párizsi polgár naplója elemzésével. Az előadó a brigantizmus narrációját, a szóbeszéd megjelenésének mikéntjét és a hatalomról festett képet vizsgálta.
Az utolsó szekció különlegességét részben szintén az adta, hogy a szekció vezetője egy korábbi műhelytag volt, aki néhány éve még maga is előadóként szerepelt a rendezvényen. Ternovácz Bálint doktorjelölt, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa színes anekdotákkal konferálta fel az előadókat, elsőként Pap Lázár történelem mesterszakos hallgatót, aki idén új témáját, a Bethlen–Peyer-paktum megítélését prezentálta a hallgatóságnak. A kormánypártok és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1921. évi megállapodásának körülményeit, utóéletét és hatását ismerhette meg a hallgatóság különböző korabeli vélemények bemutatásával. Ezt követően szintén egy történelem mesterszakos műhelytag, Taschek Zoltán következett, aki többek között azt vizsgálta meg, hogy az ún. Dréhr-per iratanyaga mennyiben hasznosítható egy történész számára, amikor Vass József, a Bethlen-kormány több mint nyolc éven át hivatalban lévő népjóléti minisztere tevékenységét elemzi. A Horthy-korszak egyik leghosszabb bűnügye volt Dréhr Imrének, a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkárának pere, amelynek bőséges levéltári anyagán keresztül következtetéseket lehet levonni Vass József megítéléséről is. Ezután Woditsch Péter történelem alapszakos hallgató előadása következett: Péter magyarországi és szlovákiai közgyűjteményeken alapuló kutatásából megtudhatta a hallgatóság, hogy milyen szerepe volt a magyar jezsuitáknak az 1941. évi kassai városfelajánlásban, és hogy az esemény hogyan illeszkedik a rend Jézus Szíve-tisztelet vallási mozgalmába. A szekció és egyben a konferencia utolsó előadója Pusztai Ferenc történelem mesterszakos hallgató volt, aki az ormánsági egykerendszerről szóló elméleteket ütköztette. Az egykézésről mint normarendszerről igen eltérő megközelítések láttak már napvilágot: merőben más eredményekre jutott a ’30-as szociográfusnemzedéke (pl. Kiss Géza, Kovács Imre), mint a modern történeti demográfia módszereivel dolgozó Andorka Rudolf.
A hat szekcióba rendezett huszonkettő előadás után a szekcióelnökök és Körmendi Tamás műhelyvezető is hangsúlyozta, hogy nagyon alapos, igényes és sok esetben igen hiánypótló kutatásokat hallhatott a közönség. Bár idén nem foglaltak olyan sokan helyet a közönség soraiban, a fentiek szellemében nyugodt szívvel bátoríthatok mindenkit az elkövetkezendőkben a műhely jövőbeni konferenciáinak látogatására.
A kiemelt kép (is) Marsi Attila fotója.
