És akkor említsük meg a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, mert ez Reisz Gábor első filmje, ami nélkül nem lehet beszélni a következőről. Mondjuk el, hogy mennyire hasonlít a kultfilmre, amivel 2014-ben berobbant a magyar filmiparba, na meg azt is, hogy mennyire alacsony költségvetésből csinálta, szívességekből. Aztán tegyük hozzá, hogy a Rossz versek a komoly film, amit egy nemzetközi ösztöndíjjal alkotott meg. Aztán töröljük, mert a Rossz versek önmagában olyan, amilyen.
Sokat lehetne írni a film keletkezéséről, arról, hogy ez valóban egy nagyobb volumenű alkotás, mint Reisz Gábor előző filmje. A Cinéfondation Residence program keretein belül Reisz Gábor ösztöndíjat kapott – amit egyébként előtte csak három magyar rendező –, hogy elkészítse második filmjét. A filmet a Proton Cinema gyártotta, illetve a Les Films du Balibari és az RTL Magyarország koprodukciója, valamint a Magyar Nemzeti Filmalap támogatta.
A Rossz versek először összezavart, aztán szétszedett, majd szépen összeragasztott. A film felütése nagyon hasonlít a VAN-ra. Ismét az elhagyott, az életben tétovázó, folyamatosan gondolkozó és érteni akaró férfi karaktere jelenik meg, aki egyben a narrátor is. Egy pillanatra talán visszaránt a VAN-ba, a hinta alá, ahol Áron fekszik és mondja saját gondolatait. Aztán hirtelen Reisz Gáborral találkozunk a vásznon és nem tudjuk, mi történik. Reisz Gábor mint rendező már bizonyított, de mint színész, még nem igazán hallottunk róla. Viszont nagyon jól működött a történetben, a karakterében és a szerepdinamikában is. Szakító kedvese, Csák Anna hűen tükrözte szerepe jellegét. A lányt, akiről nem tudunk semmit, csak főhősünk emlékeiből és egy darab telefonbeszélgetésből tudunk táplálkozni. Ezért pont jó. Mert valójában teljesen lényegtelen, hogy milyen. A Rossz versekben a család is fontos szerepet kap, a szülőket a már ismerős Takács Katalin és Kovács Zsolt párosa játszotta. Nyilván ebben is feltűnik egy kicsit a VAN: egy kis huncutság, provokatív lépés ez Reisztől. Seres Donát, Prukner Mátyás és Prukner Barna kiválóan alakították a fiatal főszereplőt, emiatt nem tűntek idétlennek és erőltetettnek a múltbéli jelenetek.
A történet négy kérdés köré épül, ezek a szerelem, az emlékezés, a gyerekkor és a valóság. A főszereplőnek, Merthner Tamásnak azokkal a kérdésekkel kell megbirkóznia, amelyeket mi is folyamatosan felteszünk magunknak. A film hirtelen szed szét, mert rengeteg érzést és problémát sűrít bele egy emberbe, de közben mindenkibe, egy városba, de közben a saját környezetünkbe, másfél órába, de közben a mi valóságunkba. És az összezavarodás után kristálytisztává válik, hogy ez nem Szentesi Áron története. Ez a történet az, amiből mindenki le tud magának csípni valamit. Vagy éppen mindent, és akkor tényleg szétszed.
A filmben a retrospektív időkezelés, a speciális filmes vágások, az utalások, a szimbólumok és a párbeszédek összhangban vannak az említett kérdésekkel. Ahogy kinyílik egy ajtó, úgy sodor tovább a következőhöz. A kérdések láncszerűen viszik hátukon a filmet. A szerelem végleges vagy halhatatlan? Az emlékek igazak vagy hazudnak? A gyerekkorunk könnyű volt, vagy csak a jelen ennyire tragikus? Tamás visszaemlékezéseiben, gyerekkora monitorozásában keresi a választ ezekre, amik csak újabb kérdések elé vetik őt. Ahogy Tamás, úgy a befogadó is egyre jobban kutat az apró jelenetek, nüanszok, szimbólumok között, mert végső soron a saját válaszainkat is szeretnénk megtalálni. Hiszen a jelenben sok mindent akarunk, de sokszor a múltban találjuk meg azt. A gyerekkori emlékekben megjelenik egy régi évtized, egy könnyű sablon, ami nevetségesen folyik bele a jelenünkbe. A film ráépít a mai kor abszurd atmoszférájára, ami humoros, vagy inkább groteszk módon röhög a képünkbe, ahogy a budapesti élet.
A film fontos eleme a zene. A zenéket a VAN zenekar írta és alkotta meg, melyek végigkísérik a filmet. A tizenegy dalból álló album a Te nem címet kapta. A jeleneteket, a szövegeket és a szimbólumokat az album nosztalgikus, lágy hangzása köti össze, a nagy gondolatok könnyűségével.
S a végén összeragaszt. Néhol. Mert utána: egy csokor levendula, a Múzeum körúti épület egyik hatalmas, fehér ajtaja, egy darab csirkemell, egy plakát, a Margit híd, egy olyan szia és egy rossz vers villanásszerűen összekapcsol a filmmel, a kérdésekkel és a gondolatokkal.
Képek és forrás: Hivatalos Sajtóközlemény
A film premiere: december 27.
Előzetes: Rossz versek Youtube
