„Nézze, én csak a munkámat végzem” – biztosan rázta már le Önt ezzel a mondattal az unott asszisztens, a kalauz, a pöffeszkedő irodista, de ismeri a bunkó taxist, az arrogáns portást is,
és fröcsögött már kisnyugdíjas a buszon Ön mellett.
Tudta, hogy egy abszurd drámában él?
Korábban már a Facebook-oldaladon is olvashattunk szösszeneteket arról, milyen vicces macerává tud válni a hétköznapi ügyintézés. Miért kezdett el téged ennyire foglalkoztatni ez a téma?
Három évvel ezelőtt, amikor az első behajtócég hívott, irgalmatlan abszurd beszélgetésbe keveredtem a diszpécserrel, aki azt állította, hogy csak akkor mondhatja el, hogy miért hív, ha közlöm vele a személyes adataimat. Az egész egy képtelenül abszurd helyzet: neki a munkaköréből fakadóan ki kell csalnia a személyes adatokat, én pedig – mivel erre senki nem kötelezhet (és mert nem vagyok hülye) – nem mondhatom el ezeket. Patthelyzet. Főleg, hogy végtelenül udvariasan, az intelligens, hivatalos ügyintézéshez méltóan járunk el mind a ketten. Engem mindig érdekelt, hogy ki van a másik oldalon. A darabban ezeknek a „másik oldalaknak” a története is előtérbe kerül, olyan figuráké, akik akár mi is lehetnénk – vagy éppen, hogy pont mi vagyunk azok…
Mi volt az a pont, amikor megvilágosodtál, és azt mondtad, hogy: „Gyerekek! Ebből kell csinálni egy színdarabot!”?
Elég népszerűek lettek azok a posztok, amelyek a „folyó ügyről” szóltak, és persze a képtelen városi sztorik is. Foglalkozásomból adódóan rengeteg színházi emberrel (színészekkel, rendezőkkel, írókkal, dramaturgokkal stb.) vagyok jóban – egyrészt az ő biztatásukra, másrészt meg azért, mert valahova ki kellett vezetni a posztokat, amelyek tényleg jól néznek ki a színpadon.
Málnai Zsuzsanna színésznő
A színdarabot te írtad, de a színpadra állításnál a rendezők rendesen bele szoktak nyúlni a történetbe. Mi alapján kérted föl Csáki Ritát, és milyen volt vele a közös munka?
Ritával nagyon régóta dolgozunk együtt az RS9 Színházban, ahol több igazán jó és sikeres rendezését láttam már az évek során, ezért számomra teljesen egyértelmű volt, hogy ő rendezze meg a Folyóügy-et. Nagy dicséret volt, amikor egyrészt változtatás nélkül fogadta el a drámát, másrészt amikor hallottam, hogy a színészeknek is nagyon „szájukra jön” a szöveg – így, azt hiszem, végül talán egy egész mondatot és pár felesleges szót húztunk ki, alakítottunk át egy-egy jelenetben. Inkább hozzáadódott ez-az, de azok leginkább az előadás részei, mintsem egy drámáé.
Kevés a díszlet, a történet rendkívül lendületes, a színészeknek számos karakter bőrébe kell belebújniuk. Hogyan találtatok rá az ezerarcú színészekre?
Csáki Rita válogatott, a stáb nagy része már egy évvel ezelőtt is biztosnak tűnt, de igazából csak nyár elején fixáltuk le a gárdát, akik maguk is benne vannak az RS9 Színház több sikeres előadásában – egytől egyig kiváló színészek, akiknek jól áll a gyors karakterváltás. Az egyik kritika megjegyezi, hogy érződik rajtuk, hogy működik a színpadi kémia: nagyon egymás alá dolgoznak, nagyon ki tudják játszani a karaktereket – meg tudják ragadni a felszínes, jellemző és abszurd jelentekben az emberi mélységet, a tragédiát, ami oda vezet, hogy néha ok nélkül vagyunk egymással seggfejek.
Jászberényi Gábor színész
Jelenleg az RS9 Színház ad otthont a Folyóügy-nek, mi várhat ezután a darabra? Fesztiváloztatás vagy esetleg egy második rész színpadra állítása?
Az RS9 Színházban az évad végéig, tehát májusig biztosan műsoron marad legalább egyszer a terveink szerint. Nagyon szeretnénk minél több helyre eljuttatni az előadást: vidéki játszóhelyekre, nyári fesztiválokra. Meglátjuk, hogy ez hogyan alakul. Reméljük, fenn tudjuk tartani az érdeklődést, és sikeres széria lesz a Folyóügy az RS9 Színházban.
