2005 februárja óta a Condylura cristata hivatalosan is a világ leggyorsabban táplálkozó emlőse. Bár a cím önmagában is igen megtisztelő lehet, a Guinness rekord mellett a csillagorrú vakond számos különleges tulajdonsággal bír. Övé az egyik legérzékenyebb tapintószerv az emlősök között, életmódja is némiképp eltér más vakondokétól, de ő a világ egyik legrondább állatának tartott élőlénye is.
A Condylura cristata az amerikai kontinens észak-keleti oldalán őshonos. A többi vakondféléhez képest az Újvilág területén olykor sokkal északabbra kalandozik, ilyenkor akár Québec és Új-Fundland, az 55. szélsességi fog, magasságát is eléri.
Élőhelyének különlegességét az adja, hogy főként olyan rossz vízelvezetésű talajokat kedvel, melyek egész évben nyirkosak maradnak. Többnyire tűlevelű erdők, tisztások, nedves rétek, mocsaras és tőzeges helyeken, de kisebb tavak, patakok mentén is felbukkan. Utóbbiakba gyakran bemerészkedik táplálékért, hiszen járatai – társaiétól eltérően – a víz felszíne alatt is nyitottak. A csillagorrú vakond félvizi (semiaquatic) emlős, általában fúráshoz használt, hatalmas, lapátszerű mellső lábai kiválóan segítik az úszásban is. Más fajokhoz képest a föld felszínén és télen is jóval aktívabb, gyakran mászkál a hótakaró alatt vagy úszkál a már befagyott felületű vizekben.
A Condylura cristata az egyik legkülönösebb kinézetű állat a világon, emiatt számos olyan listán szerepel, melyet a legcsúfabb állatokról állítottak össze. Egyediségét az orrán található, kétoldali szimmetriájú, gyűrű alakban elhelyezkedő, 22 csápból álló tapogatószerv adja. A szőrtelen csápok különböző hosszúságúak (1–4 mm), szemből nézve pedig csillag alakra emlékeztetnek, ami az állat elnevezését is adta.
A tapintószervet – ahogyan nevéből kiderül – a vakond nem szaglásra használja. A csápoknak főként az a feladatuk, hogy viselőjük orrát megvédjék a túrás során beáramló földtől, valamint hogy a környezetet letapogatva, az állat agyába információkat juttassanak el mindenről, ami a külvilágban található. Ez a folyamat rendkívül gyorsan történik, a csillagorrú vakond ugyanis másodpercenként 12 tárgyat tud tapogatással azonosítani. Természetesen a zsákmánykeresés is hasonló módon történik: potenciális eledel esetén, a prédát fél másodperc alatt felismeri, ehhez pedig a legrövidebb és legérzékenyebb csápokat használja. A kutatók néhány kísérlet során észrevették, hogy a csápok vízben is rendkívül hasznosnak bizonyulnak, ugyanis elektromos érzékelőként működnek, és felfogják a táplálékul szolgáló kisebb állatok jeleit. Ha ez valóban igaz, akkor kizárólag a csillagorrú vakond és a kacsacsőrű emlős az a két emlős faj, aki rendelkezik ezzel a képességgel.
A Condylura cristata egyedi csillag alakú tapintószerve valószínűleg a legérzékenyebb az emlősök között. Körülbelül 1 centiméter átmérőjű bőrdarabkán több mint százezer idegrost található. A csápokat az Eimer-féle idegvégtestek borítják, ebből a csillagon mintegy huszonötezer található. A csápok közül a csillag alján található legrövidebb pár tartalmazza a legtöbbet, ezek felelősek a préda azonosításáért. Fő táplálékát elsősaorban gerinctelenek (földigiliszta, kukacok, lárvák) jelentik, de elfogyaszt legyeket, szitakötőket, más rovarokat és kisebb halakat is.
Egy átlagos emberi kézen körülbelül 17 ezer tapintótest található. Ez jóval kevesebb, mint ahány a vakond orrán található, sőt a csillag maga nem nagyobb, mint egy ujjbegy, így érthető módon nevezik ezt a világ egyik legérzékenyebb tapintószervének. A csillag mindezek ellenére hasonlóan működik az emberi tapintáshoz. Mikor azt az állat valaminek nekinyomja, az Eimer-féle idegvégtestek egyszerre aktiválódva érzékelik és azonosítják a mikroszkopikus textúrákat, felszíni jellemzőket. Nagyobb arányban is hordoznak tapintásérzékelő idegvégződéseket, mint fájdalomreceptorokat. Sőt a kutatók emellett olyan génjelölteket találtak benne, melyek összekapcsolhatják a tapintást a fájdalommal, ezek a gének pedig potenciálisan érdekesek lehetnek a gyógyszeriparnak is, ugyanis segíthetnek a krónikus fájdalom megszüntetését, enyhítését célzó gyógyszerek és terápiák fejlesztésében.
A vakondnak nem csak érzékeny tapintószerve különleges, hanem rendkívül gyors táplálkozási szokásai is. 2005 februárjában Dr. Kenneth Catania, a Vanderbilt Egyetemen rögzítette azt a megfigyelést, miszerint a csillagorrú vakond mindössze 120 milliszekundum alatt azonosítja és fogyasztja el táplálékát. Ehhez képest az ember 650 milliszekundum alatt tud csak reagálni a piros lámpára vezetés közben. De miért alakulhatott ki ez a rendkívüli gyorsaság, ami végül Guinness rekordot is eredményezett? Kutatók szerint étrendjükben keresendő a válasz. A vakondok ugyanis folyamatos harcot vívnak más rovarevőkkel (főként cickányokkal), így nélkülözhetetlen életben maradásukhoz a gyorsasság. Valószínűleg éppen a gyors vadászat miatt fejlődött ki maga az állat orrán található csillag is.
Mindezeken túl, a Condylura cristata még egy igen különös jellemzővel bír. Mivel a vakond gyakran kutat vízben élelem után, szükségessé vált, hogy ebben a környezetben is képes legyen a zsákmány azonosítására. Kísérletek alatt a kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a csillagorrú vakond képes a vízben is „szimatolni.” A folyamat során a vakond még a felszínen belélegzett levegőt fújja ki a választott objektumra, majd ugyanezt a levegőbuborékot szippantja vissza. Így egyrészt hosszabb ideig tud a víz alatt maradni, másrészt pedig pontosan meg tudja határozni, mivel került szembe a vadászat során. Ez a képesség teljesen váratlanul érte a szakembereket, hiszen korábban (és logikusan) úgy tartották, az emlősök nem tudják szaglásukat a víz alatt használni.
A Condylura cristatat tehát hiába tartják kissé csúnyának, számos olyan tulajdonsággal bír, melyek sok szempontból rendkívülivé teszik az állatvilágban.
Különleges állatokról készülő sorozatunk korábbi cikke:
Forrás: Animal Diversity Web, The Scientist, Science Daily, Guinness World Records
Kép: Marianne Vick, Tentacles Daily, Dwight Kuhn
