Különleges állatok: Hüllő vagy kétéltű a világ legkisebb gerincese?

A világ legkisebb gerincese címet 2012-ben egy parányi béka, a Paedophryne amauensis nyerte el. Ugyanezen év februárjában azonban új fajokat fedeztek fel, s az aprócska kétéltű helyét egy hüllő, a Brookesia micra követelte magáénak. Bár a kutatók mai napig vitatkoznak azon, hogyan is  kellene érteni a „legkisebb” fogalmát, úgy tűnik eddig nem akadt vetélytársa a liliputi békának. A gerincesek legfőbb jellemzője, hogy testüket csontokból és porcokból felépülő belső váz támasztja, van központi idegrendszerük, s létezik egy mérethatár, amely alatt ilyen bonyolult felépítésű élőlény már nem is létezik.

A Brookesia micra-t Frank Glaw és csapata (Müncheni Természettudományi Múzeum) fedezte fel Madagaszkár egy északi régiójának vadonjában. Kutatócsoportjuk már korábban is talált apró gyíkokat, ez a felfedezés azonban őket is meglepte. A világ legkisebb kaméleonjának számító állat ugyanis az orrától a farka végéig számítva mindössze 3 cm hosszú. Ha a farok részt nem vesszük figyelembe, egy kifejlett példány maximum 16 mm-re nő meg. Ez azt jelenti, hogy parányi hüllőnk akár egy gyufaszálon is elfér.

A legkisebb gerinces koronáját követelő kaméleon általában nappal aktív, s csak úgy mint az ember, éjszaka alszik. Pihenő idejüket főként magasabban lévő ágakon töltik, de ezek is csupán körülbelül 10 cm-re helyezkednek el a talaj felett, így éjszaka sem könnyű felkutatni őket. Mivel azonban ilyenkor nem mozognak, Glaw elmondása szerint, ha megtaláljuk őket, olyan könnyű felkapni egy példányt, mint egy eperszemet leszakítani a hajtásról.

2012-ben további 3 fajt is azonosítottak a Brookesia micra mellett. A Brookesia confidens, a Brookesia tristis és a Brookesia desperata is hasonlóan aprócska kaméleonok, utóbbiak neve azonban nem méretükre, hanem élőhelyükre utal. A kutatók igyekeztek ugyanis felhívni a figyelmet az állatok élőhelyeinek pusztulására, az emberi jelenlét negatív hatásaira (erdőirtás). Ezt jelzi a „desperata” (kétségbeesett) és a „tristis” (gyászos, szomorú) elnevezés.

A Brookesia micra talán a miniatürizálás határát reprezentálja a gerinceseknél, ugyanakkor Glaw is kiemeli, hogy lehetetlen ezt biztosan kijelenteni, hiszen bármikor korábban, amikor egy tudós felfedezte a legkisebb állatot, egy még kisebb faj bukkant fel. Majdnem ugyanez történt a Paedophryne amauensis esetében is, habár a kaméleon végül nem tudta kétéltű ellenfelét legyőzni.

photo1A Paedophryne amauensis nevű békát Pápua Új-Guinea területén találta kutatócsoportjával Chris Austin (Louisiana Állami Egyetem). Teljes hossza mindössze 7–8mm, így joggal birtokolja a világ legkisebb gerincese címet. Nevét élőhelyéről kapta, az első példányt ugyanis Amau falunál találták. Az aprócska, sötétbarna békának testéhez képest aránylag nagy szemei vannak, csakúgy, mint a madagaszkári kaméleonoknak. A tudósok úgy sejtik, hogy az apró alkatnak köze lehet élőhelyükhöz, az erdő talaján fekvő avarhoz.

A minibékák főként hajnalban és este aktívak, ilyenkor igen harsány, a bogarakéhoz hasonló hangot bocsátanak ki, így nem csak pici méretük és környezetükbe olvadó bőrszínük miatt nehéz rájuk bukkanni. Étrendjük egy átlagos nagyságú békáétól annyiban tér el, hogy ők a még náluk is jóval kisebb rovarokkal táplálkoznak.

A Paedophryne amauensis a legapróbb béka titulust is büszkén viseli, bár a korábbi csúcstartók is, a Brachycephalus didactylus és az Eleutherodactylus iberia is 1 cm-en belül vannak. A legkisebb gerinces címet azonban a Paedocypris progenetica nevű halfajtól vehette át.

Számos tudós ma is vitatkozik azon, hogy hogyan és milyen paraméterek szerint kell meghatározni az állatok méretét, legyen szó akár a legkisebb, akár a legnagyobb élőlényről. A méretet ugyanis nem csak egy módon lehet megállapítani, s hogy mi számít a legapróbbnak, pontosan azon múlik, hogy hogyan mérjük az adott egyedet. Minibékánk például az orrtól törzse végéig mérve számít a legkisebbnek, de figyelembe lehetne venni a súlyt is, vagy azt, hogy más körülmények között mennyire tudna egy állat megnőni.

PORTADA-Zunzuncito-Mellisuga-helenae-Macho-Adulto-Especie-Endémica-09

Mivel egy törzsbe tartoznak a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök, nem szabad elfelejteni, hogy minden gerinces fajnak más és más a testfelépítése, így törzsön belüli összehasonlításuk problémás lehet. A legtöbb biológus a tömeg figyelembevételével ért egyet a méretek meghatározásánál. Érdekes azonban, hogy mind a szárazföldi, mind a vízben élő gerincesek elérték legkisebb mérethatárukat, a 7-8 millimétert.

A madarak közül jelenleg a méhkolibri (Mellisuga helenae) apróságban a csúcstartó, míg az emlősök közül az alábbi fajokat tartják a legkisebbnek:

Forrás: Live Science (Kaméleon, Paraméterek, Emlősök), BBC, Index, HVG
Kép: Cute Connoisseur, Amphibian Survival Alliance, Aslam Castellón