Nők a természettudományban – Tudományos nők, nőies tudományok

Egy ideális világban nem lenne szükséges az egyik nemet kitüntetni például a tudományos mérföldkövek letévőinek górcső alá vételekor. Sajnos azonban napjainkban is rendkívül alulreprezentáltak a természettudomány művelői között a nők. Természetesen ennek rengeteg társadalomtörténeti oka van, ne felejtsük el, hogy Magyarországon csak az 1918. évi első néptörvény deklarálta a nők választójogát, a narratíva pedig sokáig az volt, hogy matekból csak a fiúk jók, a mérnöki, orvosi szakmák, illetve fizikusnak vagy éppen biológusnak lenni „férfias” foglalatosságok. Napjainkban például a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) népszerűsíti őket; bátorítja a tehetséges lányokat, hogy érdemes tudományos pályára lépniük, hiszen igenis van helyünk a pályán. Ma olyan tudós nőkről hoztam egy összeállítást, akik rendkívüli innovatív eredményeikkel rácáfoltak a sztereotípiákra, azonban sajnos méltatlanul kevesen és keveset hallottunk róluk. Itt az ideje, hogy legalább most „reflektorfénybe” kerüljenek.

Történészek, illetve ókori egyiptomi források alapján kb. Kr. e. 2700 körül élt Peszeset, a tudománytörténet első női tudósa, aki az orvostudományban tevékenykedett, ismerős lehet továbbá a Homérosznál megjelenő női gyógyító, Agamédé, vagy éppen Agnodiké, az ókori görög orvosnő, aki elsőként praktizált legálisan női orvosként. Későbbi időkben számos nő tevékenykedett az alkalmazott kémia területén, jelentősen hozzájárultak női tudósok az alkímia tudományához is. Ezt a viszonylag termékeny időszakot követte a középkor, ahol bár a zárdákban lehetőségük volt a tanulásra a nőknek, azonban például a 11. században alakuló első egyetemek többsége a nők számára nem tette lehetővé az oktatásban és a tanulásban való részvételt, valamint a középkor általános gondolkodása alapjaiban kétségbe vonta a nők tudományos képességeit.

Nagyot ugorva a történelem idővonalán egészen napjainkig, bár elmondható, hogy az elmúlt negyven év alatt sokat javult a nők aránya a természettudományos pályákon, azonban még mindig éppen csak eléri a 30%-ot a női kutatók aránya a technológiai, tudományos szakmákban, tehát még mindig nem sikerült legyőzni, ledolgozni a férfidominanciát. Bár – mint a legtöbb foglalkozás esetén – a nők fizetése alacsonyabb a férfi pályatársakénál, valamint a publikációk és a tudományos elismeréseik száma is elmarad, a történelemben számos tudós nő változtatta meg alapjaiban a világot, hozott el innovációt és paradigmaváltást szakterületén. Marie Curie, az első Nobel-díjas kutatónő neve mindenki számára jól ismert, most viszont olyan tudós nőkkel ismerkedhettek meg, akiket méltatlanul kevesen ismernek, pedig fantasztikus eredményeket értek el.

Eunice Foote amerikai tudós élete során (1819–1888) rengeteget küzdött és tett a női egyenjogúság kivívásáért, aktivista tevékenysége mellett pedig nem kisebb dolgot ismert fel, mint a légköri üvegházhatást. Az ötvenes években számos demonstrációt végzett, amikor üvegpalackokat töltött fel különféle gázokkal. A megtöltött palackokat direkt napfényre helyezte, így vizsgálta a különféle gázok, illetve a hőmérséklet növekedésének összefüggéseit. 1857-ben publikálta is az észrevételeit, miszerint ha szén-dioxidon vagy száraz helyett nedves közegen keresztül sütnek a napsugarak, jóval melegebbek, azaz azt a napjainkra teljesen evidenciának tekintett axiómát ismerte fel elsőként, hogy a növekvő szén-dioxid koncentráció hatással van a légköri hőmérsékletre. Sajnos sem a publikációját, sem demonstrációit nem kísérte különösebb érdeklődés, így kénytelen volt férfi kollégáinak közbenjárását kérni észrevételének terjesztéséhez.

Lise Meitner osztrák-svéd fizikus ötlete volt, hogy vizsgálják meg, mi történik, ha neutronokkal bombáznak uránatomokat. Nem kisebb innováció sült ki ebből, mint a maghasadás, ami nemcsak a nukleáris fizika aranykorát, hanem például a ma is használatos atomreaktorok működési elvét alapozta meg. A fisszió felfedezését Nobel-díjjal ismerték el 1945-ben, csak pont azt nem említették meg ennek kapcsán, aki a hipotézist és az innovációt kitalálta, Lise Meitnert.

Alice Ball amerikai kémikus személye többszörösen is egyedi volt korában, ő volt ugyanis a Hawaii Egyetem első fekete és női professzora, valamint áttörést ért el a lepra gyógyításában az általa megalapozott, ma már Ball-módszerként fémjelzett eljárással. A chaulmoogre nevű, rendkívül sűrű halmazállapotú olajat sikerült injekciózhatóvá tennie.

1962-ben Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins megosztottan nyertek el orvosi Nobel-díjat a nukleinsavak molekuláris szerkezetének feltárásáért, valamint a DNS háromdimenziós modelljének elkészítéséért. Mindez valóban hatalmas eredményt hozott a molekuláris tudományok életébe, azonban meg sem említették a díj kiosztásakor Rosalind Fraklint, aki a tudományos sikert megalapozó röntgendiffrakciós képet készítette (Photograph 51), majd ezt egy évig vizsgálva feltárta és értelmezte a DNS kettős hélix szerkezetét.

Bessie Blount Griffin gyógytornász és ápoló végzettségét maximálisan kamatoztatva vett részt a háborúból visszatérő, amputáción átesett katonák rehabilitációjában. Küldetésként tekintett arra, hogy megtanítsa őket az önellátásra, amihez ki is fejlesztett egy eszközt, melynek segítségével magukat tudták etetni az amputált katonák. Sajnos ő maga nem tudta szabadalmaztatni találmányát, így azt a francia kormánynak adományozta, de ezen túl ő találta ki például a kórházakban ma is használatos fecskendő- és hányásmedencét.

+1: Bár nem szűken vett természettudomány, a mai multi- és interdiszciplináris világban értelmezhető Elinor Ostrom amerikai közgazdász elmélete akár a humánetológia tárgykörén belül is. Elinor Ostrom azon közfelfogáson felbuzdulva, miszerint az emberek önzőségükből kifolyólag nem jók a megosztásban (tehát ha korlátlan hozzáférésük van egyes erőforrásokhoz, akkor saját magukat részesítik előnyben a közösséggel, közjóval szemben) olyan közösségeket és csoportokat vizsgált, ahol az erőforrások megosztása hatékony és fenntartható volt, feltárva az ezt lehetővé tevő helyi szintű szervezés sikerességének okait, tényezőit. 2009-ben ezért első női Közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesült, hiszen olyan módszereket tárt fel, amik a vezetők és a felhasználók számára is sikeres, fenntartható, kooperáción alapuló közösségi működést és a közjavak megosztását segíthetik elő.

Kiemelt kép forrása: Q-SORT Women in Science Lecture Series – Q-SORT (qsort.eu)