Bátki Anna és M. Ribiczey Nóra, Az ELTE PPK oktatóinak legújabb könyve Családhatározó néven, A sokszínűség pszichológiája alcímmel került könyvesboltok polcaira az elmúlt év végén.
A színvonalas műben nem kisebb feladatra vállalkoztak a szerzők, mint hogy a családot, ezt a a mindannyiunkat érintő, komplex témát, mely talán még sosem volt ilyen aktuális, definiálhatóvá, megfoghatóvá tegyék, miközben informálnak, edukálnak és egy olyan új rálátást adnak a világra és az emberekre, ami nagyban segíti a velük való foglalkozást. A megértést a fejezetek végén összefoglalók, kiemelések segítik, továbbá ábrák, fogalomtár és ajánlott irodalom szolgálnak útmutatóul az olvasóknak.
A könyv végén a szerzők végzettségei, hivatásai is megtalálhatóak, jelen cikkben az egyszerűség kedvéért csupán eggyel fémjelezzük őket.
Kinek ajánlom?
Minden társadalmi érzékenységgel bíró ELTE-snek. Azoknak, akik családokkal fognak dolgozni, azoknak, akik érdeklődnek a családjog és -politika iránt. Mindenkinek, akiket érdekel az, amit és akiket lát maga körül. És mindenkinek, aki meg is akarja érteni őket.
Miről szólnak az egyes fejezetek?
Az első fejezet A változó család címet viseli Danis Ildikó fejlődéspszichológus tollából. A család definícióját, fogalomkörét járja körbe, a legfontosabb pszichológiai családmodellekből szemlézve. Megismerkedhetünk a monogám, a nukleáris, poligám, poliandrén és a kiterjedt családokkal, az endo- és exogám házasságokkal, és fényt deríthetünk a fiúgyermek-preferencia és egyéb gyermekvállalási döntések hátterére és az olyan gyakorlatias kérdésekre, mint a gyermekközpontú vélekedés és viselkedés közti termékenységi szakadék.
A második fejezet Pilinszki Attila szociológus és Gyetvai Anna pszichológus Ami elválaszt, és ami összeköt című tanulmánya, mely a válás lelki és társadalmi hátterét és következményeit vizsgálja, olyan kérdéseket felvetve, mint a közös gyermek(ek) neve, elhelyezése és a közösszülőség. Az elméleten túl esettanulmányt is kapunk egy kilencéves kisfiú és apja viszonyáról.
A harmadik fejezetben Amikor egyedül kell, hogy menjen címen Hegedűs Réka szociálpolitikus az egyszülős családokról értekezik, mind magáról a szóhasználatról, a kialakulásukról, felelősségvállalásról és szülői mintákról, valamint a parentifikáció és a támogatás mikéntje is említésre kerül.
A negyedik fejezet Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus tollából az Átláthatatlan káosz helyett harmonikusan összerakott egész címen a mozaikcsaládokról szól, bár azt hiszem, ez a cím az egész könyvért beszél és jól jellemzi azt. Számos esettanulmányon keresztül többek közt a testvérek helyzetét, a nagyszülők hozzáállását és a határokat, szabályokat boncolgatja.
Csak te meg én címen a gyermektelen családokról írt tanulmány Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus. Az ötödik fejezetben olvashatunk a társadalmi kontextusról, vágyakról, attitűdökről és okokról, valamint a támogatási lehetőségekről, lépésekről.
Cs. Ferenczi Szilvia a hatodik fejezteben Amikor a tudomány besegít címmel az asszisztált reprodukciós eljárással fogant gyermekekről és családjaikról értekezett. A folyamat részletes leírása és a hazai szabályzások ismertetése mellett szívszorító történetek is segítik a szituáció megértését, ugyanakkor a gyermekkel való megbeszélésre is ad tippeket a szerző.
Faix-Prukner Csilla és Rózsa Krisztián pszichológusok nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint egy átfogó tanulmány írásába a szivárványcsaládokról, A sokszínű gondoskodás címen. A hetedik fejezet a gyermekvállalás módjaira is kitér, az újraalkotott családok és aggodalmaik, a társadalmi normák és a gyermekek szempontjából való sajátosságok is szóba kerülnek, sőt, még az LMBTQ-mesekönyvek kérdésére is kitérnek.
Az örökbefogadásról ír Amikor a gyerekek és a szüleik egymásra találnak címmel oktatónk, Bátki Anna. A nyolcadik fejezet a hazai szabályozásokon túl kitér a családi életciklusokra, előítéletekre és testvérek helyzetére is.
Másik oktatónk, M. Ribizkei Nóra Befogadlak, bármerről jössz, elengedlek, ha jó helyre mész címmel a nevelőszülőségről írt tanulmányt. A kilencedik fejezet mind a gyermek, mind a vér szerinti, mind a nevelőszülő pszichés változásait számba vette, a kapcsolattartásra és az intézményi háttérre is kitér.
A kötet szerzői között szerepel egy további oktatónk, Nguyen Luu Lan Anh, a Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet igazgatója, akinek azért is örültem különösen, mert a félévben hasonló témában hallgathatom az előadásait. A 10. fejezetet egyetemünk professor emeritusával, Boreczky Ágnessel írta a többkultúrájú családokról. A transznacionális család fogalmán túl az identitás, az akkulturáció és a nyelv kérdése is napirendre kerül.
A 11. fejezet a mentálisan sérülékeny szülők nehézségeiről szól, F. Lassú Zsuzsanna szexuálpszichológiai szakpszichológus tollából. Többek közt a szülői mentális egészségről és annak megbomlásáról, illetve ennek hatásáról ír, nem kerülve az átadás és a pszichológiai diszfunkciók témakörét sem.
Boros Boglárka gyógypedagógus az eltérő fejlődésmenetű, krónikus beteg gyermekek családjairól írt a 12. fejezetben. Tanulmánya elején található kiemelt idézet rendkívüli bemutatást enged ezen családok életébe. A fejezet az uralkodó paradigmákról, krízishelyzetekről és többek közt a diagnózisközlésről is szólt, de említi a stresszorokat, a különböző családi alrendszerekben tapasztalható nehézségeket is.
A 13. fejezetben Prónay Beáta és Gombás Judit gyógypedagógusok a fogyatékos szülők családjáról értekeznek törvényi ás társadalmi vonatkozásokkal, valamint az eltérő helyzetek szemléltetésével.
Végül, de nem utolsósorban a 14. fejezetben a veszélyeztetett és veszélyeztető családok körülményeiről ír Herczog Mária szociológus. Azon túl, hogy jutnak el idáig a családok és milyen hatások érik így az ilyen családban nevelkedő gyermekeket, a szerző nagy hangsúlyt fektet a támogatási lehetőségekre is.
