Nem kell megijedni, nem egy thriller műfajbesorolása ez, de még csak nem is egy színdarabé. A pszichodráma egy 1930-as években kidolgozott terápiás módszer, amelynek fókuszában az önismereti személyiségfejlődés áll, segítőeszköze pedig a dramatikus szerepjáték. A módszer mélységeibe Zámbóné Ivanics Hajnalka vezet be minket.
A pszichodráma atyja, Jacob Levy Moreno 1910-ben kezdi el kidolgozni a terápiás módszer alapkoncepcióját, amelyet magával visz amerikai emigrációjába, majd 1942-ben, New Yorkban nyitja meg az első pszichodráma-intézetet. Magyarországra nem sokkal később, a II. világháborút követően érkezik meg a módszer, mára pedig – 1989 óta – a Magyar Pszichodráma Egyesület felügyeli a pszichodráma etikus alkalmazását.
Zámbóné Ivanics Hajnalka hivatásánál fogva református lelkészként szolgál Káposztásmegyeren, azonban több, mint tizenöt éve pszichodrámázik és alkalmazza a módszert egyéni lelkigondozói munkájában is. Vallja, hogy kritikus élethelyzetben, megoldhatatlannak látszó problémák között vagy egyszerűen csak változásra vágyva a pszichodrámás foglalkozás jó alkalom arra, hogy valaki szembenézzen saját vakfoltjaival és erőt gyűjtsön a kihívásokhoz. Az alábbiakban vele göngyölítjük fel e terápiás módszer lényegét és tulajdonságait.
Református lelkészként hogyan találkoztál először a pszichodrámával?
Talán inkább úgy mondanám, hogy a segítő hivatásomnak és a drámára találásomnak közös lehet a gyökere. Mindig élt bennem egy erős vágy, most már tudom, hogy egy „grandiózus segítő én”, ami arra sarkallt, hogy igyekezzek megmenteni bajba jutott, reménytelen sorsú embereket. Ez nagyon magasztosnak tűnik, de valójában önsorsrontó tendenciává tud válni, ha a segítő attitűd mögötti sérülésre nem látunk rá, és nem tartjuk kézben ezt az erős belső késztetést. Akkoriban éppen egy hajléktalan fiú lakott nálunk, és vártam a harmadik babámat. Olyan határhelyzethez érkeztem, mind az energiáimat, mind a családunk dinamikáit illetően, hogy segítséget kellett keresnem: miért csinálom mindezt, miközben majd’ belehalok?!… Egyszóval nagy volt a szenvedés-nyomás, így találtam rá a pszichodrámára. Egy segítő férfi ajánlotta, aki droghasználó börtönben fogvatartottakkal dolgozik. Azt mondta, neki segített, hogy helyretegye magát. Azóta is hálás vagyok neki.
Önreflexió, önismeret, önbecsülés, megküzdés – ezek a szavak sokszor szerepelnek a pszichodrámát ismertető szövegekben. Ezeket célozza meg tehát a terápia?
Igen, nagyon leegyszerűsítve ezt tanultam meg. Az egyik első drámajátékom arról szólt, hogy rengeteg dolgom ellenére csak ülök a tévé előtt és sorra nézem a filmeket. Nem értettem magamat. A játékom során ráláttam, hogy valójában egy nagy érzelmi kifáradás, éhség kellős közepén vagyok. Felszabadító volt pusztán a felfedezés, hogy mi is történik bennem. Megtanultam tisztelni az érzéseimet, és sokkal elfogadóbb vagyok magammal. Ez egyébként egy fontos keresztény erény, ezzel szemben a keresztények olykor hajlamosak az önostorozásra. Isten igent mondott ránk, rám is. A pszichodrámában megtanultam igent mondani magamra.
Mit nyerünk azzal, ha részt veszünk pszichodrámás foglalkozásokon?
Azon túl, hogy ez valóban egy önmagunkért tett lépés, mindez egy csoport elfogadó légkörében zajlik. Azt mondjuk: ami kapcsolatban romlott el (gondolok itt a származási családból hozott sebeinkre is), az kapcsolatban gyógyul meg. Itt ez a csoport adja a kapcsolati hálót, ami megtart és gyógyít.
Kérlek, mesélj a konkrét alkalmakról. Miként épül fel egy-egy foglalkozás?
A pszichodrámának is sokféle ága, iskolája van, ezért többféle módszer is használatos. Ami nagyon fontos, hogy a csoportban épüljön föl egy bizalmi légkör. Ezt közösségépítő játékokkal, kisebb dramatikus „szösszenetekkel” készítjük elő. Ilyen például egy csoportjáték, amiben fontos a spontaneitás, hogy önmagunkat szabadon megmutathassuk. Két drámavezető vállvetve dolgozik, hogy a résztvevők biztonságos kereteket kapjanak ehhez. Amikor a csoportkohézió elég erős, sor kerülhet az ún. protagonista játékra. Ennek során egy „főszereplő” mutatja meg azt a kapcsolati lenyomatot, ami a lelkében van, pl. egy konfliktust, amit nem tud megoldani. A dráma színpadán megtörténhet az, ami a valóságban nem tudott, kimondódhatnak olyan érzések, melyeknek eddig nem adott teret. Történhet határhúzás, megbocsátás, bocsánatkérés stb. A vezető lelke ráhangolódik a protagonistáéra, és tartja, kíséri, hogy a nehéz érzésekkel is találkozni tudjon. Mindig több körös csoportos reflexióval zárjuk az alkalmat.
Idén döntöttél úgy, hogy te magad fogsz egy pszichodrámás csoportot indítani. Mi vezetett erre a döntésre?
A pszichodráma képzés egy több évig tartó folyamat. Maga az önismereti munka is általában 120 órával indul. Én most vezetőnek tanulok, és a végzettség megszerzésének feltétele egy saját csoport indítása. Nagyon szerencsés vagyok, mert egy korábbi mesterem, akit tisztelek és szeretek, szívesen vállalkozott arra, hogy velem indítson csoportot. Úgy érzem, jó csapat leszünk. Ez is egy 120 órás önismereti kurzus lesz, mely egyetemi képzések önismereti munkájának is beszámítható, mivel a Magyar Pszichodráma Egyesület keretein belül dolgozunk.
Hallgatói lap vagyunk, így nem mehetek el a kérdés mellett, hogy egyetemistáknak is érdemes-e kipróbálni a pszichodrámát?
Nagyon jó kérdés. Az a tapasztalatom, hogy kell ehhez egy érettség, egy énerő, hogy szembe akarjunk nézni magunkkal. Sokaknak ez 30 éves koruk után adatik meg, de nem minden esetben. Az önismeret nagyon áldott dolog, különösen, ha az ember az élete legnagyobb döntései előtt szerez valamit belőle. A bölcsesség fiatalon még nagyobb kincs!
Kiemelt kép: pszichodramaBudapest.hu
