Járvány és társadalom címmel tartott konferenciát a Milton Friedman Egyetem – természetesen – online. Az előadók, akik közül hárman is az ELTE-ről érkeztek, a koronavírus-járvány társadalmi vetületét vizsgálták.
Február másodikán több mint 120 érdeklődő ült képernyő elé, hogy megtekintse a Milton Friedman Egyetem konferenciáját, ami a Járvány és társadalom címet kapta. A kutatók előadásaikban nemcsak a járványügyi adatokat ismertették, hanem a pandémia közösségi hatásairól is beszéltek. A konferencián három előadó is az ELTE-ről érkezett.
Schottner Krisztina, a Milton egyetem rektorhelyettese köszöntőjében kiemelte, hogy a konferencia témája az egyetem profiljába jól illeszkedik. Egyik célnak azt tartja, hogy a konferencia a hasonló társadalomtudományi kutatásokra ösztönzőleg hasson. Az online konferenciát Soós Eszter Petronella, a Milton egyetemi adjunktusa vezette.
Az előadók többsége online kutatási eredmények alapján vonta le következtetéseit, csakúgy, mint Bauer Zsófia, aki úgynevezett netnográfiai kutatást végzett. Bauer előadásában a koronavírus közösségi médiás megjelenését vizsgálta. Az Ynsight kutatási igazgatója az eszmecsere fő színterét, a Facebook kommentjeit vizsgálta, amik kétharmad arányban negatív attitűdöt hordoztak. Hasonlóan a koronavírus percepcióját mutatta be Ferencz Zoltán, az MTA kutatója is, viszont ő a vírus szempontjából sérülékeny csoportokra (például az idősekre és a hajléktalanokra) koncentrált. Az előadó a koronavírust (más jelenségekkel együtt) egy koordináta-rendszerbe helyezte, aminek egyik tengelyén az ismeretlen kockázat mértékét, a másikon a rettegés mértékét jelölte. A felmérés szerint a vírus a vakcinától jóval rettegettebb, de ugyanakkor több ismeretlen kockázatot is rejtő pozícióba került: a vizsgált személyek összességében úgy ítélték meg, a vírus kockázatairól rendelkeznek kevesebb információval, és jobban is félnek tőle. Grajczjár István, a Milton Friedman Egyetem docense előadásában kifejtette, hogy külföldön a megélhetés veszélyeztetettsége növeli az oltakozási kedvet, és nemzetközi eredmények alapján azt állította, az alacsonyabb presztízsű munkavállalók nagyobb számban oltatják be magukat; Magyarországon ezzel szemben éppen fordítva van a helyzet.
Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója és a Milton adjunktusa a pártpreferenciák szerint vizsgálta az oltakozási kedvet. A magyar társadalom többsége a nyugati vakcinát részesíti előnyben, ugyanakkor a kínai oltás elfogadottsága nő a Fidesz-szavazók körében. Csurgó Bernadett, a Társadalomtudományi Kutató Központ tudományos főmunkatársa és Földes Annamária, az Ipsos kutatási igazgatója a fogyasztási stratégiákat és azok változásait vizsgálták előadásaikban. Kiderült, hogy a magyar társadalomban a leginkább átalakult fogyasztói szokás az online vásárlás megnövekedése, de ennek tartósságát még korai lenne meghatározni.
Az előbbi tömör összefoglaló után pedig bővebben is szót ejtünk négy előadásról: a konferencia nyitóelőadásáról, valamint egyetemünk három oktatójának kutatásáról.
A konferencia első előadását Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja tartotta, aki a rendezvény fővédnöke is volt. Szócska a többi előadótól eltérő módon kevésbé a járvány társadalmi oldalát vizsgálta, hanem egyfajta orvostudományi kontextusba helyezte, hogy mivel is állunk szemben. Ez pedig nem volt mindig magától értetődő. A járvány első hullámában a szakértők sem tudták, hogy mit is jelent pontosan a vírus elleni védekezés, hiába volt lehetőségük nagy méretű adathalmazzal dolgozni. Ilyen big data volt a tavaszi időszakban a mobiltelefonok cellainformációinak figyelése. A Magyarországon lévő 9 millió mobiltelefon mozgását a cellainformációkból tudták modellezni a kutatók. Így hívhatták fel a figyelmet például a Balaton-parti városokban megmutatkozó megnövekedett mozgásra.
A döntéshozók által is figyelt adatok ismertetése után a dékán az egészségbiztonság kérdéseivel foglalkozott. A fogalom szűk értelemben az emberiségre fenyegetést jelentő eseményeket, nevezetesen a járványügyet jelenti, de a tapasztalat szerint az értelmezést ki kell bővíteni. Az egészségbiztonság így a politikai döntéshozást, a védekező eszközök gyártásának iparágát és a digitális egészségügyet is magába foglalja. Eszerint az egészségbiztonság szorosan összefügg a nemzetbiztonsággal is.
Az előadó Izrael és az Európai Unió közötti különbségeket hozta példának. Amíg az EU 15,5 eurós áron jut hozzá a Pfizer vakcinához, addig Izrael 62 eurós összeget fizet ugyanazért. A közel-keleti országban mégis nagyobb a vakcináció tempója, ugyanis a vírus nemzetbiztonsági kockázata nagyobb. Izraelben a vírus fegyver lehet a terroristák kezében. A koronavírussal fertőzött személy direkt megfertőzhet tömegeket, ami hatalmas kockázat, így az oltásellenes aktivizmus kezelése is nemzetbiztonsági kérdéskör.
Szócska Miklós az előadás végéhez közeledve a vírushelyzet még mindig kérdéses pontjaira világított rá. Még mindig nem tudjuk, hogy az oltást megkapott személyek tovább fertőzhetnek-e, illetve be kell-e tartania az oltottaknak a vírus megállítására hozott rendeleteket.
A konferencia második előadója Örkény Antal, az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi tanára volt. Előadásának címe A koronavírus-járvány társadalmi hatásainak lehetséges makro-, mezo- és mikroszintű problémái. Örkény Antal szerint általánosan kijelenthető, hogy a koronavírusjárvány egy exogén, vagyis kívülről érkező krízis, aminek előzménye bizonytalan, kimenetele nem belátható, és a kezelhetősége is kétséges. További társadalmi jelenség, hogy mivel mindenki megfertőződhet, ezért a halál mindennapi jelenséggé vált.
A pandémia mikroszintű hatásai között a személyes problémák kézenfekvők. A bezártság okozta depresszió, apátia és szorongás a mentális egészség romlásához vezet. A viselkedésünkre is hatással van a járványhelyzet. A mindennapi rutintevékenységeken is változtatni kellett, és az életmódunk (pl. fodrászhoz járás) is csorbát szenvedett. Ezeken felül általánosságban elmondható, hogy a térbeli mozgásunk a karantén alatt leszűkült, és az időfelfogásunk sem olyan, mint a koronavírus előtt. A személyközi kapcsolataink alapvetően válságba kerültek. A maszkviselés az emberi mimika nagy százalékát takarja, illetve félelem alakult ki a kívülállókkal, idegenekkel szemben. A problémák a társadalmi csoportkapcsolatokban is megmutatkoznak, a családi konfliktusok száma nő, illetve csökken a generációs szolidaritás.
Makroszinten öt különböző szempontot különített el az előadó. Örkény először a kockázati társadalomról beszélt, ami azt a megváltozott közösséget jelenti, ahogyan a társadalom a kockázatra reagál. A kockázati társadalomban az egyenlőtlenségek növekednek, illetve a marginalizálódás új szempontjai erősödnek fel: ilyen a digitális szakadék. A második szempont az állam túlhatalma, ami az információhoz való hozzáférés kérdésével függ össze. Az erőforrások és az információ is állami monopólium lett. A rendkívüli jogalkotás metódusa miatt a demokratikus intézmények sérülnek. A vakcinával kizárólag az állam rendelkezik (a nemzetközi egyezmények szerint), így az ahhoz tartozó tájékoztatásért is az állam felel. Ilyen tájékoztatás például az oltási terv, aminek egészét a közvélemény még nem láthatta. A negyedik szempont a bizalom és bizalmatlanság ellentmondásai. A személyes bizalom esetében a szolidaritás verseng a gyanakvással, de az intézmények iránti bizalom is kitetté válik. A krízishelyzetben az állami intézmények iránti bizalom kulcsfontosságú lenne, de az állam túlhatalma éppen ezt ássa alá. Örkény az utolsó szempontnak a nacionalizmus felerősödését jelölte meg. Amíg a pandémia globális, addig az arra adott megoldás nemzetállami keretek közé van szorítva. Ebben a helyzetben felerősödik a nemzeti identitás szerepe és erősödik a xenofóbia is.
Krekó Péter, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa és a Political Capital kutatóintézet igazgatója A koronavírus és az oltásellenesség politikai, pszichológiai megközelítésben címmel tartott előadást. Alapvetően két kérdésre kereste a választ: mennyire elterjedtek a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletek a magyar társadalomban, és hogyan mutatkozik ez meg a vakcinációban? A közvélemény-kutatás online zajlott három hullámban, az utolsó szeptember-októberben. A megkérdezett 5254 fő mindössze 12%-a oltatná magát biztosan be koronavírus elleni vakcinával. További 15% valószínűleg beoltatná magát, de az oltást pártolók száma így is alul marad a biztosan elutasítók mögött. Az ő számuk 28%. Bár a kampány hatására növekszik az oltási kedv, de messze elmarad a nyájimmunitás eléréséhez szükséges minimumtól.
Az összeesküvés-elméletekre vonatkozó kérdésekből kiderült, hogy a megkérdezettek 11%-a hiszi, hogy a koronavírus csupán kitaláció és nem is létezik. 27% értett azzal egyet, hogy a koronavírus biológiai fegyver a nagyhatalmak kezében. Az első két kérdéssel egyetértők között nagy volt az átfedés, vagyis sokan egyszerre hisznek abban, hogy a vírus nem létezik, és azzal, hogy fegyverként használják a hatalmak. 31% értett azzal egyet, hogy a koronavírusnak természetes okai vannak. Ezzel szemben 16% gondolta azt, hogy a vírus megjelenéséhez köze volt a gyógyszergyártó cégeknek, hogy ezzel könnyítsék meg gyógyszereik és vakcináik árusítását. Egészen magas arány, a válaszadók 29%-a gondolta azt, hogy egy bizonyos háttérhatalom a koronavírus által irányítja a világ népességét. A kutatók végül egy kérdéssel egy általános összeesküvés-elmélet népszerűségét is mérték. 39% mondta azt, hogy egyetért azzal az állítással, hogy léteznek olyan titkos szervezetek, amik befolyásolják a politikai döntéseket.
Az eredményeket összesítve elmondható – vonta le a következtetéseket a kutató –, hogy kevesebben hisznek az összeesküvés-elméletekben, és többen vannak, akik azokat elutasítják. A magyar társadalomra leginkább a konspiratív logika érvényesül, nem pedig a teljes tagadás. Külföldi kutatók eredményeivel kiegészítve Krekó elmondta, hogy az összeesküvés-elméletek aláássák a kormányzat rendeleteit is, például a maszkviselést, és elmondható, hogy az azokban hívők kevésbé bíznak a vakcinában.
Az előadó végül arra is kitért, hogy miként lehetséges, hogy az oltásellenes mozgalmak bölcsőjében, Nagy Britanniában alig van koronavírusvakcina-ellenesség. A brit kormányzat a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektet a dezinformációk leküzdésére; többek között ez az oka annak, hogy a lakosság nagy részét már sikerült beoltani.
Koltai Júlia, az ELTE Társadalomtudományi Kar adjunktusa és Karsai Márton, a CEU docense együtt adták elő Társadalmi egyenlőtlenségek megjelenése a járványterjedésben című előadásukat. A két kutató a Magyar Adatszolgáltató Kérdőív, vagyis a MASZK eredményeiből dolgozott, amiről elmondható, hogy összesen 260 ezerszer töltötték ki és napi 500 visszatérő kitöltő még mindig akad – hiszen újra kitölthető kérdőívről van szó. A kutatás elsősorban a kontaktusokra koncentrál (két méternél közelebbi, 15 percnél hosszabb találkozás), és a hibája, hogy nem reprezentatív. A kitöltők között inkább nyugat-magyarországiakat és jobbára nőket találunk. A tervek szerint áprilisban egy kiegészítő telefonos kutatás is indul, amivel reprezentatívvá kívánják súlyozni az eredményeket.
A MASZK eredményei alapján tisztán látják a kutatók, hogy a nyáron megnövekedett számú külföldre utazás volt az egyik oka, hogy szeptember-október tájékán a második hullám jóval nagyobb volt az elsőnél. Koltai Júlia arra is felhívta a figyelmet, hogy a kontaktuskutatásban nem kizárólag a változás arányát kell figyelembe vennünk, hanem az abszolút értékét is. Ez azt jelenti, hogy a home office-ba vonult emberek jóval nagyobb arányban csökkentették kontaktusaik számát, ellenben például a munkanélküliekkel, akiknek nem volt honnan csökkenteni. A kutatásból kiderült, hogy az emberek 90%-a csökkentette a kapcsolatai számát, és elenyésző azoknak a száma, akiknek nem változott, esetleg nőtt. A magyar átlag pedig 32, ennyi személlyel kevesebbel találkozunk nap mint nap. Ez a nagyvárosokban értelemszerűen nagyobb, míg a kistelepüléseken nem tudták ilyen mértékben csökkenteni a kontaktusszámot az ott élők. Jelenleg átlagosan 6,4 emberrel találkozik egy átlagos magyar, és az aktuális kontaktusok számánál is érvényesül, hogy a társadalom 90%-a nagyon kevés emberrel találkozik, azonban van egy 10%-os tömb, akik viszonylag sokkal. Az előadók a kutatás további céljaiként a munkacsoportok, illetve presztízsszakmák szerinti elkülönítést jelölték meg.
A kiemelt, az első, a második és a harmadik beillesztett kép forrásai.
