A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból általában minden évben a magyar költészet előtt tisztelegnek különböző irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és felolvasásokkal.
„1905-ben születtem Budapesten, görög-keleti vallású vagyok.” Ez az első mondata József Attila Curriculum Vitae-jének, amelyet 1937-ben írt. Ugyanebben az évben keletkezett Ars poetica című költeménye, amelyet az alábbiakban olvashatunk.
JÓZSEF ATTILA: ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február eleje
Tverdota György József Attila költészetéről íródott tanulmánykötete, a Határolt végtelenség 2005-ben jelent meg. Tverdota külön fejezetet szentel az Ars poetica elemzésére. A vers 1937-ben jelent meg a Szép Szó április-májusi számában. Tverdota György a költeményt „József Attila anti-ars poeticájának” nevezi. A vers ajánlásában Németh Andor nevét olvashatjuk. Tverdota úgy gondolja, hogy a költemény keletkezése erőteljesen biografikus eseményekhez köthető. Tverdota feltételezése szerint 1937 februárjában a Cobden Szövetségben egy szemináriumot rendeztek a költészet témakörében. Ezen az alkalmon részt vett József Attila és Németh Andor is. A költő és a kritikus véleménye nem egyezett a költészet élményszerűségének témája kapcsán. A kutató szerint ennek az összeszólalkozásnak az élménye ösztönözhette József Attilát a költemény megírására.
A vers műfajtörténetileg is érdekesnek bizonyul az életmű alapos ismeretében. Tverdota szerint József Attila költészetében az életműben időben előre haladva egyre gyakrabban jelennek meg klasszikus műfajú szövegek –gondolva itt az Ars poetica-n kívül az Ódára vagy az Elégiára. József Attila költeménye jellegzetes példája az anti-ars poeticának, amelyben a költő a nézeteit Németh Andor felfogásával szemben fogalmazza meg.
A vers nyitánya egyértelművé teszi a versben megszólaló szerepét. „Költő vagyok.”– olvashatjuk. A határozott, tömör kijelentő mondat alapján az olvasó elvárása talán az lehet, hogy a költőnek magától értetődő módon foglalkoznia kell hivatásával, érdeklődnie kell a költészet iránt. A „ Mit érdekelne/ engem a költészet maga?” mondat viszont ezzel az olvasói elvárással kontrasztív viszonyba kerül.
József Attila költeményének első sora provokatívan és a költői magabiztosság szabadszájúságával ragadja meg ezt a különös ars poeticát.
A vers és szakirodalom forrása: Tverdota György, Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései, Bp., Osiris, 2005.
