Kommunikáció a gyerekekkel és a tanulókkal: mi lenne, ha működne?

„Communiquer avec ses enfants, ses élevès: et si c’était possible?–„Kommunikáció a gyerekekkel és a tanulókkal: mi lenne, ha működne?” című előadás meghívott vendége, Patrick Dorpmund tizenkét évig dolgozott tanárként Németországban. A tanári pályája és a szakképzések során szerzett tapasztalatai alapján meg van győződve arról, hogy a kommunikáció és az emberek közötti kapcsolatok alapvető fontosságúak. A másfél órás interaktív előadás során bemutatott két módszert, a DESC, illetve a CNC kommunikációs módszert, melyeket – véleménye szerint – a különböző vitás, konfliktusos helyzetekben nagy eredményességgel lehet használni. Az előadás során, a konferencián résztvevőknek is alkalmuk nyílt az elhangozottakat kipróbálni, gyakorlatban alkalmazni és megtapasztalni azt, hogy nem csupán az oktatás, hanem a mindennapi élet számos vitás helyzetében hatékonyan alkalmazhatóak a fent ismertetett módszerek.

A megnyitó után Patrick Dorpmund az előadáson résztvevőket megkérte arra, hogy idézzenek fel egy olyan párbeszédet, amely köztük, felnőtt emberek és gyermekek között zajlott. Külön hangsúlyozta, hogy a foglalkozáson részt vevők elevenítsék fel, hogy milyen érzések kavarogtak bennük az adott szituációban. A hat ember felszólalásai mind konfliktusos helyzetet, egy felnőtt és egy gyermek között történő kihívást mutattak be. Az emlékek ismertetése során a résztvevők hangsúlyozták, hogy ezek az emlékek és az akkori szituációk frusztrációt, tehetetlenségérzést és dühöt váltottak ki belőlük. Dorpmund véleménye szerint az érzések és a kihívások rossz kezelésének két oka van. Az egyik, a konfliktusos helyzetben történő hibás kommunikáció, a másik, hogy a felnőtt emberek és a gyermekek kiinduló valósága, a konfliktust kiváltó helyzet nem azonos. Az előadó állítása szerint a felnőttek hajlamosak túldramatizálni a szituációkat.

A kiindulópont ismertetése után megoldási javaslatként bemutatta a DESC és a CNC módszert. Első lépésként a mozaikszó D betűjét, a desciptiont, azaz leírást, vagy az observationt, azaz megfigyelés mozzanatát emelte ki az előadó. Fontos a nem erőszakos kommunikáció során, hogy a két fél között történő kommunikációban a kiinduló valóság azonos legyen, azaz a felnőttek által leírt helyzet ne tartalmazzon értékítéletet. Példaként említette, hogy a „Hatalmas a rendetlenség a szobádban”- felépítésű mondatok helyett sokkal hatékonyabb és célszerűbb a szoba tényleges fizikai helyzetének leírása, miszerint „Van két darab koszos zokni és egy nadrág a földön”. A valóság tényleges leírása során egyik fél sem tudja kétségbe vonni a tényszerű helyzetet, értékítélet azonban nem szerepel a mondatban.

A DESC mozaikszó E betűje az expression, az (érzelem)kifejezést takarja. Az előadó szerint a nyugodt kiindulópont megteremtése után fontos, hogy a felnőttek elérjék azt, hogy a gyermek megnyíljon előttük. Ennek hatékony módja az, hogyha a felnőtt kifejezi az érzéseit, érzelmeit, amit az adott szituációban érez, vagy amit a helyzet vált ki belőle. A kamaszokat Dorpmund az „osztriga” jelzővel illette, arra utalva, hogy ebben a korban hajalmosak a fiatalok teljesen bezárkózni. Az erre korra jellemző kevés kommunikáció nem csupán a konfliktusos helyzetekben, hanem a mindennapi élet során is megnehezíti a kapcsolattartást.

A mozaikszó követkő eleme, az S a solution, azaz a megoldás, míg a C a conséquence, vagyis következmény francia szavakat takarja. Dorpmund a DESC módszer ismertetése során arra hívta fel a figyelmet, hogy a közös valóság megteremtése és bármilyen nehéz is legyen, de az érzelmek kifejezése után törekedni kell az adott helyzet békés lezárására és következtetések levonására. Fontos megértetni a gyermekkel, tanulókkal, hogy ők miért profitálnak az adott konfliktusos helyzet lezárásával, miért jó számukra az, hogy a közösen kitalált megoldást elfogadják.

Azonban vannak olyan helyzetek, amikor a konfliktusos helyzetet nem oldja meg a DESC módszer, mivel a szituációban megjelennek az egyik fél szükségletei is. Erre alkalmas a CNC módszer, mely során – annak elkerülése érdekében, hogy a kommunikáció agresszívvé váljon – a szereplőknek meg kell próbálniuk elkülöníteni, hogy az, amit az adott helyzetben mondanak, az szükséglet, vagy csak egy megoldási stratégia. Dorpmund a „Szükségem van egy kávéra” mondat szemléletes példáján keresztül mutatta be a módszert. Ebben az esetben, a mondat kijelentőjének el kell gondolkoznia azon, hogy miért érzi azt, hogy szüksége van a kávéra. Éber szeretne lenni? Esetleg lenyugodni? Vagy csupán felmelegedni egy meleg italtól? Fontos ezt megtudnia saját magáról, hiszen bármi is legyen a kávé szükségletét kiváltó indok, arra más megoldások is léteznek. Ha éber szeretne maradni az illető, kinyithatja az ablakot, mozoghat. Ha fel szeretne melegedni, a meleg kakaó és tea is megoldást jelenthet. A példán keresztül hangsúlyozta, hogy minden helyzetben több eszköz van, de csak egy szükséglet. A nem erőszakos kommunikáció alapja, hogy a résztvevők párbeszéde során ne keveredjen a szükséglet és a megoldási stratégia.

Mind a két módszernek más-más előnyei vannak és eltérő szituációkban oldhatják meg sikeresen a konfliktusos helyzetet. A két módszer előnye, hogy különböző életkorú gyermekekkel, csoportokkal és egyéni helyzetekben is alkalmazhatóak, fontos lehet ezeknek az ismerete, amennyiben a két fél meg szeretné valósítani az erőszakmentes kommunikációt. Az előadásról videó felvétel készült, mely megtekinthető a Francia Intézet Facebook honlapján.

Kép forrása: linkedin.com