Sorozatunk negyedik részében az elkötelezetten turanista eszméket valló, két világégést megélt, széles körű – mondhatni enciklopédikus – műveltsége révén, mely a geográfián túl kiterjedt a történet-, a néprajz-, a természet-, valamint a műszaki tudományokra is, a magyar geográfia és a magyar tudományosság egyik legszínesebb alakjának joggal nevezhető, tollat és ecsetet egyaránt lelkesen forgató Cholnoky Jenővel, valamint kínai utazásával foglalkozunk.
Cholnoky Jenő 1870-ben a királynék városában, Veszprémben a modern magyar novella egyik úttörője, Cholnoky Viktor után és a modern magyar novella másik úttörője, Cholnoky László előtt, a híres Cholnoky fivérek második tagjaként látta meg a napvilágot.
Úszó mulatóhely Dél-Kínában
Középfokú tanulmányait a veszprémi Piarista Gimnáziumban (mai Lovassy László Gimnázium) végezte. A földrajz iránti érdeklődése, rajongása már középiskolás éveiben megmutatkozott, apja azonban – kétségkívül színtiszta jó szándékból – mégis a Budapesti Tudományegyetem (mai Eötvös Loránd Tudományegyetem) helyett a József Műegyetemre (mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) íratta be, döntését azzal indokolva, hogy a tanárok egytől-egyig szegények. Mérnöki tanulmányai végeztével tanársegédi állást kapott a Műegyetem vízépítési tanszékén. Cholnoky Jenő végül mégis egyetemünk polgárává vált, hiszen időközben megismerkedett az akkor már világhírű földrajztudóssal és Ázsia-kutatóval, Lóczy Lajossal, aki az ifjú tehetséget meghívta maga mellé a Budapesti Tudományegyetem földrajzi tanszékére, ahol később az egyetemi ranglétrán egészen az egyetemi tanárságig jutott.
Egy geográfus számára – főleg, ha az Lóczy Lajos mentoráltja volt – nélkülözhetetlennek bizonyult az utazás, illetve a földrajzi ismeretek közvetlen, személyes megtapasztalása. Cholnoky mestere ösztönzésére 1896-ban vágott neki a két évig tartó kínai útjának, amelynek tapasztalatait két kötetben a nagyközönség számára is fogyasztható minőségben A sárkányok országából címmel adta közre. Művének felvezetőjében egy „kedves, jó baráttal” – az utazás előtti lázas csomagolás közben – folytatott dialógus keretei között Cholnoky motivációiba kaphatunk némi betekintést:
Házaló “kifőzde” Peking utcáin
„– De láttál-e már kínai ekét pontosan lerajzolva? Láttál-e már kínai ház szerkezetét behatóan tárgyalva? A halászatukról mit olvastál? Azt, hogy hálóval halásznak meg kormoránokkal. Egyebet nem tudsz róluk.
– Ezt sem tudtam. De hát te mindent akarsz odakünt tanulmányozni? Geológiát, hidrografiát, topografiát, folyószabályozást, néprajzot, talán még botanikát és zoológiát is? Nem tanulmányoznád még azt is, hogy hogyan oltanak a kínaiak himlő ellen? Tisztelem a gusztusodat! (…) Ember ez sok! Aztán mindezt kétezer forintból!
– A pénznek ahhoz semmi köze sincs. Tudom azt, hogy nem mulatság kedvéért megyek. Minden utazónak kötelessége mindent, amit csak tehet, tanulmányozni. (…) Nagy öröm a könyvekből tanulni, de még nagyobb öröm a természettől magától hallani a tudományt.”
Cholnoky Jenő nem több mint kétezer forinttal a zsebében Budapestről Fiumébe, onnan pedig Triesztbe utazott, hogy a Llyod Imperator névre keresztelt tengerjáró hajó fedélzetére lépve kezdetét vehesse kalandos utazása. A hajón svájci misszionáriusok és kifogástalan műveltségű, ámde a hölgyek körében megbotránkozást keltő szokásokat űző angol úriemberek társaságát élvezhette. Bizonyos Mr. Gr. például reggelente „olyan toalettben jelent meg, hogy az osztrák és svájci nők sikoltva futottak vissza kabinjukba.”
Triesztből a mai Jemenben található Ádenig hajózott, onnan pedig Bombay, Colombo, Szingapúr és Hong Kong érintésével jutott el Sanghajba.
A mongol sátor szerkezete és berendezése
Kétéves Kínában való tartózkodása alatt folyamatosan pénzhiánnyal és a helyi bürokráciával küzdött, anyagi szükségletei miatt több esetben kölcsön felvételére kényszerült, de volt, hogy tudományos ismereteit felhasználva kisebb-nagyobb pénzbeli ellenszolgáltatásokért cserébe szakértelmével segítette a helyiek boldogulását. Minden megpróbáltatása ellenére azonban óriási utat járt be, melynek jelentős részét – mintegy 6000 kilométert – gyalogszerrel tette meg. Megismerte és behatóan tanulmányozta a két nagy folyó, a Jangce és a Sárga-folyó alsó szakaszának földrajzi viszonyait, valamint a deltavidék állapotával és az árvizek kérdéseivel is foglalkozott, sőt rengeteg hasonlóságot vélt felfedezni a Sárga-folyó és a Tisza szabályozásában. A folyók mellett egészen a Góbi sivatag pereméig nyomulva vizsgálta a mongol pusztaság homokmozgásait. Mandzsúriában pedig – ahova Nagaszaki és Vlagyivosztok érintésével jutott el – felfedezte az addig ismeretlen, a magyar Alfölddel szinte azonos kiterjedésű mandzsúriai bazaltfennsíkot.
Földrajzi felfedezései mellett rengeteg, a néprajztudomány számára értékes anyagot gyűjtött, valamint ezernél is több illusztráción és fényképen örökítette meg a kínai tájak mellett a helyi építészet sajátosságait, a közlekedés hagyományos formáit, de a kínai csatornarendszer működését is, tehát en bloc megpróbált mindent dokumentálni, ami Kínában az ember és a természet kapcsolatát szimbolizálhatta.
Kíváncsi néptömeg Cholnoky Jenő körül
Hazatérte után adjunktussá nevezeték ki a Budapesti Tudományegyetemen, majd a kolozsvári Ferenc József Egyetemen kapott egyetemi tanári állást, 1919-ben azonban a románok elűzték az erdélyi katedráról, így visszatért Budapestre, ahol 1922-ben mestere, Lóczy Lajos helyébe lépett az akkor már Pázmány Péter Tudományegyetemen. A legendák szerint a karizmatikus oktató óráit – a földrajzos hallgatók mellett – orvostanhallgatók, jogásznövendékek, de még mérnökpalánták is szorgalmasan látogatták.
Cholnoky Jenő kínai utazásának részletekbe menő leírására e cikk keretei között nem vállalkozhattunk, azonban mindenkit bátorítunk A sárkányok országából című igen olvasmányos beszámolójának kézbevételére, melynek zárógondolata napjainkban talán ugyanannyira aktuális, mint egy bő évszázaddal ezelőtt volt:
„Kedves olvasóim között pedig, ha akad lelkesülni tudó fiatal ember, merítsen az itt elbeszélt utazásból kedvet a Föld megismerésére, a hazánk területén kívül fekvő világok látására. S ha kegyelmes lesz hozzá a sors és megengedi, hogy nagyobb utazást tegyen, utazzék nyilt szemmel, emelt kebellel s fordítsa tapasztalatait édes hazánk javára, hisz olyan nagyon, de nagyon szüksége van reá!”
Forrás:
Cholnoky Jenő: A sárkányok országából. Budapest, Franklin Társulat.
