A harmadik utazó, akit ma bemutatunk, sorozatunk előző kalandoraihoz hűen ugyancsak Kelet felé vette az irányt. Bármerre járt, a legfelsőbb körökkel került kapcsolatba. Az 1920-as évek fél török kormánya mellett többek között személyes ismerőse volt Dzshaváharlál Nehru indiai miniszterelnök, Rabindranath Tagore bengáli származású irodalmi Nobel-díjas költő, és a szaúdi király Abdul-Aziz Ibn Szaúd is. Mai hősünk az arab nyelv kiemelkedő professzora, Abdul Karim sejk, de számunkra ismerősebben csenghet ez a név úgy, mint Germanus Gyula.
az Al-Ahzar egyetem sejkjeként
Germanus Gyula 1884. november 6-án született Budapesten, egyszerű zsidó polgárcsaládban. 1902-ben latin és ógörög különbözeti vizsgával szerezte meg gimnáziumi érettségiét a VIII. kerületi Községi Főreáliskolában. Nagy hatással voltak rá a sorozatunk első részében megismert „sánta dervis” Vámbéry Ármin útleírásai keleti utazásairól, így az érettségi után a legközelebbi muszlim országot, Boszniát szemelte ki úti céljának, ahol személyesen is megismerkedett az iszlám kultúrával.
1903-ban iratkozott be egyetemünk jogelődjére a Budapesti Magyar Királyi Egyetem Bölcsészettudományi Karára történelem-latin szakra. Tanárai között volt az iszlám kultúrtörténet kiemelkedő professzora Goldziher Ignác és a már említett Vámbéry Ármin kora egyik legelismertebb iszlámszakértője, akihez személyesen fordult szakmai segítségért. Az idős professzor eleinte nem szívesen foglalkozott holmi elsőéves hallgatókkal, „Minek tanul maga keleti nyelveket?(…)lehet maga becsületes ember anélkül, hogy egy kukkot tudna törökül. Sőt! Az indexét aláírom, hiszen úgyis csak az a szándéka, de engem ne zavarjon!” Szerencsére az első találkozó tapasztalatai nem szegték kedvét Germanusnak és kitartóan ostromolta az ikonikus professzort, aki végül mentorává vált.
Elsőévesként került sor első komolyabb útjára, és csak egy hajszálon múlott, hogy nem ez lett az utolsó is. A Keleti Akadémia támogatásával a konstantinápolyi egyetem jogi karán végzett tanulmányokat. A bölcsészettudományi karon szeretett volna hallgatni, de az időközben megszűnt II. Abdul Hamid szultán önkényuralma alatt. Hiába figyelmeztette egy török barátja „A padisah árnyékában mindnyájan kémek vagyunk!”, Germanus az egyetemen kapcsolatba került a szultán megdöntésére törekvő ifjútörök mozgalommal, segítette az emigráns ifjútörök propaganda terjesztését, és Thesszalonikiben a mozgalom egy jelentős találkozóján is részt vett. A szaloniki találkozóról visszatérve Isztambulba, az utcán lefogták és börtönbe vetették. Tizennégy napig raboskodott, a halálos ítéletet is kirótták rá, amikor az utolsó pillanatban megjelent az osztrák konzul, és kimentette a fogságból. Az ifjú egyetemista jobbnak látta, ha eltűnik egy időre Isztambulból, és a kárpótlásul kapott 22 aranyfontból lóháton egész Kis-Ázsiát beutazta. Még kétszer tért vissza Törökországba, egyszer a Nagy Háború alatt a Vörös Félhold megbízásából, ekkor a Dardanellákon személyes fronttapasztalatra is szert tett, sőt meg is sebesült. Utoljára személyesen Kemal Atatürk meghívására érkezett 1928-ban Isztambulba, de a modern fejlődés, valamint az erőltetett európaiság csalódást okozott Germanusnak, „Ma éppen ez a keleti méltóságteljesség hiányzik, Konstantinápoly elveszítette egyéniségét – ezért nem érdekes.”
Isztambul az 1900-as években
1929-ben visszautasíthatatlan meghívást kapott a neves bengáli költőtől Rabindranáth Tagorétől, hogy az újonnan alapított Bengáli Egyetemen szervezze meg az iszlamológiai tanszéket, és legyen annak az első professzora. Három évet töltött feleségével, Hajnóczy Rózsával Indiában, melynek számos vidékét beutazták. Találkozott Mahátma Gandhival, a delhi mohamedán egyetemen megismerkedett Zakir Huszeinnel, aki később 1967-től az Indiai Köztársaság elnöke lett. Hatalmas sikerű előadásokat tartott több indiai egyetemen is, sőt 1930-ban 5000 hívő előtt prédikált a delhi nagymecsetben. Neve közismertté vált az indiai muzulmán világban. Ekkor már a Korán törvényei szerint élt, 1932-ben igazhívő muszlimként tért haza Magyarországra. Muszlim nevét ő maga választotta: Abdul-Karim azaz „Kegyes Isten szolgálója”.
A delhi-i nagymecset homlokzata
Élete során háromszor teljesítette a minden igaz hívő muszlim számára legalább egyszer kötelező mekkai és medinai zarándokutat, a háddzsot. Első útjára 1934-ben Egyiptomban az ezeréves Al-Ahzar mecsetiskolában készült fel. Tanulóként érkezett, de néhány hónap múltán már az iskola sejkjeként, azaz tanáraként indult a zarándoklatra. Az út során találkozott Abdul Aziz Ibn Szaúddal, Szaúd-Arábia uralkodójával. Mekkáig zökkenőmentesen jutott el, és teljesítette a háddzsot, de aztán Medinában, a Próféta sírja felé tartva a 60 fokos hőségben súlyosan megbetegedett, és meg kellett szakítania utazását.
Másodszor 1939-ben indult a zarándokútra, mely egy hosszabb arábiai kutatóút részét képezte, és nem mellesleg egy igen magas fokú megbízatással is járt. A világháború miatt a térségbe mint matróz jutott a Duna nevű tengerjáró gőzösön Alexandriáig: „55 évesen én lettem a világ legöregebb hajósinasa”. Azonban miután kikötöttek, nem Kairó felé vette az irányt, hanem egy külön gép várta, amely egyenesen Londonba repítette. Germanus, Teleki Pál miniszterelnök bizalmas üzenetét vitte a Brit Külügyminisztériumba, miszerint Magyarország nem enged át német csapatokat a területén Lengyelország ellen felvonulni, valamint ha kell, fegyveresen állunk ellen a németeknek. A londoni kitérő után, a szaúdi király vendégeként teljesítette másodszor is zarándoklatát, és a balszerencse újfent Mekka után érte utol. Egy karavánnal Rijád felé tartott, amikor borzalmas homokvihar csapott le rájuk. Minden élelmüket és ivóvizüket elveszítették, a kiszáradástól Germanus több napra eszméletét vesztette. Élet és halál küszöbén eszméletlenül feküdt egy teve hátán, amikor a karaván végre elérte a Hamellie oázist.
A Kába-kő szentélye Mekkában
Harmadszor már igen idősen, 81 évesen teljesítette a zarándoklatot. A szaúdi kormányfő az 1965-ös háddzs alkalmából nagyszabású iszlámkonferenciát tartott, melyre Germanus is meghívást kapott, hiszen ekkora már kiemelkedő szakmai karrier állt a háta mögött. Nemzetközi hírű orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, irodalmár, nyelvész, történész vált belőle, az MTA mellett tíz(!) különböző keleti akadémia tagjává választották. Utazásairól írt kötetei az Allah Akbar! és a Kelet Varázsa több kiadást is megéltek, hisz ezek a leírások földrajzi, kultúrtörténeti és filozófiai megalapozottságukkal, sokrétű, hiteles és izgalmas betekintést nyújtanak a Kelet és az iszlám világába.
Germanus Gyula 95 évesen 1979. november 7-én hunyt el, emlékét az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban állandó kiállítás őrzi, ahol teljes hagyatéka is megtalálható.
Források:
Bába Imre: Múlt századi utazások: Germanus Gyula. In: National Geographic Magyarország, 2009. (7. évf.) 11. sz. 144-150. old.
Germanus Gyula: Allah Akbar! Budapest, Palatinus, 2004.
Germanus Gyula: Kelet varázsa. Budapest, Magvető, 1966.
Lendvai Tímár Judit (szerk.): Germanus Gyula: a tudós és az ember. Érd, Magyar Földrajzi Múzeum, 2009.
Képek forrása: elbida.hu, wikopedia.commons.hu
