„Historia est magistra vitae.” A történelem az élet tanítómestere, állítja az ókori latin közmondás. De mi is a történelem, illetve a történettudomány és valójában ki is az a történész?
A görög történetíró, Halikarnasszoszi Dionüsziosz a történelmet „példákon alapuló filozófiának” nevezte, míg Napóleon nemes egyszerűséggel elfogadott hazugságok összességének degradálta. Thomas Carlyle, a brit historiográfia jeles alakja, nagy emberek életrajzaként emlegette, a 19. századi modern történetírás atyjának titulált Leopold von Ranke pedig a történelem tudományos jellege, eredményeinek objektivitása mellett érvelt. A történeti kutatás első szisztematikus módszertanát összeállító Johann Gustav Droysen a történelmet egyszerre tartotta művészetnek és tudománynak. A svájci Jakob Burckhardt viszont a következő definícióval állt elő: „annak feljegyzése, amit az egyik kor a másikból megőrzésre érdemesnek tart” – vagyis az emlékezés, az örökség fontosságát hangsúlyozta. A felsorolást hosszasan folytathatnánk, de már a fenti példák változatosságából is jól látszik, hogy a történettudomány, illetve a történelem fogalmának meghatározását meggondolatlanság lenne egyetlen definícióba zsúfolni.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor ki is a történész, mivel foglalkozik, és milyen funkciót, szerepet tölthet be a társadalomban. Adja magát a válasz, hogy a történész az a múlttal foglalkozó szakember, aki elsődleges és másodlagos, többnyire írott forrásokra támaszkodva, megfelelő forráskritikával élve, nyelvtudásával, valamint könyvtári és levéltári ismereteivel felvértezve jut általános érvényű következtetésekre. John Lukacs egyenesen úgy véli, hogy az emberi civilizáció őrzőjének kell tekintenünk őt, aki „ebben a most kialakuló képi, primitív és egyre inkább absztrakciókra épülő korban” még mindig figyelemre méltó történelmi munkákat hoz létre.
A pontos definíció megfogalmazása azonban ebben az esetben is problémákat vet fel, Romsics Ignác szavaival élve: „A történész mesterségét könnyebb gyakorolni, mint tömören és világosan meghatározni”, hiszen megannyi módszertan, irányzat, felfogás és vélekedés osztja meg a történésztársadalmat, sőt egyes gondolkodók szerint a múlttal való foglalkozás nem több egyszerű álcánál, amely mögé elrejtőzve a történész szólhat jelenről és jövőről. Némelyek megelégszenek a felszínen lebegő tények, események tanulmányozásával, mások az okok és az összefüggések megértésére is igényt formálnak. Vannak, akik megrögzötten ragaszkodnak a kívülálló semleges nézőpontjához, de akadnak olyanok is, akik nem csak elkötelezettek, de nyíltan meggyőzni, akár befolyásolni is akarnak. Ezek után nem meglepő, hogy az elbeszélő, leíró módszerek esetében sem beszélhetünk egységről. Egyesek szerint a lényegre törő, száraz, szenvtelen stílus a kívánatos, mivel így tehető tudományossá a szakma nyelvezete, mások viszont a regényes olvasmányosság hívei, sőt John Lukacs a történetírást inkább irodalmi, mintsem tudományos tevékenységnek tekinti. Ezért nem meglepő, hogy az egyetlen Nobel-díjas történész, Theodor Mommsen az irodalmi Nobel-díjasok táborát gyarapítja.
Tehát arra a kérdésre, hogy mitől lesz történész a történész, talán annyi válasz létezik, ahány történész, de álljon itt Romsics Ignác magyarázata: „Ami a legfontosabb (…), az nem a szakma módszertanának ismerete, s nem is a választott ars poeticája, hanem agyműködésének és szenzibilitásának különlegessége, vagyis tehetsége. S ez nem függ kortól, világnézettől, módszertől és technikától.”
És hogy mi a történettudomány és a történész feladata? Röviden: a múlt közvetítése a jelen társadalma felé. Bővebben: Nem tudom. Hiszen a múlttal való foglalkozást, a történelem kutatását nem határolhatjuk körül előzetesen megállapított viszonyrendszerekkel, tehát nem mondhatjuk meg a történésznek, hogy mi a feladata.
Felhasznált irodalom:
Bloch, Marc: A történész mestersége. Bp., Osiris, 1996.
Lukacs, John: A történetírás jövője. Bp., Európa, 2012.
Romsics Ignác: A történész mestersége. In: Rubicon 2003/6. 4-5.
Romsics Ignác: A történetíró dilemmája: megismerjük vagy csináljuk-e a történelmet?
Kiemelt kép: ELTE Online
