Elasmotherium sibiricum-nak hívják azt az egyszarvút, amely körülbelül 29 ezer éve élt a Földön. A szibériai unikornis néven is ismert, mára már kihalt faj, a Don folyótól egészen a mai Kazahsztán keleti részéig vándorolt. Mivel őseink Ázsia területén körülbelül 50 ezer, Szibéria területén pedig 35 ezer éve kezdtek el terjeszkedni, a kutatóknak jó oka van azt feltételezni, hogy egykoron az ember is találkozott unikornisokkal.
Noha az állat valóban egy szarvval rendelkezett, a való életben cseppet sem hasonlított azokhoz a teremtményekhez, melyeket az emberi fantázia alkotott. Ugyan az Elasmotherium sibiricum valóban lenyűgöző teremtés volt, sokkal inkább hasonlított orrszarvúra, mint lóra, sőt alkata kifejezetten a gyapjas mamutéra emlékeztetett. Súlya körülbelül 4 tonnát nyomott, magassága közel 2 méter, hossza pedig több mint 4,5 méter volt.
Különös ismertetőjegyét a homlokán található egyetlen szarv adta. Míg azonban a ma ismert orrszarvúké 80–90 centiméter körül mozog, addig távoli őse több mint két méteres tülökkel dicsekedhetett. Alakja is jócskán eltért jelenkori társaiétól, hiszen az unikornis szarva inkább hasonlított kardra, mint az ismert hosszú kúpra, vagy a mesebeli csavaros elképzelésekre. A grandiózus test ellenére növényevő Elasmotherium sibiricum lábai is jóval hosszabbak voltak, mint a mai rinocéroszoké, így minden bizonnyal jóval gyorsabban mozogtak. A szakértők között még nincs egyetértés az állatok élőhelyét illetően, egyesek szerint a mocsaras vidékeket kedvelték, mások azonban úgy vélik, gyapjas testükkel a füves síkságokon érezték otthon magukat.
A bizonyítékot, melyből az egyszarvú és az ember találkozására következtettek, Kazahsztán észak-keleti részén, a Pavlodar Priirtysh régióban, Kozhamzhar falu mellett találták 2016 márciusában. A nemrégiben feltárt, részleges unikornis koponya rendkívül jó állapotban maradt meg, bár fogai hiányosak. Csontjainak mérete alapján a példány nagyobb lehetett minden eddigi, főként Kelet-Európában fellelt Elasmotherium sibiricum egyednél. Andrey Shpanski, a Tomszki Állami Egyetem paleontológusa szerint egy kifejlett, igen szép kort megélt hímről van szó.
A feltárt egyszarvú a radiokarbonos (szénizotópos) kormeghatározás alapján 29 ezer évvel ezelőtt pusztult el. Ez ellentmondásban áll az eddigi vélekedéssel, miszerint a faj már 350 ezer évvel ezelőtt kihalt. A szibériai unikornis sokkal tovább uralhatta tehát a bolygó ezen területét, mint azt a szakértők korábban gondolták. Ha az új időbecslés valóban helyes, akkor elmondhatjuk, hogy a modern ember kezdeti korszakában még valóban létezhetett egyszarvú.
Hogy a megtalált példány hogy élhetett ilyen sokáig, a kutatók sem tudják biztosan. Egy elmélet szerint, Nyugat-Szibéria déli része úgynevezett refúgium lehetett, melyben a faj egyedei tovább éltek. Egy másik opció az, hogy az állat egy időre még a mostaninál is délebbre eső, biztonságosabb területekre vándorolt. Egyelőre azt sem tudni, hogy mi okozhatta a megtalált egyed halálát.
A különös felfedezésen túl, a tudósok azt remélik, hogy a további kutatásokkal sikerül majd jobban megérteni, hogyan is befolyásolják a környezeti hatások a fajok kihalását. Hiszen ha sikerül megfejteni, hogy a faj hogyan maradt meg sokkal tovább, mint eddig gondolták, vagy meghatározni, hogy végül miért halt ki, az további ismereteket adna ahhoz, hogy saját fajunkkal kapcsolatban is megalapozottabb döntéseket hozzunk a jövőben.
Különleges állatok sorozatunk korábbi cikkei:
- Guiness rekorder rondaság (a csillagorru vakond)
- Hüllő vagy kétéltű a világ legkisebb gerincese?
Forrás: Mother Nature Network, The Guardian, Phys.org, Múlt-kor
Kép: Walter Myers, Pinterest
