A csimpánzokkal közösen indultunk a “kéz-versenyen”: az embernek is hosszabb ujjai, hosszabb tenyere és sokkal keményebb, puha ujjbegyek nélküli mancsai voltak, amelyek a mászásra, az ágakhoz kapaszkodásra és kezdetleges fogásra alakultak ki. Aztán, ahogy lemásztunk a fákról, megváltozott a kezünk is.
Az evolúció eredménye a csak ránk jellemző, vékony, de zömök, és puha kéz. Ami az ujjak méretét illeti, a kutatók megegyeznek abban, hogy tökéletes geometriája van ahhoz, hogy ökölbe szorítva ne maradjon hézag az ujjak és a tenyér között. Ugyanez a helyzet a hüvelykujj esetében is, ami pont akkora, hogy kényelmesen befordulhasson a tenyérbe.
Friss kutatások szerint 1,4 millió évvel ezelőtt alakult ki a máig jellemző kézforma, hogy kifinomultabb feladatokat láthassunk el vele. A kutatók szerint azért alakult ki a tenyerünk ilyenre, mert erős, mégis ügyes kézre volt szükségünk az eszközkészítéshez. Az erős hüvelykujjnak szerepe lehet abban is, hogy minél ügyesebben tudjunk tárgyakat eldobni.
Kezünkkel kétféle fogódzásra vagyunk képesek: ugyanúgy tudunk precízen és erősen is szorítani valamit. Egy kávéscsésze megfogása precíz fogást igényel, míg a villamoson a kapaszkodó szorítása nem igényel különösebb igényességet.
Forrás: origo.hu
Kép forrása: wallup.com
