Mit ér az ember, ha tanár? Milyen kilátásai vannak a tanári pályára készülőknek? Hogyan lehetne változtatni a szakma társadalmi elfogadottságán?
Változások a tanárképzésben
„A nemzet jövője az iskolákban dől el. Magyarország olyan lesz, mint amilyenné a mai hallgatók megteremtik, ezért van szükség a jövőt szem előtt tartó oktatáspolitikára” – fejtette ki dr. Klinghammer István, az ELTE volt rektora, jelenlegi szenátusának tagja „Kell-e nekünk iskolarendszer?”- című előadásában. A felsőoktatásban évek óta gyors, kampányszerű változások vannak. A tanárszakra alkalmatlan jelentkezőket pedig már nem tudják kiszűrni, mert nincsenek magas bejutási feltételek. A hallgatók tudásszintje és motiváltsága folyamatosan csökken, a helyzet súlyosságát jelezve csak annyit mondott: „itt operálni kell”.
A tanárképzésben azt tartja fontosnak Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke, hogy elérjék, ne az alacsony pontszámmal rendelkezők, hanem a legjobbak válasszák a tanári MA-t. Optimálisabb megoldás lenne, ha már az alapképzésben is pedagógusnak készülnének a hallgatók. Hozzátette, elő kívánják segíteni a jelentkezők arányának növelését is. Arra kérdésre, hogyan tudnának túljelentkezést generálni, azt válaszolta, hogy már folyik az egyeztetés egy olyan ösztöndíjazás ügyében, amely már a képzés elejétől fogva járna, és körülbelül a minimálbérrel megegyező lenne az értéke.
A pedagógusok helyzete
Nem egységes a pedagógusok megítélése Setényi János, oktatáskutató, az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatójának véleménye szerint. Az óvónőkkel és az alsó tagozatban tanítókkal kapcsolatban mások az elvárások, mint a felsős és a középiskolai tanárokkal szemben. A felmérések ellentmondásosak, azt mutatják, hogy társadalmilag nem sokra értékelik tanárokat, ennek jórészt az alacsony fizetés az oka, valamint, hogy ez az életpálya nem rejt magában perspektívát. Ennek ellenére a hétköznapokban az emberek maximális bizalommal fordulnak hozzájuk a problémáikkal.
Szörényi Zoltán, a keszthelyi Vajda János Gimnázium igazgatója elszomorítónak találta, hogy az adatok szerint a pedagógusok 60%-a vállal másodállást amellett, hogy 22-28 órát tanítanak. A plusz teher következtében a tanárok egy része elkedvetlenedett, kiégett. Az órák pedig sok energiát és felkészülést igényelnek. Időpazarlásnak tartja azt is, hogy egy jól kvalifikált tanár ebédelni kísérgesse a gyerekeket, és a maradék kevés idejében pedig még adminisztrációs munkával bajlódjon. „A szabályozásokban egyre inkább eltávolodik egymástól az elmélet és gyakorlat”- jelentette ki az igazgató. A pedagógiai munka átstrukturálásával el lehetne érni, hogy nagyobb hatékonyságú legyen az oktatás. Ehhez viszont több konzultációra lenne szükség gyakorló igazgatókkal és tanárokkal.
Pokorni Zoltán elmondta, hogy a jövőben bevezetnék a pedagógusok minősítését, melyre néhány évenként újra és újra sor kerülne. Ezt a tevékenységet egy szakmailag elfogadott bizottság végezné, a minősítés pedig konzekvenciákkal járna, a másodszorra sem megfelelő tanárokat felfüggesztenék az állásából, a munkájukat jól végzőket, és a plusz teljesítményeket pedig honorálnák. A bérezést tekintve még kiemelte, hogy az életkor előrehaladásával, a pályaelhagyás elkerülése érdekében fokozatos emelésre lesz szükség. Dr. Klinghammer István felhívta arra is figyelmet, hogy egyes területeken pedagógushiány fog kialakulni, ugyanis a szakma nagy része 50-en felül van.
A pedagógusok számára megbecsült, nem vesztes, hanem nyertes státuszt kellene megteremteni Kerpen Gábor, a PDSZ volt elnöke szerint. Nagyon fontos egy megfelelő életpályamodell kialakítása. Szakmai életpálya hiányában ugyanis nincs motiváció az önképzésre, és maximális fizetést is csak több évtized után érhetik el. Az anyagi problémák miatt pedig családalapítási nehézségek merülnek fel, ami miatt sokan hagyják el a pályájukat.
A szakképzés jövője
A gazdaság szakképzés hiányában nem válhat versenyképessé. Dr. Klinghammer István véleménye szerint nincs elismertsége a manuális munkával együtt járó mesterségeknek. Nem szabadna alárendeltnek lenniük a fizikai munkát végzőknek, vissza kell adni a szakmák becsületét, a képzést pedig mesteremberek bevonásával lehetne működtetni.
A szakképzést az Iparkamara veszi át, Pokorni Zoltán elárulta, aggódik a szakképzésért, hiszen nehéz előre kitapintani a központosítás hatásait. Attól is tart, hogy a gazdasági szereplők ingyenmunkát látnak majd a diákokban, akiket két év után lecserélnek ahelyett, hogy saját érdekükként kezelnék a színvonalas oktatást.
Az egyházi iskolák
Bajzák Erzsébet M. Eszter, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet vezetője abból a szempontból optimista, hogy az egyházi iskolák pedagógusgárdája nagyon jól képzett. Az elmúlt húsz évben az újjá alakuló egyházi iskolákba olyanok jelentkeztek, akik keresték az értéket és még valami pluszt is át akartak adni a gyerekeknek. Különösképpen nagy hangsúlyt fektetve az egyéni mentorálásra, és a személyes kapcsolatok kiépítésére. Ezek az intézmények jó közösségeket építenek, így a diákokat sikerül elvonni olyan szabadidős programoktól, melyek nem éppen a személyiségfejlődésük javát szolgálják. Szerencsére vannak olyan iskolák, ahol az adományoknak köszönhetően a plusz tevékenységeket honorálni is tudják. Összességében előkelő helyen szerepelnek az országos rangsorban. Viszont a pályaorientáció ezeken a helyeken sincsen másképp, a kiváló eredményeket elérők inkább a nagyobb presztízzsel rendelkező szakmákat választják.
Bank Martina
ELTE Online
