XIII. alkalommal került megrendezésre idén márciusban a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája. Az ELTE Online szerkesztősége kiemelt figyelemmel kísérte az eseményeket. Mi van azonban a színfalak mögött, mekkora kihívásokkal jár egy ekkora rendezvény lebonyolítása, milyen értéket teremt az egyetemi sportnak a KEK, és mi a jövője a rendezvénynek? Suhajda Kirával, az Alumni foci sportág felelősével beszélgettünk.
MMS: Szia, Kira! Kérlek mesélj nekünk a KEK-es pályafutásodról, hogy kerültél ide, mióta vagy aktív részese a rendezvény szervezésének?
Suhajda Kira: 2018-ban kezdtem önkéntesként, akkor még ELTE hallgatóként. Tesikurzus keretein belül fociztam a BEAC-on, akkor hallottam a KEK-ről. Eljöttem önkéntesnek, és mivel fociztam, így jött az Alumni foci. Annyi volt a feladatunk, hogy a szervezőknek segítsünk, nagyjából mindenben: jegyzőkönyvírás, pakolgatás. Ahogy teltek az évek, egyre több feladatot kaptam, idén pedig sportágfelelős lettem.
MMS: Mi az, ami vonzott a KEK-ben, és mi az, ami ennyi év után is itt tartott?
SK: Én már nem vagyok az ELTE kötelékében, így csak civilként járok vissza évről évre. A munkámat is mindig úgy osztom be, hogy a KEK hétvégéje szabad legyen. Igazából a társaság, megvan a közös érdeklődési kör, a sport. Persze önkéntesek sokan elmentek, de a mag az megmaradt. Lehet, hogy év közben nem találkozunk, de a KEK-en mindig barátokként vagyunk jelen. A csapatokkal is, akik itt vannak az Alumni focin, nagyon kedvelem őket, rendes emberek, nagyon jó a hangulat.
MMS: Van kedvenc csapatod?
SK: Van, de nem árulhatom el, hogy melyik. Nem a játékuk miatt, hanem mint embereket kedveltem meg őket. Ha úgy játszanak, akkor igenis leszidom őket, szólni szoktam nekik, hogy azért a beszédre figyeljenek, de egyébként nagyon kedvelem őket.
MMS: Milyen kihívásokkal jár koordinálni egy ekkora rendezvényt?
SK: Idén 21 csapat jelentkezett az Alumni focira, ami rekord. Nem kis kihívás, de úgy érzem, hogy az új dolgokat elég jól próbáljuk összeegyeztetni. Tavaly újdonság volt a helyszín, idén pedig a nagy létszám, és új sportok is bekerültek. Különböző időpontokban zajlanak a meccsek, nehéz összeszervezni. Viszont minden ott van időben, és a játékosok is értesülnek mindenről. Pici türelmet kérünk, emberek vagyunk, de értük csináljuk. Azért vagyunk itt reggel 6 óra óta és leszünk itt este 10-ig, hogy minden rendben menjen, igyekszünk, hogy minden a lehető legjobb legyen. Nagyon örülök, hogy idén gondolkodás nélkül nekem adták az Alumni lebonyolítását. Nagyon nehéz munka, így egyedül főleg, mert már nem fordulhatok másokhoz kérdésekkel, hozzám fordulnak. Viszont maximálisan megbecsülik a munkámat, és ez nagyon jó érzés.
MMS: Szerinted mi a legnagyobb érték, amit a KEK ad az egyetemi sportnak?
SK: Mint ahogy már említettem, a társaság. Év közben nem könnyű a kapcsolattartás, a világ különböző helyeiről jönnek a csapatok, nehéz velük év közben találkozni. Itt viszont össze tudnak ülni egy sörre vagy egy kávéra például a paksiak és a sepsiszentgyörgyiek. Ha nem lenne ez az esemény, lehet, hogy sosem találkoztak volna. A KEK összehozza az embereket a világ különböző pontjairól. Emellett még játszanak is egy jót. És hiába van buli esténként, tudják, hogy reggel 8-kor itt kell lenni, és meg is jelennek. Ez nagyon becsülendő, ennek nagyon örülök, hogy megtisztelnek minket a pontossággal. Lehet, hogy vannak durva meccsek, sérülések, káromkodások, összetűzések, de a nap végén sosem haraggal válnak el az emberek, én ezt nagyon szeretem.
MMS: Volt kedvenc bulid, rendezvényed az elmúlt évek KEK-es eseményeiről?
SK: Hát bulizni nem jártam, mert mindig későn végeztem és korán jöttem másnap, általában a munkámba építem ezt bele. De az olyan apróságok, mint például hogy tavaly kezdtünk a Ludovikán, azt sem tudtuk, mi merre van, de megoldottuk. Szintén előző évben kezdődött a KEK Run, az is tök jó buli volt, még nézőként is. A barátságok, amik a KEK-en alakultak. Most is láthatod az aggodalmat a szervezők arcán, hogy minden rendben fog-e zajlani, viszont szomorúságot senkin nem látsz. Ezek szerintem fontosabbak, mint hogy elmenjünk valahova bulizni. A közös ebédek, szurkolások. Az egyik nagyon jó pillanat számomra tavaly Marci (szervező – a szerk.) egyik mondata volt. Lement az egész KEK, szombat este megérdemelt pizzázás, és akkor mondta, hogy ő nagyon-nagyon örül annak, hogy vannak olyanok, mint én, aki nem ELTE-s, mégis itt van a társaság miatt. Ez nagyon jól esett, megbecsülik a munkámat.
MMS: Egyre nagyobb a KEK, egyre több sportág kerül be a programba, egyre több jelentkező van. Mit látsz a jövőre nézve, hogyan fejlődik tovább a rendezvény?
SK: Szerintem be fognak kerülni még extra sportok. Én nem gondoltam volna, hogy lesz teqball, darts vagy éppen e-sport. Megmondom őszintén, személy szerint örülnék egy lány focinak (nevet). Teniszt is el tudom képzelni a jövőben, mint új sportágat. Egyébként egyre több a támogató, a reklámhirdetések, idén beszállt a TrollFoci is. Egyelőre nem egy nagy billboard a Blahán, de azért ez nagy elérést jelent, az emberek naprakészek. Akár a jövőben még több hasonló lehet. Nézd: idén 21 csapat jelentkezett az Alumni focira… lehet, hogy jövőre 30-an leszünk, már csak az a kérdés, hogy hol szervezzük meg. Nagyon jó érzés, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, és ez szerintem a jövőben is így lesz.
