Második alkalommal rendezett csörgőlabda MEFOB-ot a Tüskecsarnokban az ELTE BEAC. Az ünnepélyes megynyitón szó esett a sportági felelősségvállalásról, az esélyegyenlőségről, valamint a jövőbeli tervekről is.
Megannyi ember éli úgy az életét szerte a nagyvilágban, hogy talán nem is tudja, mi fán terem a csörgőlabda. Első hallásra akár egy gyerekjátéknak is tűnhet, azonban eredeti funkciója egyáltalán nem a szórakozást szolgálta. Annak idején a sportnak ezen formáját a hadirokkantak mielőbbi felépülésének érdekében alkalmazták Németországban, a II. világháború idején. Ezt a tömeges elterjedés követte Európában, majd az egész világon. Rövidesen versenysporttá nőtte ki magát, népszerűsége miatt pedig az 1976-os torontói paralimpián műsorra is tűzték. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a szabályok egységesítésére volt szükség, mivel azok országonként eltérőek lehettek. Ezen szabályok szerint a 10 perces mérkőzéseket háromfős csapatok játsszák, akik a 9 méter széles kapujuk előtt guggoló vagy térdelő pozícióból elfeküdve igyekeznek kivédeni az ellenfél csapat gurításait. Azonban a szemük ebben nem lehet segítségükre, hiszen a sportolók fekete szemüveget viselnek a játék közben. Ennek célja az esélyegyenlőség a különböző látássérült sportolókkal szemben. A labda helyzetéről a játékosok egyetlen módon, a hallásuk segítségével tájékozódhatnak, a labdában elhelyezkedő csörgők hangja alapján. Éppen ezért a mérkőzések során nagyon fontos a síri csend megléte a tornacsarnokokban, amikre a bírók is különös figyelmet fordítanak.
A 2019-es évhez hasonlóan idén is a Tüskecsarnok adott otthont a II. Csörgőlabda MEFOB-nak, melyre november utolsó péntekén került sor. Mivel 2020-ban a járványhelyzet nem tette lehetővé az esemény megrendezését, a rendezvény a mai napra tolódott, azonban jóval több sportoló tette tiszteletét, mint két évvel korábban. Bizton állíthatom, hogy ezen a reggelen az ’A’ tornateremben összegyűlő sportolóknál volt mérhető a legmagasabb érték az egy főre jutó nevetések számát tekintve. Ez a tényező a másokra gyakorolt pozitív hatásokon kívül arra is segítségünkre volt, hogy megbizonyosodjunk arról, biztosan a jó terem felé vesszük-e az irányt. Feszültségnek nyoma sem volt a sportolók közt, akik szorgalmasan melegítettek a megmérettetésre. Minden csapatban helyet kapott egy-egy magyar válogatott, látássérült sportoló, akik afféle mentorként is helytálltak a nap folyamán. Felemelő volt látni, milyen türelmesen, jókedvűen és hatalmas lelkesedéssel tanítgatták az ép diákokat a csörgőlabda fortélyaira, együtt nevetve velük egy-egy balul sikerült gurítás után. Rendkívül tanulságos látvány volt mindezt megtapasztalni, hiszen míg a mindennapokban többnyire a látássérült emberek szorulnak segítségre, ebben a szituációban ők adhatták át tudásukat és tapasztalataikat az épeknek. Nemhiába tartja a mondás, a sport valóban összekovácsolja az embereket. Abszolút összhangot és csapatjátékot figyelhettünk meg, melyben mindenki, látásától függetlenül egyenlően értékes tagja volt az együttesnek.
Az esemény megnyitójára 10 órakor került sor, ahol számtalan gondolatébresztő mondat töltötte be a tornacsarnokot. Szó esett a társadalmi felelősségvállalásról, miszerint mindenki érezze feladatának, hogy lehetőséget adjon az egyénnek, ami által lehetségessé válik bárki számára a sportban való kiteljesedés. Mindez természetesen fogyatékossági korlátok nélkül, egymást egyenrangú partnerként kezelve történjen. Ezen közös cél elérése többek között a sportág népszerűsítésével érhető el, ami szemlátomást jó úton halad, hiszen kezdetnek az idei MEFOB-ra több csapat érkezett, mint 2019-ben. Szappanos Pál István, a Magyar Kézilabda Szövetség Parasport Albizottságának elnöke említette, hogy a tervek szerint 2022-ben Magyarország lesz a házigazdája a csörgőlabda világbajnokságnak, ami szintén jó hatással lehet a sportág megismertetésére valamint terjesztésére is. Ezen felül 2024-ben a tervek szerint szintén hazánk adhat otthont az Európai Egyetemi Játékoknak parasport téren. Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke kiemelte a nagyszerűségét annak a ténynek, miszerint szervezeti összefogás történt annak érdekében, hogy látó egyetemisták próbálják ki magukat egy olyan sportban, amit nem számukra találtak ki. Kiemelte a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, valamint hangsúlyozta, minden sport mindenkié. Elhangzott a délelőtt egy rendkívül fontos mondata is, ami akár az egész esemény mottójaként is megállta volna a helyét, miszerint „fogyatékosnak lenni nem egyenlő a vesztes jelzővel”.
Murai László, a HÖOK elnöke köszöntőjében visszautalt a 2019-es évre, mikor maga is részt vehetett egy csörgőlabda mérkőzésben. Állította, „élete élménye volt” a meccs, illetve leszögezte, hogy az inkluzív sportot a világ legjobb történései közt tartja számon.
A megnyitó ünnepség után egy gálamérkőzésre került sor, amelyben a csapatonként egy-egy válogatott sportolón kívül még a Paralimpiai Bizottság elnökét is megmozgattatták a szervezők. A szórakozás mellett a pár perces meccs reprezentálta a csörgőlabda játszmák menetét, így a laikus nézők is közelebb érezhették magukat a sportághoz. A természetesen tét nélküli mérkőzés vége döntetlennel zárult, ezután pedig a porond az egyetemista csapatok birtokába került.
Remélhetőleg az elkövetkezendő években többet hallhatunk erről az egyedülálló sportágról, mely az esélyegyenlőség mellett a fogyatékkal élők sportolására is hatással van és lehet is a jövőben, hiszen ahogy Szabó László is elmondta, minden sport mindenkié, inkluzívvá tételük pedig a legjobb dolog, ami csak a sportágakkal történhet.
Fotók: BEAC Facebook
