Miért bukott meg José Mourinho a Tottenham kispadján?

A Szuperliga fejleményei mindent háttérbe szorítottak, de máshol is zajlottak az események a futball világán belül. Jó példa erre José Mourinho menesztése, akit hétfőn bocsájtottak el a Spurstől. Most azt járjuk körül, miért rúgták ki ismét a portugál mestert, és hogy végleg megszűnt-e a Special One varázsa.

José Mourinho kétségkívül a legsikeresebb edzők közé tartozott. A Portóval és az Interrel elért BL-sikere, illetve számos bajnoki cím meghódítása kiemelkedő edzővé teszi. Ugyanakkor ez a harmadik olyan eset, amikor a csapata szezon közben köszöni meg neki a munkát. Nagy reményekkel érkezett a Spurshöz is, kupákat ígért, de csakúgy, mint az előző csapatainál, itt is megbukott.

Eleinte úgy tűnt, hogy a Tottenham és Mourinho kapcsolata működőképes lehet. Kevés világklasszisból álló Premier League-élcsapat. Nem a legnagyobb, de mégis egy nem olyan rég még BL-döntőt játszó, stabil anyagi forrásokkal rendelkező, ambiciózus klub szerződtette le őt. Mourinho a legnagyobb sikereit „kisebb” csapatoknál érte el. Gondoljunk a Porto vagy az Inter BL-címére.

A kapcsolat eleinte nem működött rosszul, némi élet költözött a Spurs háza tájára. Tavaly a BL-ből végül nagyon simán ejtette ki a Lipcse a londoni csapatot, de a bajnokságban sikerült odaérniük a 6. helyre. Lehetett volna jobb is, de rosszabb is, legalább egy nemzetközi helyezést sikerült elérni. A nyáron megérkezett Hojbjerg, Regulion és Bale is a csapatba. Kérdés volt, Bale miképp fog működni; a képességeit senki nem kérdőjelezte meg, ugyanakkor a hozzáállásával, motivációjával akadtak problémák. A meglévő keretet tehát valamelyest sikerült erősíteni, és minimum elvárás lehetett a Spurs felé, hogy egy komolyabb kupát nyerjen, továbbá visszatérjen a Bajnokok Ligájába.

A szezon nem is indult rosszul, sikerült a Manchester City-t hazai pályán verni a 9. fordulóban, majd nem sokkal később az Arsenalt is. A Tottenham november közepén ott volt az élmezőnyben, és december 16-án komoly rangadót vívott a Liverpoollal. Ekkor még úgy tűnt, hogy ez a találkozó a bajnoki címről is dönthet, de mind a Pool, mind a Spurs komoly lejtmenetbe kezdett a karácsonyi időszakban. Az észak-londoni csapat számára sorra jöttek a kellemetlen eredmények, majd a 20., 21. és a 22. fordulóban is vereséget szenvedett Mourinho együttese, így már a BL is veszélybe került. A játék és az eredmények sem jöttek már. Az FA-kupából az Everton búcsúztatta a Spurst, az Európa Ligából pedig a Dinamo Zagreb ellen sikerült kiesni 2–0-os előnyből. A ligakupa döntőjébe legalább sikerült bejutni, de nem ezért a trófeáért vitte oda Daniel Levy a portugált.

Mourinho bukásának egyik fő oka az volt, hogy az a játékfilozófia, amit képvisel, egyszerűen nem illik a Tottenhamhez. Pocchetinóval alapvetően kombinatív, ötletes, letámadáson alapuló, szemet gyönyörködtető futballt játszott a Spurs. Gondoljunk csak arra, milyen izgalmas, gólgazdag, kiváló meccseken sikerült 2019-ben a Bajnokok Ligája döntőjéig eljutni. Nos, Mourinho teljesen mást követelt meg a játékosoktól. A focisták unták, hogy az edzéseken folyamatosan a védekezést gyakorolják, nem tetszett nekik a taktika. Egyetlenegy játékos maradt csak, aki még kiállt Mourinho mellett, Harry Kane. Ha ő és Son nem lennének, a Spurs a 7. helyen sem állna a bajnokságban. Világos, hogy egyedül ennek a két klasszis játékosnak köszönheti a csapat az eredményeket. Ráadásul a védekezés sem működött. A Newcastle-nek, ami finoman szólva sem a támadásról híres, a Tottenham ellen sikerült 3,3-as xG-t összehozni. Szégyenletes ez a Spursre nézve! A teljes szezonban egyébként így is felülteljesített a csapat, mind a várható szerzett, mind a várható kapott gólokat tekintve. 46,2 xG-re rúgott az együttes 53 gólt, míg 44 várható kapott gólra kapott valójában a Tottenham 37 gólt. Öt ponttal még így is többet sikerült szerezni, mint azt kellett volna.

Ilyen játék és eredmények mellett nem volt kérdés, hogy Mourinho távozik. Pletykaként felmerült, hogy azért rúgták ki hétfőn, mert nem volt hajlandó edzést vezényelni a játékosainak, így tiltakozva a Szuperliga ellen – mint kiderült, ennek nem volt valóságalapja. Az időzítés azért mindenképp érdekes, hiszen Mourinho mégiscsak egy kupadöntő előtt távozott. Így már lehetősége sem nyílt, hogy legalább egy ligakupát nyerjen. Edzői karrierje során először távozott úgy a portugál egy csapat éléről, hogy semmilyen trófeát sem nyert. Az itt eltöltött időszaka alatt pedig ismét nem volt képes bebizonyítani, hogy topedző lenne.

A Tottenham tehát meglépte azt, amit meg kellett lépnie. Immáron nem Mourinho az edző, hanem a liga történetének legfiatalabb mesterét nevezték ki, a mindössze 29 esztendős Ryan Masont. Debütálása jól sikerült, hiszen a Spurs 2–1-re nyert a Southampton ellen. Vasárnap pedig a Manchester City ellen gyűjtheti be az első trófeáját 2008 után a klub.

Kérdés, mi lesz José Mourinho sorsa. Kapott egy újabb esélyt, de ezzel sem tudott élni. Immáron harmadszor is csúnyán megbukott Angliában. Bár sokan hangoztatták, hogy még mindig topedző lenne, most is kiderült, hogy ez nem igaz. Nem képes arra a megújulásra, amire szüksége lenne. Bár biztosra semmit nem lehet mondani, könnyen elképzelhető, hogy most kapott karrierje során utoljára élcsapatot.

Képek forrása: The Athletic