A labdarúgásban mindig örök kérdés a legjobbak sorrendbe állítása, illetve már önmagában az, hogy lehet-e ilyen sorrendet felállítani. Sokan úgy tartják, hogy mindenekelőtt posztonként kell meghatároznunk, kik is a legkiemelkedőbbek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a futball folyamatosan változik, így minden játékost a maga korában kell megítélni. Az ELTE Online most nem kisebbre vállalkozik, mint hogy egy cikksorozat keretein belül, tízes listákban összeszedje a posztonkénti legjobb futballistákat 2010 és 2020 között. A kapusok után most jöjjön a betonoszlopként álló középhátvédek listája.
Azt gondolnánk, hogy a futballpályán a hátvédeken a legkisebb a nyomás, ez azonban közel sem igaz. Ha egy csatár ziccert ront, a média azonnal felfalja, ahogy a hátvédeket is abban az esetben, ha végzetes hibát követnek el a kapu előtt, gólhoz segítve ellenfelüket, így a védőkre, különösen a középhátvédekre óriási felelősség hárul, pláne egy olyan érában, amely Cristiano Ronaldo és Lionel Messi nevével vált eggyé. Szokás mondani, hogy a sportban a technikai tudás már fontosabb a fizikai adottságoknál – amely sok esetben igaz is –, de nem véletlen, hogy a robosztus, erős és magas testalkatú, és ehhez képest viszonylag gyors középhátvédek váltak posztjuk legjobbjaivá. Még mielőtt rátérnénk a listára, fontos leszögezni, hogy ahogy a komplett futball, úgy a középhátvédek feladata és fontossága is megváltozott az évek során. Az Aranylabdát csak Franz Beckenbauer (1972 és 1976) és Fabio Cannavaro (2006) nyerte meg középhátvédként, de utóbbi diadalát követően valamennyire háttérbe szorult a poszt elismertsége, és talán jelentősége és megbecsülése is. Az utóbbi évtizedben azonban a pozíciós játék tökéledésével a szinte az egész pályát és a játékostársak helyezkedését átlátó középhátvédek szerepe megváltozott, és újra felértékelődött. Ennek bizonyítéka, hogy a védőkért kifizetett árak is az egekben vannak, Harry Maguire például 80 millió font (kb 91 millió euró) ellenében lett a Manchester United játékosa 2019 nyarán, de a Juventus sem sajnált 75 millió eurót a holland Matthijs de Ligtért.
A kemény összecsapásokra és ütközésekre és szinte kizárólag a védekezésre koncentráló hátvédek kora már évek óta leáldozóban van. A rendezett és fegyelmezett védőmunka fontossága természetesen nem vita tárgya, viszont emellett mára elengedhetetlen, hogy a poszt legjobbjai az összjátékban és a támadások felépítésében és segítésében, a labdakihozatalban is villogtassák tudásokat. Látható, hogy mennyire összetetté vált a középhátvédek feladatköre is, így természetesen az összehasonlítás sem lehet teljesen kifogástalan, azonban bátorkodtunk összeszedni a szerintünk 10 legjobb középhátvédet az elmúlt évtizedből, akik az előbb említett kritériumoknak a legjobban megfelelnek.
10. Raphael Varane (francia) – Real Madrid
A világbajnok és 4-szeres BL-győztes francia középhátvédet csupán a díjainak a számából is listánkra tehetnénk. Azonban Varane nem a kispadról nézte végig csapatai sikersorozatát. Szép lassan az évek során Ramos utódjaként kezdték őt emlegetni, aki fiatal kora ellenére is rendre helytállt a spanyol klubikon párjaként a védelem tengelyében. „Varane nagyon érett, fizikailag pedig lenyűgöző. Jól bánik a labdával, és nehezen hozható zavarba” – foglalta össze Varane erényeit a Daily Star. Igaz, az utóbbi években többször is borzolta a Real-szurkolók kedélyeit a bizonytalan megmozdulásaival, egyre inkább láthatóvá vált, hogy Ramos nélkül többször is zavarba tudták hozni a francia bekket az ellenfél támadói. Varane-t viszont a kapu előtt sem kell félteni, remek fejeseivel nemegyszer zörgette meg az ellenfelek hálóját, például a hétvégi Huesca elleni spanyol bajnokin Varane két gólja kellett 2-1 arányú madridi győzelemhez.
9. Mats Hummels (német) – Borrusia Dortmund
Hummels élt már meg szebb és trófeákban gazdagabb éveket a karrierje során. A német középhátvéd oroszlánrészt vállalt a Klopp-féle Dortmundban, az ő vezérletével jutott el csapata a német bajnoki címig és a 2013-as londoni BL-fináléig. A német válogatottal pedig olyan sikerekben volt része, mint a 2014-es brazíliai vb-győzelem, a sikerhez Hummels meghatározó kerettagként járult hozzá. Kiemelkedő játékintelligenciája és passzolási képessége kora egyik legjobb védőjévé tette. Nem is csoda, hogy a rivális nevelőklubja, a Bayern München lecsapott Hummelsre, és 2016-ban megszerezte a német játékjogát. A bajorok soraiban a dortmundi évekhez hasonlóan kivette a részét a csapat sikereiből, és mindent megnyert a klubcsapatával, amit futballista megnyerhetett Németországban. A vágyott BL-győzelem ugyan elmaradt, és miután kezdett kiszorulni a kezdőcsapatból, visszaigazolt korábbi klubjába, a Borussia Dortmundba, ahol ugyan még mindig alapembernek számít, de a sikerek el-elmaradoztak az utóbbi években.
8. Jerome Boateng (német) – Bayern München
Jerome Boateng Hummels párjaként remekelt a német válogatottban és a Bayern Münchenben a védelem közepén. A német óriás mindent megnyert a bajor csapattal, a német világbajnok csapatnak is kimozdíthatatlan alapembere volt. Sokak szerint a német óriás legnagyobb erőssége a gyors labdakihozatal, sebességének köszönhetően pillanatok alatt szelte át a középpályát. Az utóbbi években Süle személyében komoly kihívója akadt a középhátvéd posztján, azonban Flick mester továbbra is számít a 67-szeres német válogatott bekkre.
7. Diego Godín (uruguayi) – Cagliari
Bár Godín formája – miután 2019-ben távozott az Atlético Madridtól – visszaesőben van, és jelenleg az olasz bajnokság kieső, 18. helyén álló Cagliarit erősíti, korábbi érdemeiről nem szabad elfeledkeznünk. Godín 2010-ben került az Atlético Madrdihoz, amelyből Diego Simeone középcsapatból elitklubot varázsolt. Ehhez azonban nem csak az argentin mester edzői képessége és virtusa kellett, hanem többek között Diego Godín is, aki a védelem közepén mindig biztos oszlopa volt a csapatának. Ráadásul nemcsak a védelemben végzett biztos munkája maradt emlékezetes, hanem a fontos fejesgólok terén is maradandót alkotott. Többek között Godín fejelte a 2014-es BL-döntő első gólját, amivel a matracosok egészen a 93. percig a győzelem kapujában álltak. Ugyancsak ebben az évben az uruguayi egyenlített ki a Barcelona elleni spanyol bajnoki „döntőn”, ahol a Barcelona győzelme esetén a katalánok ünnepelhették volna a bajnoki címet, így viszont a matracosok 10. alkalommal hódíthatták el a trófeát.
6. Thiago Silva (brazil) – Chelsea
Nem sok Chelsea-drukker gondolta volna, hogy a nyáron csillagászati összegekért leigazolt játékosok helyett (Werner, Havertz, Chillwell, hogy a legnagyobb neveket említsem), az ingyen érkező, 36 éves, 91-szeres brazil válogatott középhátvéd, Thiago Silva megvétele lesz a legjobb húzása a londoni kékeknek. Persze tudásával és fizikai erényeivel mindenki tisztában volt, azonban a fiatalos profilú Lampard-csapattól sok szurkoló féltette a PSG-től érkező játékost. Thiago Silva azonban az első pillanattól kezdve kirobbanthatatlanná vált a védelem tengelyéből, és Mount mellet talán az egyetlen megbízható pontja volt a Chelsea-nek. Sőt, példamutató hozzáállásának és játéktapasztalatának köszönhetően Silva hamar a csapatkapitányi karszalagot is magán viselhette, amennyiben Azpilicueta hiányzott a kezdőcsapatból. A PSG kapitányaként francia terepen mindent elhódított a klubbal, amit csak lehetett, tavaly pedig éppenhogy lecsúszott az áhított BL-trófeáról, miután 1-0-s arányban csapata alulmaradt a Bayern Münchennel szemben. A Chelsea-nél Lampard menesztése után a brazil bekk ismét együtt dolgozhat korábbi edzőjével, Thomas Tuchellel, akivel már megtapasztalták milyen közösen trófeákat nyerni. Ezt minden bizonnyal a Chelsea-nél is szeretnék megismételni, ezért nem lenne meglepő, ha hamarosan hivatalossá válna Thiago Silva nyáron lejáró szerződésének a meghosszabítása.
5. Gerard Piqué (spanyol) – Barcelona
A spanyol foci egyik legtöbb elismerését begyűjtő futballista, aki ugyan többször vétett hajmeresztő és hozzá nem méltó hibákat, mégis a spanyol óriás meghatározó és kirobbanthatatlan tagja volt a szebb napokat is megélő, sikert sikerre halmozó Barcelonának és nemzeti válogatottjának. Az utóbbi időben inkább a Real Madridnak és Sergio Ramosnak való beszólogatásokkal, vagy éppen házassága miatt került a címlapokra, ez azonban képességeit és a trófeákból kivett szerepét egyáltalán nem csorbítja. Bár már sok szurkoló és szakértő ellenezte Piqué tavalyi hosszabbítását a klubbal, tény, hogy a 34 éves bekk már nincs élete formájában, de tapasztalata, magassága és fizikai adottságai, és a labdával való, csatárokat megszégyenítő ügyes technikája még mindig az egyre inkább magára találó Barcelona előnyére válhatnak.
3-4. Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci (olasz) – Juventus
A két olasz torony, Bonucci és Chiellini gyakorlatilag úgy járnak együtt, mint Moha és Páfrány vagy Lolka és Bolka. Remekül egészítik ki egymást a védelem közepén, és nagyon hasonló játékstílussal és mentalitással is rendelkeznek. Bonucci és Chiellini az elmúlt évtized két legmeghatározóbb olasz futballistája, akik a nemzeti tizenegyben és a Juventusban is együtt alkottak sokszor áthatolhatatlannak tűnő védőfalat, így téve magukat a futball egyik, ha nem a legjobb és legbiztosabb védőpárosává. Az olasz rekordbajnok Juventussal minden hazai trófeát elhódítottak, és még mindig rendíthetetlenül állják az ellenfelek támadásainak sorát. Például az a Matthjis DeLigt se tudta maradéktalanul kiszorítani a kezdőcsapattól a két ikont, akiért már a bevezetőben is említett, 75 millió eurót sem sajnált kiadni a torinói klubok. Ugyan nemzetközi szinten elmaradoztak a sikerek, mind a Bajnokok Ligája, mind pedig a nemzeti válogatott terén, de a kupák hiánya sem feledteti azt a tényt, hogy jó párszor törtek borsot olyan csatárduók orra alá, mint például David Villa és Fernando Torres.
2. Virgil van Dijk (holland) – Liverpool
Igaz Van Dijk csak az évtized utolsó éveiben robbant be a futball világába, viszont tette mindazt akkora visszhanggal, hogy nem maradhatott ki a mi listánkról sem. Képességiet a korábbi Liverpool-legenda, Jamie Carragher a FourFourTwo magazinban így foglalta össze: „John Terry volt a legjobb középhátvéd, akit valaha is láttam a Premier League-ben, mégis volt egy gyenge pontja: nem volt valami gyors. Nem származott ebből túl sok baja, csodálatosan olvasta a játékot, de egy pipa mégis hiányzott a neve mellől. Virgil van Dijknak nem hiányzik egy sem. Amikor abbahagyja a Liverpoolnál, egészen biztos vagyok benne, őt tartják majd a Premier League történetének legjobb védőjének. Gyakran kérdezték tőlem vele kapcsolatban, hogy mi a legnagyobb erénye, amire mindig azt válaszoltam, az, hogy nincsen gyengesége. Van Dijk gyors, erős, uralja a levegőt és jó a labdával. Nincs olyan része a játékának, ahol azt érezném, hogy valami hiányzik, és ez a legnagyobb dicséret, ami adható.” Carragher párszor már megbotránkoztatta a futballvilágot a kijelentéseivel, de tény, hogy a remek adottságokkal rendelkező Van Dijknak minden lehetősége megvan arra, hogy posztján a legjobbá váljon, ahhoz azonban a korábbi zseniális formáját még több szezonon keresztül kellene csillogtatnia. 2019-ben Lionel Messi mögött második lett az Aranylabda-szavazáson, ami azért is külön megsüvegelendő eredmény, mert Fabio Cannavaro óta (2006) a holland volt az első, aki védőként került a dobogóra az év játékosának járó díjkiosztón. Sokan pedig úgy gondolták, hogy Van Dijknak járt volna az elismerés, amivel még teljessé tehette volna karrierjét, miután megnyerte a BL-t, később pedig, harminc év után az angol bajnokságot is a Liverpoollal. A sikerekben Van Dijk óriási szerepet vállalt, az idei szezon azonban eddig nem Van Dijkról és a Liverpoolról szól, a holland formája komolyabban visszaesett, igaz, sérülések is hátráltatták játékát, míg a címvédő Liverpool egyre távolabb kerül a bajnoki címtől.
1. Sergio Ramos (spanyol) – Real Madrid
Listánk első helyére minden idők talán egyik legmegosztóbb futballistája, Sergio Ramos került. A spanyol betonhátvéd kiváló képességeit talán még a legvérmesebb Barcelona-szurkolók sem kérdőjelezik meg, ahogy a legnagyobb Real Madrid-drukkerek is tisztában vannak azzal, hogy Ramos nem feltétlenül a sportszerűség mintaképe. Ez utóbbit pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a spanyol bajnokság és a Bajnokok Ligája kiírásaiban is az ő nevéhez fűződik a legtöbb a piros lap. Azonban a spanyol bekk nem ezek miatt a mutatók miatt került lista első helyére. A szinte hibátlan védőmunkája mellett, Ramos gólerőssége mindenképpen kora egyik legjobbjává emeli. Eddig 72-t lőtt a spanyol bajnokságban, ami olyan legendák mutatóit múlja felül, mint Xavi vagy éppen Iniesta. Piquéhez hasonlóan Ramos labdaügyessége is kiemelkedő védőtársaihoz képest, nem véletlen, hogy mind a válogatottban, mind a klubcsapatában első számú tizenegyes lövőként tekintenek rá. Ramos nemcsak tagja, de vezéregyénisége is volt spanyolok kétszeres Európa-bajnok és világbajnok aranygenerációjának. Klubcsapatában pedig Casillas távozása után csapatkapitánya volt annak a Real Madridnak, amely zsinórban három Bajnokok Ligája-trófeát nyert. A 2016-os BL-döntőben ráadásul gólt is szerzett a városi rivális, Atlético Madrid ellen. Az éppen sérüléssel bajlódó Real Madrid-ikonnal kapcsolatban nemrég láttak napvilágot azok a pletykák, miszerint a csapatkapitány már nem hosszabbítja meg szerződését a madridi klubcsapatával, így nyáron 16 év, közel 500 mérkőzés és 22 megnyert trófea után ingyen távozhat majd a királyi gárdától. Ramos még 34 évesen is topformában van, így nem csoda, hogy a legnagyobb klubok mind szívesen látnák soraikban. Egyes sportlapok szerint viszont a tavalyi BL-döntős, PSG lesz végül a befutó a spanyolért folytatott küzdelemben.
Akiket nem kerültek be a top 10-be, de megkerülhetetlenek: John Terry, Milan Skriniar, Kalidou Koulibaly, Matthijs de Ligt.
Képek forrása: 90min.com, goal.com, youtube.com, player.hu, eurobarca.hu
