25 év után egy barcelonai 5–1-es vereséggel tért vissza a Ferencváros a Bajnokok Ligájába

A Ferencváros a várakozásoknak megfelelően sima vereséget szenvedett a Barcelona otthonában. A magyar sajtóban jórészt olyanokat írtak a mérkőzéssel kapcsolatban, hogy bátran, jól játszott az FTC, a csapat jól helytállt a Barcelona ellen. Mennyire fedi ez a valóságot, hogyan játszott a magyar csapat Barcelonában? Elemzés a látottakról.

Ágoston László író, operaénekes írta ki a Facebook-oldalára azt, hogy a Barcelonától ötöt kapni is dicsőség, mert azt jelenti, hogy játszhattunk velük. Valóban, teljesen igaza van a művésznek, hiszen azzal, hogy a Fradi kiharcolta a BL-részvételt, már hatalmas eredményt ért el, és innentől kezdve örömjáték lesz már minden meccs. Szokatlan élmény is volt hosszú évek után úgy leülni a tévé elé, hogy egy magyar klubnak lehet szurkolni a Bajnokok Ligájában. Becsüljük hát meg, amit az FTC adott a magyar szurkolóknak! Rövid felvezetés után térjünk rá az ellenfélre és a mérkőzésre.

A Barcelona csapatánál a nyáron csak úgy zajlottak az események: nem sokon múlott, hogy Lionel Messi távozzon tőlük; ő végül maradt, de Luis Suárezre már nem tartott igényt az újonnan érkező Ronald Koeman. Ha már az új edző, Koeman kinevezése finoman szólva is megkérdőjelezhető döntés volt a vezetőség részéről, a holland edző a legutóbbi klubcsapatnál, az Evertonnál megbukott, és ilyen nagy együttest, mint a Barca, sosem irányított korábban. Az kétségtelen, hogy mint korábbi játékos és korábbi másodedző jól ismeri a közeget. Talán ezek lehettek a főbb okai annak, hogy kinevezték. A katalán klub a bajnokságot nem kezdte fényesen, a hétvégén kikaptak a Getafétől, úgy, hogy mindössze egyszer találták el a kaput.

A Fradi sem villogott a hétvégén Kisvárdán, mindössze egy kaput talált góllal nyertek 2–0-ra, és sok helyzetet sem sikerült kialakítani a kisvárdaiak ellen.

A Ferencváros taktikája a Barca ellen viszonylag egyszerű volt: zárt védekezés, majd fellőni az egyedüli centernek, Tokmac-nak, aki a sebességét kihasználva majd gólt szerez, hasonlóan, mint a Celtic ellen tette.

A képen lehet látni, mennyire egyedül van fent a csatár, és kiugrásra készen állva várja az indítást.

Kétszer meg is oldotta a norvég támadó, holott az elsőnél lesen volt, de gyönyörűen rúgta be a helyzetet, a másodiknál pazarul vette le és készítette le a labdát Isaelnek, aki a kapufát találta el. Szép jelenetsorok voltak, Tokmac pedig remek ajánlólevelet mutatott fel magáról.

Ezeken kívül a Fradi nemigen jutott át a hazai térfélre, sokszor 10-11 emberrel védekezett, és a labdakihozatal sem működött túl jól, a Barca letámadása általában zavart okozott.

A Barca, mint a korábbi években most is sokszor, Messi megindulásaiban bízott, aki labda nélkül sétált, de ha megkapta a labdát, szabályosan nem lehetett elvenni tőle. Ez történt a 26. percben is, amikor Kovačević szabálytalankodott vele. A megítélt büntetőt az argentin gólra váltotta.

A gól után próbált feljebb jönni és letámadni a Ferencváros, de nem túl sok sikerrel – a labdát sem tudta megtartani Rebrov együttese, sok rossz passz csúszott be. A védelem később sem állt a helyzet magaslatán, Ćivić-et úgy forgatta be Trincão, ahogy csak akarta, és Zubkov is lassan, körülményesen játszott.

Ansu Fati még a félidő előtt, nem sokkal később megszerezte a második gólt: itt nagy védekezési hiba történt, Fatiról lemaradt a Fradi-védő, középen Kovačević bent ragadt, így Fati könnyedén tudott gólt szerezni.

Az első félidő alapján le lehetett szűrni, hogy teljesen más szintet képvisel a két csapat; ezen persze meg sem kellett lepődni. Most szembesült azzal az FTC, milyen szintű is a Bajnokok Ligája. Sebességben, helyezkedésben nem sikerült felvenni a versenyt a katalán csapattal, és Tokmac-on kívül kevés FTC-játékos játszott jól. Sigér például kifejezetten gyengén futballozott az első félidőben.

A második félidő hasonlóképpen folyt, mint az első, és az 52. percben Coutinho is betalált. A gólnál tipikus hibát vétett a Fradi védelme, hárman is Fatin voltak, akinél a labda volt, de Coutinhón sem volt ember, aki így simán gólt szerzett.

A 68. percben Pjanić szórta el a labdát, amiból meg tudott indulni a Ferencváros, és Tokmac lefutotta Piqué-t, aki csak szabálytalankodni tudott vele, és ez kiállást és tizenegyest ért. Érthetetlen, mit gondolt a spanyol védő, hagyhatta is volna Tokmac-ot, de ő egyre csak rángatta és húzta.

A megítélt büntetőt Haratin gólra váltotta. Végig figyelte az ukrán játékos, merre mozog a Barca kapusa, és higgadtan elpasszolta az ellenkező irányba. A gól után visszább állt a Barca, átengedte a területet a Fradinak, aki néhol tetszetős támadásokat is vezetett, és az újonnan igazolt Robert Mak majdnem gólt szerzett. Szokatlan élmény volt ez magyar szurkolóknak, hogy egy magyar együttes, még ha emberelőnyben játszva is, de be tudja szorítani a Barcelonát. Az persze csak naiv álom volt, hogy innen fel lehet állni, még ha a kommentátor Varga Ákos azt is mondta, hogy felcsillant a reménysugár. Abszolút túlzás volt ez a kijelentés.

A Fradi nemhogy újabb gólt szerzett volna, hanem még kapott kettőt is a végén, emberelőnyben. A csereként beállt Dembele húzott el könnyedén a szélen, és megint három ember fogta a labdást, Lovrencsics légüres térben volt, és Pedri üresen tudta kapni a labdát, amit a fiatal játékos be is rúgott.

Az ötödik gól szintén hasonló szituációból született, túl sok ember volt a labdáson, amíg Dembele üresen, és a gólpassza után gólt is szerzett. Árulkodó volt, hogy a gól után megmutatták Griezmannt, aki bár örült honfitársa góljának, érdekes, hogy előbb állt be Pedri és Dembele is, mint ő. Hihetetlen, milyen mélyre jutott a francia játékos. Szomorú ezt látni, holott egy kiváló futballistáról van szó.

Az xG modell is azt jelzi, hogy jobb volt a Barca, 2,62-es xG mutatót hoztak össze szemben az FTC 1,12-ével, ebből is maga a büntető 0,8-as xG-t ért.

A Barcelona tehát simán verte a Ferencvárost 5–1-re, és egy kis gyógyírt jelentett ez a győzelem a hétvégi El Classico előtt. A fiatal játékosok jól játszottak, mind Trincão, mind Pedri, Ansu Fati jó játékán pedig már meg sem kell lepődnünk. Egy világsztár érik a szemünk előtt.

Az mindenképp túlzás, hogy a Ferencváros jól játszott, és hogy remekül helytállt volna. Sajnos kijöttek a különbségek, a Fradi mind az öt gólját védelmi hibák előzték meg. Rossz helyezkedések, beragadó emberek, és igen gyakran előfordult, hogy amíg egy labdásra akár három-négy játékos is rárontott, addig üresen maradt egy ember, akinek a labdás átpasszolta. Teljesen más ez a szint, mint amit a Barcelona képvisel. Voltak ígéretes pillanatok is, ezek közé tartozik Tokmac játéka, aki hatalmas kincs a Fradi számára. Öröm látni, hogy egy ilyen játékos magyar klubnál játszik, szinte biztos, hogy nagyon sok pénzért fogja őt eladni a Fradi.

Hétvégén az Újpest elleni rangadóval „melegíthet” az FTC a Dinamo Kijev ellen. Ha sikerül javítaniuk a védelmi hibákat, és Tokmac hasonlóan magas színvonalon fog futballozni, akár szoros mérkőzést is összehozhat a Fradi. De, ahogyan fent is említésre került, ez a hat meccs ajándék nekünk és a Ferencvárosnak is. Így tud fejlődni a magyar labdarúgás. Még szebb lenne a történet, ha minél több magyar futballista is részese lenne ennek a Ferencvárosban – akkor tudna igazán fejlődni a magyar futball.

Képek forrása: en.as.com