Rozgonyi Áron kvantumfizikus és ökölvívó egy személyben. Gyerekkora óta sportol, egyetemista korában talált rá szenvedélyére, a bokszra. Áronnal készült interjúnkat olvashatjátok.
Miért választja egy fizikus a bokszot?
Már az egyetem előtt nagyon sokat sportoltam, főleg versenysportokat űztem óvodás korom óta. Középiskolában alakult ki, hogy szeretnék egy fizikus diplomát, és nekiálltam rengeteget tanulni, ez elvette minden időmet akkoriban. Rengeteget ültem, ennek meg is lett az eredménye, elég rendesen felszaladt a súlyom, szerettem volna lefogyni. Azt mondták, hogy a küzdősportok nagyon jók fogyás szempontjából, de nem csak emiatt kezdett érdekelni. Gondoltam, kipróbálom. Így kezdtem el, végül itt is ragadtam. Azóta már 5. éve, hogy bokszolok.
Hol voltál először bokszedzésen?
Az ELTE-n volt lehetőség kreditért sportolni, amelyek között volt az ökölvívás is. Írták, hogy nem kötelező egymás ellen küzdeni annak, aki nem akar, aztán úgy alakult, hogy már a második edzésemen mentem is bunyózni. Edzésről edzésre fejlődtem, mondták, hogy tehetségesnek tűnök. Elkezdtem egyre jobban élvezni a sportot, amihez a nevelőedzőm, Grád Attila szeretete és motivációja is hozzájárult. Rákérdeztem, hogy lehetek-e versenyző ennyi idősen, mondták, hogy persze. Első kritérium azonban az volt, hogy fogyjak le.
A boksznál nem érvényes az az általános nézet, hogy minél kisebb korban kell elkezdeni a sportágat, hogy sikereket érj el? Vagy a te esetedben nem volt ez igaz?
Jellemzően így van, de szerintem több dolog is szerepet játszik ebben. Fiatal korban nem feltétlen az a lényeg, hogy egyből sportágspecifikusan elmenj egy irányba, hanem hogy kialakuljon a sportszív, mozgáskészségek és mozgáskultúra, valamint az is elengedhetetlen, hogy elkezdd élvezni magát a sportágat. Én 5 éves koromtól fogva mindig sportoltam, többek között judóztam egy keveset, öttusáztam 7 évig, tollasoztam 5-6 évig. Ez utóbbi a mai napig megmaradt kiegészítő sportként.
Hogyan alakult ki nálad a fizika iránti szenvedély? Mivel foglalkozol jelenleg?
A kíváncsiság vezérelt, egy kíváncsi ember vagyok, szeretem tudni, hogy működnek a dolgok. Először elmentem egy csillagászszakkörre, nagyon tetszett, megszerettem.
Jelenleg kvantuminformatikával foglalkozom, és majd ezzel szeretnék a későbbiekben is. Elméleti fizikus mesterképzésen vagyok az ELTE-n, azon belül szilárdtestfizika modulon, ez esik a legközelebb a témakörömhöz. Jelenlegi témavezetőmmel, Pályi Andrással már alapszak óta együtt dolgozom elméleti kutatásokon, jelenleg egy kvantumbites projekten.
Hogy fér bele ennyi minden az idődbe? Tanulás, edzések, versenyek…
Nagyon nehéz, főleg eleinte az alapszak alatt volt az. A záróvizsga kritikus pont volt, akkor már naponta kétszer edzettem, ráadásul akkor még napi szinten ingáztam Székesfehérvár és Budapest között. Hajnalban keltem, busszal feljöttem Budapestre, reggeli edzés, majd egyetem, suli után 18-19 óra körül mentem még egyszer edzeni, aztán haza, és akkor még tanultam, dolgoztam. Szerencsére a tanáraim hihetetlenül segítőkészek, és szurkolóim is egyben. Mérkőzéseimre is ki szoktak jönni drukkolni, támogatnak mindenben. Az első meccsemre a témavezetőm és egyik legjobb barátom, aki szintén kutatócsoportban dolgozik (Peti) is elkísért, és ez nagy erőt adott, nagyban hozzájárult az aznapi győzelmemhez.,
Az összes tanár tudja, hogy sportoló vagyok, ha hiányzom, tudják, hogy versenyek vagy edzések miatt történik. Nagyon segítőkészek, kivétel nélkül. Szerencsés vagyok.
Alapképzésben az első évben kezdted el a bokszot, mikor volt a legelső versenyed?
Eleinte heti kétszer jártam le edzeni, majd szépen lassan háromszor, ötször, végül mindennap lent voltam a teremben. Kiszemeltünk egy dátumot, egy egyetemi gálát. Ahhoz azonban volt egy kritérium: egyben le kellett tudnom 8 km-t futni. Abban az időben 2 km ment. Nyár eleje volt ekkor, nyár végére sikerült elérnem a távot, ekkor regisztráltunk a versenyre, ami rá egy hónapra volt. Sikeresen szerepeltem. Onnantól kezdve rengeteg versenyem volt, havonta többször is. Próbáljuk behozni, hogy minél több tapasztalatom legyen, hiszen a versenyszituációk nagyban hozzájárulnak a fejlődéshez.
Milyen súlyban versenyzel?
91 kg-os súlycsoportban, nehézsúlyban, az elit korcsoportban, vagyis a felnőtteknél.
Melyik a legemlékezetesebb versenyed?
Az országos bajnokság, ahol 5. lettem. Mérlegelésre mentem a mérkőzés reggelén, tél volt és sötét. Megcsúsztam a jégen, elestem, bevertem a kezemet. Éreztem, hogy fáj, de még rendben voltam. Este, mikor melegítettem a mérkőzésemre, ahogy ütöttem az edzőmnek a kezébe, egyszer csak keresztbe tört a csuklóm. Nagyon fontos mérkőzés volt. Végül úgy döntöttünk, hogy így is felmegyek. Törött kézzel bokszoltam végig a meccset (egyébként akkor még nem tudtam, hogy törött). Plusz a meccs alatt az első menetben kaptam még egy ütést, amely következtében kiszakadt a dobhártyám, úgyhogy fél füllel is bokszoltam.
Ennek ellenére a céltudatosságom győzött, így habár elképesztően fájt a bal kezem, nagyon akartam nyerni, hiszen már éremért ment a játék, és másnap az aktuális magyar bajnokkal, Hámori Ádámmal játszottam volna, akivel már korábban sikerült találkoznom. Sajnos végül nem sikerült megnyernem a mérkőzést, bár elég szoros meccs volt.
Az viszont, hogy egy kézzel, nyugalomban, összeszedetten tudtam bokszolni, és egy jó meccset tudtam lejátszani, erre vagyok igazán büszke. Pozitív élményem volt, megtapasztalni magamon, hogy mennyit fejlődtem mentálisan. Az edzőm is nagy nyugalmat tudott adni nekem a ringben: itt vagyunk a célegyenesben, gondoljak rá, hogy eddig mennyit edzettem, mi az amit szeretnék. Annyit kért tőlem, hogy fejben legyek ott, nem kezdtünk el szakmai dolgokba belefolyni.
Szóval ez egy nagyon pozitív élmény, hogy bár nem sikerült a dobogós hely, de látjuk, hogy sokat fejlődtem, és van itt keresnivalóm, úgyhogy megyünk tovább.
Említetted, hogy már korábban találkoztatok az aktuális magyar bajnokkal, Hámori Ádámmal…
Az országos bajnokság előtt egy évvel bokszoltunk egy meghívásos gála keretében. Senki nem akarta ellene vállalni a mérkőzést, ennek ellenére én egyből igent mondtam. Nagyon megtisztelve éreztem magam. Semmi esélyem nem volt, az első három másodpercben le is vettem, hogy mekkora különbség van köztünk.
Ott megismerkedtem Ádámmal, egész jóban is lettünk, emellett a magyar válogatottal is jó a viszonyom, szinte az összes versenyzővel. Ők is támogatnak, és barátaim lettek, mindegyikre számíthatok. Ők nekem példaképeim, és nagyon motiválnak, ahogy látom, ahogy dolgoznak, én is szeretnék olyan válogatott lenni, mint ők.
Hogy kerültél a BEAC-ba?
Áron nevelőedzőjével, Grád Attilával
Amikor lementem a tesiórára, és megismerkedtem a boksszal, az ottani edző MAFC-os volt. Így a MAFC-nál kezdtem el bokszolni, hiszen a BEAC-nak akkoriban nem volt még ez a szakága. ELTE-sként azonban nagyon szerettem volna az egyetem színeiben versenyezni, jó lett volna, ha a BEAC-hoz tudnék szerződni. Ekkor volt, hogy egy nagyon kedves tanárom és barátom, Horváth Ákos összekötött Simon Gáborral, a BEAC igazgatójával. Másnap már beszéltünk is. Ezek után ők szinte azonnal beléptek az ökölvívó szövetségbe, csináltak ökölvívó szakágat, az edzőmet megtették vezetőedzővé, és már egyből BEAC-os is lehettem. Tényleg szinte azonnal, nagyon gyorsan történt minden. Azóta is folyamatosan együtt dolgozunk, nagyon szeretek BEAC-os lenni.
Szóval a BEAC miattad alakította ki kezdetben a boksz sportágat?
Egyedüli bokszolójuk vagyok, ami azt is jelenti, hogy egyedül miattam nyitották meg ezt az egész ökölvívó szakágat, tényleg nagyon kedves dolog tőlük. A kredites órák az edzőkkel közös ötletünk volt. Ahogyan én is annó jöhettem ezekre az órákra a MAFC-nak köszönhetően, ezt ugyanúgy folytatni akartuk, csak a BEAC kereteiben.
Ha jól tudom, sportösztöndíjas vagy a BEAC-nál. Ez mit takar?
Azt jelenti, hogy a sportösztöndíj keretében a vezetőedzővel, Grád Attilával, illetve az ő felügyeletében tudok ökölvívóedzéseket adni a BEAC-ban, heti kétszer. Emellett sportprogramokon is részt veszek. Úgy vettem észre egyébként, hogy egyre népszerűbb a boksz az egyetemisták körében, aminek nagyon örülök.
Szerinted minek köszönhető ez?
Most azt látom, hogy egyre többen szeretnének odafigyelni magukra, a rendszeres mozgásra. Az ELTE pedig ebben partner, többek között a BEAC-nak is köszönhetően sportcentrikus az egyetem világképe. A BEAC-nak rengeteg szakága van, és szerintem nagyon sokan vannak, akik kipróbálják, amit csak tudnak. Elég jól is reklámozzák be a sportágakat, kipróbálják, és aztán ott maradnak. Jelenleg a kredites órákra kb. 100-an járnak, ennek a nagy része lány. Nagyon sok a külföldi is, a BEAC-os órák majdnem a 100%-a (egy kivétellel) külföldiekkel zajlik. Többségük teljesen kezdő. Nagyon népszerű lett az egyetemen a boksz, aminek nagyon örülök.
Most a járvány időszakban hogyan zajlanak az edzések, hogyan zajlik az egyéni felkészülésed?
Teljesen leállt. Országosan mindegyik klub beszüntette az edzéseit, bezártak a termek. Próbálunk egyénileg felkészülni, folyamatosan konzultálni az edzőkkel. Mindennap itthon edzek súlyzóval, rúddal, erősítek, járok futni. Próbálom fenntartani az erőmet és a kardiószintemet, hiszen boksz nem csak azzal jársz, hogy bunyózol. Kellenek kiegészítő edzések is.
Az ELTE-n hogy zajlanak az online kredites órák?
Az elején nagyon új volt nekem ez a dolog, folyamatosan nevettem, elég nehezen vettem fel a videókat. Mostanra már megszoktam, a sokadik videónál már közvetlenül állok kamera elé. Én előre felveszem, majd felteszem egy Youtube-csatornára. Ezeket visszanézik, megcsinálják, adok nekik házit, így tudom igazolni, hogy ott voltak. Nagyon pozitívan és lelkesen csinálják, próbálják a maximumot kihozni a helyzetből. Ha lement a korona, és vége van a szemeszternek, akkor ugyanúgy várjuk őket szeretettel nyáron is az edzőterembe bepótolni, ami kimaradt.
Csak a BEAC-nál vagy, vagy van másik klubod is?
Mivel egyedüli versenyző vagyok a BEAC-nál, így nincsenek edzőpartnereim. Emiatt kerestem egy klubot, ahol ez adott, így kerültem a Kőbánya SC-hez. Ott edzek most, napi szinten kettőt, velük járok versenyezni, de mindezt a BEAC színeiben teszem. Olyan igazából, mintha két klubnál lennék leigazolva. Mindent a Kőbányánál csinálok, ott vagyok már több mint egy éve, ahol a vezetőedzőm, Kovács Mária, aki egyébként Magyarország legsikeresebb női versenyzője volt, kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok, 13-szoros magyar bajnok, volt női szövetségi kapitány is. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
Mikor lesz a következő verseny, nagy megmérettetés, amire készültök?
Mostanában lett volna pont egy nagyobb versenyem, a Budapest Bajnokság. Egyszer már harmadik lettem, tavaly ezüstérmes, idén az arany meg kellene, hogy legyen, úgyhogy remélem, hamarosan megrendezésre kerül. Az országos bajnokságra is készülök, az mindig év végén van, tavaly 5. helyezést értem el. Ezekre az eredményeimre vagyok egyébként a legbüszkébb. Emellett idén lett volna Lengyelországban egyetemistáknak világbajnokság, nagyon szeretnék arra kijutni.
Áron edzőjével vezetőedzőjével, Kovács Máriával
Kinek ajánlod a bokszot?
Mindenkinek! Rekreáció szempontjából is ajánlom sokaknak, továbbá akik szeretnének önbizalmat építeni, szeretnék próbára tenni magukat. Nem utolsó sorban önvédelemre is nagyon jó.
Számomra a boksz igazán versenyszinten teljesedett ki. Amikor bent lehetek a szorítóban, az furcsa és leírhatatlan érzés. Szemtől szemben ott vagyok valakivel, akivel most össze fogom mérni a tudásomat. Sokan az agresszivitással párosítják, pedig egyáltalán nem így van, ez egy technikai sportág. Amikor bent vagyok a szorítóban, mintha egy másik dimenzióban lennék. Szokták mondani, hogy kívülről nézve ott az arcom teljesen megváltozik. Én is érzem magamon; ott olyan szűk fókuszban vagyok, hogy teljesen más emberként látszódik az arcom.
Ha a jövőre gondolsz, hogy képzeled el magad?
Szeretném a bokszot is és a kvantuminformatikát is párhuzamosan folytatni. Jelentkezem PhD-re, a doktorin pedig már nagyobb hangsúly van a kutatáson, azonkívül van egy-két tárgy, amit tanulni kell. Szerintem össze fogom tudni egyeztetni, és már nem fog olyan nehézséget és áldozatot hozni, mint alapszakon.
